A szerzetesi élet céltudatos odaszentelődés valakiért és valamiért – mondta Molnár Lehel piarista a, Jó Pásztorról nevezett Kanti Ágnes nővér örökfogadalom-tételekor.
A Piarista Nővérek kongregáció-alapítója, Boldog Celestina Donati emléknapján, március 18-án Jó Pásztorról nevezett Kanti Ágnes nővér örökfogadalom-tételére gyűlt össze a nagykárolyi katolikus közösség. A Kalazanci Szent József-templomban este hat órától Schönberger Jenő püspök Labanc Zsolt piarista provinciálissal, Ruppert Józseffel, a romániai piarista provincia megbízott felelősével, Molnár Lehel piarista szerzetes tanárral, valamint az egyházmegye papjaival közösen mutatta be a legszentebb áldozatot, kérve Isten áldását a nővérek életére és munkájára, illetve a jótevőik és barátaik életére.
Az evangéliumi rész felolvasása után kezdődött a szertartás, amelynek keretében Ágnes nővér örökfogadalommal kötelezte el magát a Piarista Nővérek kongregációjában Isten szolgálatára: Anna Lucia D’Ospina generális anya, a legfőbb elöljáró a nevén szólította a nővért, majd a püspök kérdésére ő nyilatkozott szándékáról. A szentbeszédet Molnár Lehel piarista szerzetes tanár mondta. Homíliájában a szerzetesi hivatásról elmélkedett, azt a szófogadással azonosítva. Mint mondta, mindenek előtt meg kell hallani Isten hívását, igéjét, ami személyesen megérint.
„Ma öröm van bennünk, mert Ágnes nővér meghallotta, mire hívja őt az Úr és válaszol is erre a hívásra. A hivatás olyan dolog, ami cseng, visszhangzik bennünk. Három csengése van, – a talentumok, a mély, hiteles vágyak és a megszólítottság – és ez a három összhangba kell, hogy kerüljön, különben disszonancia keletkezik. Celestina anya az imádság embere volt. Sokszor elmélkedett Krisztus szenvedéséről, önátadásáról. A Piarista Nővérek rezonálnak erre a vágyra, szeretnék Krisztust követni, Krisztus képmására alakulni. A gyertya, amely most a fogadalomtételkor előkerül, nem egy pislákoló mécses csupán, hanem erős parázs, a mély, Isten utáni vágy kifejeződése” – fejtette ki Molnár Lehel. Kiemelte, a szerzetesség különösen is szófogadás, szó befogadás. Úgy fogalmazott, a szerzetesi élet céltudatos odaszentelődés valakiért és valamiért, karizmatikus együgyűség. Ez az ügy az Istenre irányulás és a felebarát szolgálata.
„Az elöljáróval együttműködve keressük Isten szavát itt és most. A szerzetesség Isten igéjének a keresése, hallgatózás. De a családos életben is fontos egymás és Isten szavának meghallása a hétköznapokban. A közösség szófogadásra van hívva. Fogadjuk a szót Istentől arra vonatkozóan, hogy mi a hivatásunk és fogadjuk a szót arra vonatkozóan, hogy ezt a hivatást itt és most hogyan tudjuk megvalósítani” – tette hozzá a piarista szerzetes tanár.
A szentbeszéd után, a mindenszentek litániája alatt Ágnes nővér földre borult, – ezzel is jelezve, hogy mélyen átérzi kicsinységét Isten előtt, aki meghívta őt a szerzetesi életre – a hívek térdelve imádkoztak érte, majd az örökfogadalom letétele következett. Schönberger Jenő püspök áldóimát mondott Ágnes nővér fölött, megáldotta szerzetesi gyűrűjét, az elöljáró és nővértársai pedig testvéri öleléssel köszöntötték Jó Pásztorról nevezett Kanti Ágnes nővért. A hit közös megvallása, az egyetemes könyörgések és a felajánlási körmenet előtt a jelenlevő piarista nővérek mind megújították szerzetesi fogadalmukat.
Józsa János
