Tedd meg, ami tőled telhető, a többit bízd Istenre

Az oktatók lelkesek, segítőkészek és türelmesek, a tanulók igyekeznek a legjobbat kihozni magukból. Kolozsi Szidónia táncoktató jelenleg Kolozsváron él, első éves egyetemi hallgató mesterképzésen, szabadidejében pedig dolgozik: ügyfél-kapcsolattartással, közvélemény-kutatással foglalkozik. A tánc számára azonban pihenés.

A Stílus Tánckör tavaly novemberben alakult ki a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészségen belül. A Kolozsi Szidónia táncoktatóval készült beszélgetésből kiderül, a kurzus nemcsak díjmentes és eredményes táncoktatásban részesít minden érdeklődőt, de szeretetteljes, keresztényi közösségben való részvételre is lehetőséget ad.

Hol tanultál táncolni?

Három-négy évig néptáncoltam ezelőtt 5-6 évvel, de az annyira nem állt közel a szívemhez. Szerettem, viszont miután egyetemre jöttem, a társasági tánc kezdett érdekelni, valószínű, hogy a zenei stílusa is meghatározta azt, hogy utóbbi ennyire közel áll hozzám. Mindig is fontos volt számomra, hogy valami hasznosat tegyek a társadalom érdekében is, a tánc pedig olyan eszköz, amelynek útján kapcsolatokat lehet kiépíteni, közösséget, barátságot formálhatok általa. Számomra nem a tánc a legfontosabb, hanem az emberek, akiket ezáltal megismerek.

Hogyan született meg a tánckör ötlete?

Még a korábbi, marosvásárhelyi tánccsoportunkhoz vezethető vissza. Szilágyi Dávid az ottani Sapientia egyetemen megálmodta, én pedig továbbvittem az ötletet, és igyekeztem fejleszteni is. Kolozsváron Majoros Mátéban is megfogalmazódott a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha itt is kialakítanánk egy tánccsoportot. Teljes mértékben támogattam az ötletet, hiszen én is nagyon vágytam rá. Dániában is működtetünk egy csoportot, amikor három hétig ott tartózkodtam. Mikor oda utaztam, első dolgom volt, hogy megkérdezzem a tanárokat, van-e lehetőség a táncoktatásra, ők pedig nagyon lelkesen, nyitottan fogadták az ötletet.

Szavaidból azt hallom ki, hogy ez a feladat számodra nem plusz teher, de mégis, hogy tudsz tanulás és munka mellett erre is időt szánni?

Én tánc közben pihenni szoktam. Jó ötlet volt, hogy a vizsgaidőszakban sem hagytam ki, akkor sem, ha létfontosságú vizsga várt rám másnap. Úgy érzem, hogy ennyi mozgás a vizsgaidőszakban is kell, szükséges ez a négy órányi kikapcsolódás, azaz 2-2 óra heti két alkalommal. Ezt az időt sporttal is el lehetne tölteni, ha nem lenne a tánc.

A közösség kapcsán: milyennek tartod? Hogy állnak a tánchoz, milyen számodra velük dolgozni?

A társaság maximálisan támogat mindenben, amiben egy tanárt támogatni kell. Ránk nem az jellemző, hogy ahány ember, annyiféle cél és elképzelés, hanem alkalmazkodóak és elfogadóak egymással szemben, nyitottak arra, hogy új dolgokat tanuljanak. Ennek a közösségnek a tagjaiban van tehetség arra, hogy szelektáljanak, mert a társasági táncban, főleg a latin vonalon vannak olyan figurák, lépések, amelyek kicsit nehezebbek néhányaknak. Nagyon jó, hogy egy ilyen keresztény közösséggel dolgozom, mert figyelmeztetnek, ha valami már kényelmetlen a számukra. Mernek bizalmasan jelezni, nincs távolságtartás köztünk.

Felüdülés és közösségformáló jellege van a táncnak, amikor pedig ezeket az órákat meghirdették, a tánc lelki hozadékait is említették. Milyen kapcsolatot teremthet ez a mozgás Istennel?

Nem csak táncórákat tartunk, hanem mellette más összerázó programokat is szervezünk, amelyek inkább Istenre irányítanak, például a filmestek szervezése. Én, kötelezőnek szánva a Vezet a ritmus a, Tűzálló és A fegyvertelen katona című filmeket fűztem a programba. Ezek mind olyan alkotások, amelyek a keresztény értékrendet sugározzák és úgy érzem, hogy ezáltal is ki tud alakulni egy Isten felé irányuló közösség. De ezen kívül szilveszteri bulit, kirándulásokat is szervezünk közösen, hogy összerázódjon a társaság. A tánc által megismernek: a közös mozgás már egy meglépett lépcsőfok ahhoz, hogy barátságot kössenek velünk. Valóban nem az a megoldás, ha, ahogy a mondás tartja, lenyomjuk a keresztet a torkukon, mert ez sosem működött és ezután sem fog. Viszont, ha ők megismernek minket és maguk döntik el, hogy hasonló célt szeretnének követni, így tud működni.

Hogyan tudod leküzdeni, ha nehézség ér vagy kudarcot tapasztalsz a táncoktatás során?

A szaktudásomon van, mit fejleszteni, a problémákkal viszont úgy vagyok, hogy ami nem öl meg, az megerősít. A kudarcélmények azért vannak, hogy tanuljunk belőlük és felálljunk. Az az igazi tanulság, ha elfogadod, hogy nem te vagy a tökéletes táncoktató, de nem is várja el tőled senki, hogy az légy, inkább tedd meg, ami tőled telhető, a többit pedig bízd Istenre. Így tud működni és gyümölcsözni az egész munka, mert ha például profi kurzust akarunk átadni két hét alatt, viszont ebben nem található meg Isten terve, azaz, hogy közben a lelkiségi kapcsolatok is alakuljanak, ne csak a tánclépésekre koncentráljunk, akkor az élmény nem lesz maradandó hosszú távon, két hét múlva mindenki elfelejti.

Van konkrét cél, amit el szeretnél érni a tanított táncokkal kapcsolatban?

A klasszikus táncokat tekintve egyelőre a disco fox, disco blues, keringő, tangó – főleg európai tangó – megtanítása a cél, a latin táncok esetén pedig a salsát, bachatát, kizombát szeretném tanítani, együtt fejleszteni. Szilágyi Dávid szaktudása segítségével hamar meg lehet tanulni azt a szintet, amellyel akár egy táncesten is jól el lehet boldogulni. Az a célom, hogy hamarosan saját táncesteket szervezzünk és olyan közösséggé formálódjunk, – a marosvásárhelyi és gyergyókilyénfalvi tánccsoportokkal együtt – hogy bármilyen ünnepség alkalmával találkozhassunk, saját kört alakítva, ahol mi választjuk meg a zenei stílust. Ugyanis nem mindegy, hogy milyen zenére táncolunk, kimondottan vannak olyanok, amelyek a keresztény értékrendet nagyon sértik. Az is fontos, hogy kivel táncolunk: előfordult már latin táncesten, hogy nem éreztem jól magam abban a közösségben, mert tánc közben feltűnt, hogy az illetőnek hátsó szándékai vannak. Ezeken az órákon azonban mindannyian tudják, mi a célunk, ami Istennek tetsző.

Jótékonysági célra is gyűjtötök.

Fontosnak tartom támogatni a szükséghelyzetben lévőket, és éppen néhány héttel ezelőtt, még a szilveszteri buli előtt az egyik szervező súlyos autóbalesetet szenvedett, és akkor úgy döntöttünk, hogy a teljes bevételt neki adjuk, ezzel is kifejezve a támogatásunkat, szeretetünket. S bár a csoportban már más céllal is hirdettünk gyűjtést, a lényeg az, hogy kifejezzük a szeretetünket, hiszen ennek is közösségformáló hatása van.

Kérdezett: Medve Bettina