Két csodálatos szombati együttlét és lelki program után indult zarándokútra a csapat március 23-án Szászrégen, Gyergyóditró, Csíkszentdomokos, Csíkdánfalva, Csíksomlyó, Gyimesbükk útvonalon, hogy egy csapattá kovácsolódva egymást és Márton Áront igyekezzen jobban megismerni, töltekezzen, majd feltarisznyálva tudja a tapasztaltakat hazavinni, illetve továbbélni a nagyböjt napjaiban, az év során, a hétköznapokban.
A kolozsvári Szent Mihály plébánia családos hétvégéket és családos zarándoklatot hirdetett meg Márton Áron szellemisége jegyében, annak megismerésére, ápolására. Ez volt az első olyan, Márton Áron nyomában járó zarándoklat, ami Kolozsvárról indult és oda ért vissza. Végre teljesült azon kolozsváriak – köztük a „száguldó riporter” vágya, álma is, hogy ők is járhassanak kedves püspökük nyomában, hiszen a domokosi székely ember nagyon megkedvelte Kolozsvárt, ahogyan a kincses város apraja-nagyja nagyon szerette, csodálta őt. Márton Áron Gyergyóditró, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Szeben, Gyulafehérvár után érkezett Kolozsvárra, vált az egyetemisták lelkészévé, az értelmiség keresett szónokává, innen ívelt fel a pályája, és lett nemcsak a kincses város, de egész Erdély vezetője, élő lelkiismerete.
„Egyelőre pap akarok lenni”
A rendhagyó zarándoklatról rendhagyó beszámolót készítettünk: nem a riporter mesél, hanem a résztvevők vallomásai, olykor a meghatódottságtól, másutt a fáradtságtól, az élmények súlyától szaggatottabb mondatok is jól és hűen tükrözik, milyen nagyon a hatása alá tud vonni ma is a nagy püspök gyermeket és felnőttet. A családos zarándoklat abban is hűen követte Márton Áron szellemiségét, hogy benne a komolyság és játék, a felszabadult vidámság és a mély ima csendje tökéletesen és harmonikusan megfért, és így együtt formált, készített fel az igazán értelmes, örömmel megélhető életre. Ahogy Erdély földjén váltakoznak hegyek és sík vidékek, nemzetiségek, úgy következik borúra derű, komolyságra vidám perc az emberek életében. Így következnek a résztvevők, gyermekek és felnőttek beszámolói.
Fogarasi András: Köszönöm, hogy itt lehettem! A zarándoklat két napjából kiemelem azt a mozzanatot, amikor Bara Ferenc plébános úr elmondta az élményeit. Szép volt Gyimesbükkben az ezeréves határ, engem magával ragadott a csángók (lelki) szépsége.
Kelemen Dávid Olivér: Nagyon tetszett ez a zarándoklat, az, hogy itt lehettem, a legjobban az tetszett, hogy templomban jártunk, kirándultunk, misét hallgattunk. Én egyelőre pap akarok lenni.
Fazakas Zoltán: A Mária szíve plébániáról jöttünk, köszönöm, hogy befogadtak, hogy megkaptuk a lehetőséget, hogy együtt tölthettük ezt az időt – nem két napot mondok, mert ezt a két napot megelőzte két hétvége, két foglalkozás, mi azon is részt vettünk, és teljesült ezáltal az álmunk: családok közösen vettek részt egy közös programon. Remélem, a jövőben is lesznek ennyire tartalmas programok! Ezeknek a napoknak az élménye az volt, hogy megéreztem Márton Áron személyiségét, életét, tudatosabbá tette bennem mindazt, amit tudtam. Nagy vonalakban ismertem az életét, de most néhány kulisszatitkot is megtudtam. Sokszor feltevődött bennem a kérdés, mitől olyan nagy Márton Áron, valahogy nem tudtam megérteni – most világosságot hozott ez a két nap számomra.
Erdély óriási alakja
Barta Csaba: Gyimesbükkben nagyon tetszett Salamon József pap bácsi beszéde, a templomról, plébániáról, Márton Áronról való bemutatója, s ahogy a közösségért tesz. Nagyon tetszett, ahogy a gyimesbükkiek olyan régóta próbálják megőrizni hagyományainkat, népünk értékeit. Nagyon tetszett, ahogy Veres Steli pap bácsi és László Zsolt szabadéves kispap kísértek minket, mindketten Gyimesbükkben voltak szabadévesek, és hallottuk, majd láttuk, tapasztaltuk, milyen jól érezték itt magukat, látszott, hogy itt mennyire szerették őket, az emberek közelsége nagyon érződött. Az idős pap bácsi, a püspök úr volt titkárja Dánfalván nagyon megragadott, azt bánom, hogy nem volt még tíz percünk, hogy hallgassuk, milyen lelkesedéssel beszélt a püspök úrról s az élményeiről.
László Zsolt: Említették, mennyire szeretnek minket Gyimesbükkben, ezért örültem is, hogy visszatérhetek ide. Ugyanakkor büszke voltam arra, hogy a kolozsváriakkal térhetek vissza, mert nagyon tetszett nekem a családos hétvégéinken az, hogy mindenek mellett olyan csapat voltunk, mintha minden hétvégén együtt kirándulnánk, összeszokott, szép csapat voltunk, a gyimesiek is így látták, mondta is a plébános úr, örülnek, hogy egy ilyen ügyes társaság érkezik hozzájuk.
Lukács József: Nagyon nagy élmény volt ilyen helyeken megemlékezni Márton Áron püspökről, Erdély óriási alakjáról. Különleges volt a sok helyszín, ahol megálltunk, azok az emberek, a papok, akikkel beszélhettünk… Hogy mit is jelentett számomra ez az utazás – különleges jelentőségű, nagyon fájdalmas időszak előzte meg számomra, a közelmúltig úgy éreztem, nincs itt az ideje, nem tudok elindulni egy ilyen útra. De óriási élmény volt, hogy a kisfiunkkal, Ádámmal el tudtunk jönni egy társas utazásra, az első közös kirándulásunkra. Nagy élmény, hogy akkora lett ő is, hogy kibír egy többnapos utazást, egy ilyen élménysorozatot és ki is tudja mutatni, hogy neki is tetszik.
Gönczi Ilona: Nagy élmény volt számomra. Gyermekkoromban közel állhattam Márton Áronhoz, akkor nem képzeltem, hogy Márton Áron ilyen nagy ember, ennyit tett a hazáért, a népért, s hogy én az ő nyomában járhatok.
„Nagytatám ismerte Márton Áront”
Fogarasi Gabriella: Köszönöm a szervezőknek, hogy itt lehettem. Kellemes volt ez a hétvége, nagyon sok szép helyen jártunk, gyönyörű templomokat látogattunk meg, nagyon szép volt a ditrói templom, tágas, felújított. Nagyon sok szép dolgot láttunk a Márton Áron Múzeumban Csíkszentdomokoson, sok új dolgot tudtunk meg a püspökről. Nagyon meghatott az egyénisége, hogy milyen komoly ember volt, kitartó, a rendszer nem tudta megfélemlíteni. Az is meghatott, hogy az emberek hogyan értékelték őt, a hívek ragaszkodtak hozzá, értékelték azt, hogy ő kitart, hogy Istenben hisz, vállalta volna a halált is, csak hogy Isten útján járjon, maradjon. Ahogy a gyimesiek körbeállták és megvédték, ez nagy dolog, mert csak egy hiteles emberért képesek így kiállni. Az ilyesmi megfizethetetlen. Csak ha bízunk valakiben és látjuk benne a jó példát, akkor merünk érte kiállni. A Gyimesben töltött idő nagyon szép volt, az ottani pap bácsi mennyi mindent tesz, tett a templomért, felújított, kutatást végzett Márton Áronról, könyvet adott ki, mert ez neki ennyire fontos. A szentmise a kegytemplomban nagyon szép volt.
Barta Márk: Nagyon tetszett a kirándulás, Gyimesbükkön nagyon jól éreztem magam, szép volt a táj, és élvezettel hallgattam Salamon József pap bácsi előadását.
Kelemen Arnold András: Református vagyok, de már félig katolikus lettem. Örülök, hogy befogadtak, nagyon tetszett minden. Meglepetés, itt hangzott el, hogy kispap akar lenni a fiam. Volt előzetes elképzelésem arról, milyen lesz ez az út, de azt is meghaladta, ami lett – meglepett minden.
Barta Péter: Nagyon tetszett minden, játszottunk, beszélgettünk, sok dolgot megtudtunk Márton Áronról, nagyon tetszett ez a tábor…
Gönczi Mónika: Nagy élmény volt a többiekkel együtt lenni s Márton Áronról tanulni, szép helyeken voltunk, és köszönjük a pap bácsinak meg minden szervezőnek.
Bíró Teréz Zsuzsanna: Az én nagytatám ismerte Márton Áront, A II. világháború idején dédnagypapámat, aki író volt, börtönbe zárták, ezért a nagytatám tartotta el a családot, mert ő volt a legidősebb férfi családtag, Márton Áron pedig mindig segítette őt.
Bíró László Áron: Nagyon tetszett a mise a kegytemplomban.
Palotay Eszter: Új barátokat szereztem.
Bíró Angéla Erzsébet Sziszi, Demeter Evelin Bianka, Szalontay Csenge Dorka: A misék nagyon szépek voltak. Tetszett a templomban.
Lázár Enikő: Köszönöm ezt az ajándékutat. Csíkdánvfalván a titkár pap bácsi nagyon megható volt. Azt mondta, ő az egyetlen, aki még emlékszik, aki még találkozott Márton Áronnal. Engem maga Márton Áron bérmált, a bérmaanyámnak köszönhetem, mert az ő unszolására lehettem fiatalon bérmálkozó, és ez örök emlék marad. A kegytemplomban mindig meghitt volt a hangulat, ez engem nagyon feltölt. Gyimesbe rég készültem, nagyon jól éreztük ott magunkat, a templomban nagyon hideg volt, de mindenkiből annyi melegség áradt, hogy az feltöltött!
Míg utaztunk se felejtettük el Istent
Demeter Dániel Mario: A kétnapos táborban az tetszett, hogy barátokkal lehettem. Nagyon jól éreztem magam, jövőre is el szeretnék jönni, ha még szerveznek ilyet.
Fogarasi Timea: Nagyon tetszett ez a Márton Áronról szóló program. Az idős pap bácsi, aki fiatalkorában a titkára volt, nagyon lelkesen mesélt Márton Áronról annyi év után is. Nagyon tetszett a keresztút itt, a buszban, nagyon szép volt! Az tetszett, hogy míg utaztunk se felejtettük el Istent.
Gózner Gabriella: Nekem legelőször a múzeumban volt nagy élményem, belefeledkeztem egy levélbe, egy hangos levelet hallgattam meg, és megtapasztaltam Márton Áron személyiségét, amit messziről nem lehet látni, a humorát, a gerincességét, a karakterét, a karakánságát. Sikerült sok apró, kicsi dolog nyomán egészen közel kerülni a személyiségéhez. Ez nekem nagy élmény volt. Gyimesben élmény volt megtapasztalni a befogadást, ahogy a plébános atya befogadott minket, ahogy éreztük, hogy egy kis időre otthont ad, megkínált, körbevezetett.
Barta Erika: Be kell vallanom, ez a legelső zarándoklat, amin részt veszek, Csíksomlyón a kis családommal voltunk, de azt kell mondanom, így, csapatban – hiszen mi egy csapat vagyunk – sokkal jobb a hangulat, lehet érezni a közösségi szellemet. Ezért is nagyon jó ötletnek tartom. Sok olyan helyen is jártam most, ahová mindig is vágytam s még nem jutottam el, ilyen az ezeréves határ, ami nagyon-nagyon tetszett. A mai rohanó világban egy ilyen kétnapos út, bár fárasztó volt, nagyon feltöltött. Örvendek, hogy gyerekestül itt lehettünk, a gyerekek is velünk lehettek, volt kötetlen idő, és ugyanakkor volt egy erős veleje az egésznek – ezt nagyon köszönjük. Az egyszerűnek tűnő kiruccanás mögött biztosan sok munka áll, nem olyan egyszerű ezt megszervezni, ezért is mindenkinek köszönjük, aki gondolt a családokra.
Kelemen Kinga: Még a tegnapelőtt nem tudtuk, jövünk-e, mert beteg volt az egyik gyerek, de a jó Isten megsegített és el tudunk jönni. Mindenütt először járok, ahol végighaladtunk, nagy élmény, hogy Csíksomlyóra is eljutottam, Gyimesbükkbe is, az ezeréves határhoz. Eszembe se jutott, hogy ide eljuthatok s hogy ilyen szép lehet, nagyon feltöltött a zarándokút.
Fogarasi László: Élményekkel tele térek haza. Nagyon megkapott Bara Ferenc plébános beszámolója. Kellemes meglepetés volt a kegytemplomban Albert atyát hallgatni, akit Kolozsváron szoktunk a ferences templomban hallani, ugyanígy nagyon megkapó volt a gyimesbükki plébános felkészültsége és hozzáállása.
Székely Bea: Elsősorban azért vagyok hálás, hogy mindenki igent mondott a meghívásra, amit a plébánia kiközölt. Nagyon örülök, hogy ennyien, hogy ezek az emberek voltak itt, nagyon jó volt látni, ahogyan a társaság együtt volt és ahogyan spontán közösséggé alakult. Ami a legjobban tetszett, könnyekig meghatott Bara Ferenc pap bácsi beszámolója. Ha ez az ember ennyi év után ilyen elevenen és ennyi lelkesedéssel tud beszélni valakiről, akkor az a valaki, az ez ember hiteles, ízig-vérig ember lehetett. Ezáltal számomra közelebb hozta Márton Áront. Gyimesben sosem jártam, mindig szerettem volna, ilyen szempontból is fantasztikus volt a zarándoklatunk, tetszett a csend, ami ott honolt.
Toroczkay Erika: Élmény volt ez az út, az előkészület során nem is gondoltam volna, hogy ilyen megható, élményekkel teli lesz. Köszönöm mindenkinek a társaságát és Steli pap bácsinak, amit a két nap alatt nyújtott számunkra.
Veres Stelian: Nagy élmény volt ez az út, sokszor csodáltam Kolozsváron az évek során az érkezőket, mert fogadtuk a zarándokokat Kolozsváron, de mi nem tudtunk menni, mert Csíksomlyóról indultak a zarándoklatok. Most ezt mi megszerveztük magunknak. Végig élmény volt hallani, látni, megtapasztalni valamit Márton Áron személyiségéből. Nagyon sokat szoktunk hallani róla, de az más, amikor olyanokkal találkozunk, akik vele éltek, mint Bara Ferenc, aki két évig ott élt mellette, a halálos ágyánál is ott volt, valamit megtapasztalt, amit át is adott az egész csapatnak, mindenkinek nagy élmény volt az ő beszámolója. Nekem mindig nagyon sokat jelent a kegytemplomban lenni a Szűzanya lábánál, s újból beteljesült az a vágyam, hogy ott misézhetek. Fel is mentünk csapatostul a Szűzanya lábához, ott letettük kéréseinket, köszönetünket, s kértük a továbbiakban is az ő pártfogását. Gyimesről elmondtam, hogy nagy élmény volt számomra, azóta is a szívemben hordom. Azért is érzem közel magam Salamon József plébánoshoz, mert a szüleim oda valók, ahonnan Salamon József is származik, a Bákó megyei Lujzikalagorról, közösek a gyökereink.
És nem utolsósorban hangozzanak el a köszönetek: akik nélkül nem jöhetett volna létre mindez: a Bethlen Gábor Alapnak köszönjük, hogy elfogadták a pályázatunkat. A pályázat megálmodója Kémenes Lóránt Zoltán plébános, főesperes, akinek köszönjük ezt a zarándoklatot, és imádkozunk érte, hogy a nehéz feladatokat tudja ellátni a Szent Mihály-plébánián és a főesperességen. Köszönjük Toroczkay Erikának, aki megírta a pályázatot, Székely Beátának és László Zsoltnak, akik két szombatot is megszerveztek, amin a zarándokok közül a legtöbben részt vettek. Én csak utolsó héten kerültem be a csapatba, de nagyon szívesen vállaltam, vettem részt és voltam itt. Köszönjük minden családnak, minden gyermeknek, aki itt volt, aki engedte, hogy valamit kapjon, megérezzen Márton Áron szellemiségéből és tanításából. Mindezt a szívünkbe zárjuk és megpróbáljuk a mindennapjainkban is megélni.
A cikk megjelent a Vasárnap hetilap március 31-i számában.
