A tisztelet és ragaszkodás különleges kifejezői

Gyergyószentmiklós, Csíkkarcfalva, Csíkszentdomokos, Kézdisárfalva és Székelyudvarhely várja azt a vándorkiállítást, amely Márton Áron püspökké szentelésének 80. évfordulója alkalmából februárban Csíksomlyón volt megtekinthető: Imacsokrok Márton Áron püspöknek a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár gyűjteményéből címmel.

„Úgy gondolom, Márton Áron személyének, életének, munkásságának a bemutatása tovább már alig ragozható, hiszen nincs „rászorulva” a népszerűsítésünkre, viszont sem levéltáros szemmel, sem szépérzékre való hajlammal valahogy nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a több levéltárnyi dobozos mennyiséget, amely ezeket a gondosan kiszínezett, külsőre üdvözlőlapnak tűnő lelki csokrokat tartalmazza. Főként azért nem, mert mind terjedelmében, mind összetételében kitűnik a főpapi hagyatékok közül. Ezek a lelki felajánlásokat tartalmazó köszöntőlapok több időszakban jutnak el hozzá, és változatos személyek, csoportok a feladói. A gyulafehérvári egyházmegye katolikus hívein, papjain, lelkiségi csoportjain és szerzetesközösségein kívül több hasonló imacsokrot küldenek Máramarosszigetről, Temesvárról vagy Nagyváradról is. Nemcsak a magyarok, hanem németek, sőt görögkatolikus románok is gyűjtenek imaszándékokat a püspöknek. A lelkicsokor-gyűjteménynek egy kisebb részét a püspökszentelésére kapja, utána a legtöbb (száz darab fölött) 1949-ben érkezik, papságának 25. és püspökségének 10. évfordulójára. Az 1949-ben érkezettekről kiderítettük, hogy egy szervezett lelkicsokor-gyűjtés volt, tulajdonképpen Boga Alajos általános püspöki helynök kérte a háttérből, a püspök tudta nélkül a papokat, hogy „szedjék csokorba” az imáikat, mert köztudott volt, hogy Márton Áron kerülte a fényűzést, az ünnepségektől folyamatosan elzárkózott, ezt körlevélben is közölte papjaival. Lelki csokrokat folyamatosan kapott karácsonyra, húsvétra, névnapjára, születésnapjára, egyéb papi és püspöki jubileumi alkalmakra is. Egy ugyancsak figyelemfelkeltő mennyiség, több mint hetven, 1964-ben érkezik, 25 éves püspöki és 40 éves papi jubileuma alkalmából, és ez szintén szervezett formában történik. Ekkor a lelki csokrok többsége egyszerű táblázatos kimutatás formájában jut el Gyulafehérvárra. Az 1970-es évek második felében már ez a szokás kezd kimaradozni, az érte felajánlott imák, szentmisék nem kerülnek ilyen összeállításba, a korábbiakhoz hasonlóan kézzel festett üdvözlőlapokra.

Kedvenc lelki csokrok

(…) Ez volt az egyik, Tóth Sanyikának a lelki csokra, és a másik egy levél, Árvay Árpád író levele, aki viszont tegezi a püspököt, tehát valaki nagyon közeli lehetett. Ő négy évig fogságban volt, és amikor szabadul, Nagyszebenből levelet ír a püspöknek, még mielőtt Kolozsvárra hazaérne, május 22-én (Szent Rita napján), 1949-ben, pont négy héttel Márton Áron letartóztatása előtt. Azt írja levelében, hogy 12 órája szabadult az Ocnele Mari-i börtönből, még nem ért haza a családjához, de „Istenem és családom után, ki felé fordulhatott volna első gondolatom, mint Püspök atyám felé?” – így fogalmaz. És még azt is beleírja a levelébe, hogy született egy negyedik gyermeke a fogság ideje alatt, akit még csak ezután fog megismerni: „És életben van családom is, amely fogságom kezdetén egy negyedik emberpalántával szaporodott. Kicsi lány, akit még csak most, mikor hazatérek, fogok megismerni valójában.” Leírja, hogy „a háború tűzpoklán és az utána következő irtózatos megpróbáltatások tisztítótüzén keresztül új élet kapuja elé érkeztem”. Kiérződik soraiból a hála a püspöke iránt – „az a mélységes lelki erő, amely férfias elszántságodból kilométerek százain és bennünket légmentesen elzárt falakon keresztül is felénk sugárzott, a kétségbeesés és emberi elgyöngülés perceiben is visszahívott bennünket az életbe és buzdító példát adott a szenvedések keresztényi elviselésére”. Tulajdonképpen ezt egy viszonylag fiatal püspök barátjának írja, aki még csak ezután kerül a börtön „tűzpoklába” és egy vallásellenes rendszer „irtózatos megpróbáltatásaiba”.

Azért érintett meg ez a levél, mert beleképzeltem magam a felesége helyébe, hogy születik egy negyedik gyermekem, akit négyéves koráig úgy nevelek, hogy nem is ismeri az apját, a többit is úgy nevelem, hogy nem is tudom, viszontlátom-e valaha az apjukat. Ezt kapcsoltam is személyes élményekhez, nagymamám sokat mesélt a világháborúról, az apjáról mint katonáról, az öccse szibériai fogságáról és hazatéréséről. Belegondoltam, mekkora érték lehetett Árvay Árpádnak a püspök barátsága, hogy a felesége után rögtön neki hálálja meg a példamutatását, amely „új hittel és reménységgel töltötte el” őket a fogságban.

Beszédes számok

Ez a mennyiség azért is hangsúlyozandó – több mint 1 624 000 felajánlást kapott mintegy 160 településről, amelyet csak a Márton Áron személyi hagyatékából gyűjtöttünk ki. A hivatali iratanyagban lévők még plusz húsz százaléka a teljes mennyiségnek. A számokat Lázár Csilla dolgozta fel, ezekhez statisztikát is készített. Tulajdonképpen az irgalmasság hét lelki és testi cselekedete mind benne van ezekben a felajánlásokban: böjt, búcsú, önmegtagadás, alamizsna, vecsernye, röpima, szentáldozás, szentmisehallgatás, szentgyónás, stb. Érdekes, hogy a mai Magyarország területén élő püspökök, érsekek esetében csak elenyésző számban maradtak hasonló írások fenn. Ezeknek a felajánlásoknak, amelyek Márton Áron hagyatékában maradtak meg, ezeknek mintegy 90 százalékát a családok ajánlották fel. A többit pedig papok, szerzetesek, jámbor társulatok.

A vándorkiállítás helyszínei a következőképpen alakulnak: május 15–június 15. között a gyergyószentmiklósi Örmény Házban fogják kiállítani, augusztus 13–16. között Csíkkarcfalván, augusztus 17–26. között Csíkszentdomokoson, Márton Áron szülőfalujában, szeptemberben Kézdisárfalván, majd októbertől a székelyudvarhelyiek fogják kölcsönözni.

Bernád Rita főlevéltárossal Fábián Róbert beszélgetett a kiállításról, amelyet Hegedűs Enikő művészettörténésszel közösen hívtak életre. A teljes interjú a Vasárnap március 3-ai lapszámának Fókusz rovatában jelent meg.