A székelyvéckei kálvárián végeztek keresztutat a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébánia hívei Oláh Dénes főesperes vezetésével április 8-én este. Az imazarándoklatnak már többéves hagyománya van, amelybe évről-évre egyre többen kapcsolódnak be.
A falu központja fölötti kilátónál meredek domboldalon kialakított kálváriát fiatalok, családosok és idősek közösen, egymást segítve járták végig. Balla Imre segédlelkész vezetésével arról elmélkedtek, hogy hogyan egyesíthetik Jézus keresztjével saját mindennapos keresztjeiket, hogyan változhat mindez terméketlen szenvedésből áldássá az életükben: Jézusi módon kell elfogadni az ítéletet, a megvetést, a magunkra maradottságot, a fájdalmat. Jézusi módon, viszonzás szándéka nélkül kell megengedni és fogadni mások segítségét, ajándékát, együttérzését. Jézus szeretetének tudatában kell elismerni ismételt botlásainkat, elbukásainkat. És Jézustól kell bátorságot meríteni az eleséskor, a tehetetlenségben, amikor a bűneink lemeztelenítenek bennünket, vagy amikor szeretteinket kiábrándítjuk. Jézustól kell megtanulni, hogyan kell a halál előtt meghalni, és így elébe menni az örök életnek.
A meredek domboldalra feljutni önmagában is kihívás, ám ezt az utat esti félhomályban megtenni egy szándékra felajánlva és közösen végigimádkozva – mindez nagyon kézzelfoghatóvá teszi azt, hogy ezt az időt Jézus Krisztus társaságában töltöttük.
Fekete Pál székelyvéckei polgármester, aki a székelykapus kálváriának is nevezett keresztút megálmodója és kivitelezője, elmondta, nagy örömmel kíséri el az ide elzarándokoló csoportokat a keresztúton. Minden alkalommal átéli az élményt, ahogyan a kálvárián felfelé a napi gondokat lent hagyva a szíve felemelkedik a jó Istenhez, és a tetőn kellemes „jó nekünk itt lenni” érzés uralkodik el rajta. A székelyvéckeiek vágya, hogy ezt az élményt megoszthassák minél többekkel. Ezért a kálvária és a tetőn álló Irgalmasság kápolna nyitva áll az év minden napján az ide látogató zarándokok számára.
Molnár Izabella
