Az Ugron család közös székelyudvarhelyi kriptájában helyezték örök nyugalomra nagykedden ábránfalvi Ugron Istvánné született losonczi báró Bánffy Máriát.
A szertartás a Székely Kálvárián keresztútjárással kezdődött, ahol a népes család, valamint a székelyudvarhelyi barátai, ismerősei, tisztelői imádkoztak a stációknál Küsmödi Csongor-Ignác gyakorlati éves kispap vezetésével. A Mál-tetői Ugron-kápolna kis harangja szólt a szentmise előtt, valamint Magyarország az én hazám kezdetű ének Deák Boglárka és a Psallite Vegyeskar együttes előadásában.
A temetési szentmisét László Attila Székelyudvarhely-szombatfalvi plébános és Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes mutatták be a szabadtéri oltárnál. Gazdag és példás élete fontosabb állomásait a szentbeszédben László Attila elevenítette fel, rávilágítva, hogy „az édesanya hamvában holtan is azt hirdeti: az élet meghaladja, túléli a halált.” A hit nagyasszonya 5 gyermek, 20 unoka és 50 dédunoka köréből távozva végrendeletében meghagyta: „szüljetek magyar gyermekeket!”
„Mária nénit látom, amint botjára támaszkodva előredől, s szinte tapintható az, ahogyan jelen van az itteni szertartások során. Természetességgel néz körül, s ha szól, szavai örömet sugallnak. Az újnak, ami itt, a Mál-hegyen megszületett, része. Mitől lesz ekkora nagy szíve és nagy lelke egy embernek, hogy minden emberi gyengeségen vagy akár gyarlóságon túl ezt sugározza? Így születik? Természet dolga? Ha Mária nénit felidézve keresem, akkor valami más a válasz: akkor lesz ekkora nagy szíve és nagy lelke egy embernek, ha sokat kell befogadjon, és ezért tesz is! Befogadni Istent, hazát, családot… ” – fogalmazott a plébános. Elmondta, Bánffy Mária mindössze három éves volt, öccse, István pedig tíz hónapos, amikor édesanyjuk meghalt tífuszban. Apjuk belebetegedett, lelkében összeroppant felesége elvesztésébe, így a gyermekek gyakorlatilag mindkét szülőt elveszítették. S bár a nagyszülők, a tágabb család gondossággal nevelik, ezt a harcot, az édesanya, édesapa hiányának fájdalmát Istennel neki kell megvívnia és elfogadnia, később pedig szeretett férje meghurcoltatását, bebörtönzését, a család meghurcolását, a száműzetés keserű, vissza-visszatérő éveit.
„Amikor úgy tűnt, hogy Isten hallgat, ő erre mindig hűséggel válaszolt. Országot cseréltek ugyan fölötte, de neki földi hazája egy maradt, egészen, s ugyanaz. Ez számára nem volt kérdés. Az sem, hogy hogyan kell azt szeretni: imával s áldozattal. Ahogy ő maga fogalmazott: »Öt gyermeket szültem a legnehezebb történelmi időkben, mindet felneveltem becsülettel, iskoláztattam, egyetemre járattam. Nekem ne mondjátok, hogy ma nehéz … Szüljetek magyar gyermekeket! Ez az egyetlen kiút!«” – tette hozzá László Attila.
A temetési szertartást követően a Bánffy Mária hamvait tartalmazó urnát a családtagok a székelyudvarhelyi kriptában helyezték el. Báró Bánffy Mária 1926. június 28-én született és 2018. november 24-én adta vissza lelkét teremtőjének.
