A török uralom alóli felszabadulást követően, az 1693-ban újraalakított nagyváradi latin szertartású székeskáptalan fogadalommal kötelezte el magát, hogy hálaadásul és engesztelésül minden évben a farsang utolsó három napján szentségimádást tart. Amikor Csáky Imre bíboros, püspök felépíttette az új székesegyházat – a mostani Szent László-templomot –, a székeskáptalan fogadalma teljesítésének helyéül ezt a templomot választotta.
Idén március 3–5. között tartják a triduumot. A három nap lelkigyakorlatos beszédeiben Pálos István várad-szöllősi plébános szólítja majd meg a jelenlévőket. Vele készített egy előzetes, „hangoló” beszélgetést Voiticsek Ilona.
Milyen időszakok, események voltak eddigi szolgálata során, amelyekre a legszívesebben emlékszik vissza?
Felszentelt papságom második évében, akkori főpásztorunk a béli egyházközség lelki gondozását bízta rám. A hívek azt a furcsa keverék nyelvet beszélték, amelyben magyar és román szavak kergetik egymást. Nagyon figyeltem, hogy megértsem őket. Ennek kapcsán merült fel bennem a kérdés: vajon ők mit értenek abból, amit a szószéken mondok.
A vasárnapi szentmise után férfiakkal beszélgettem a templom előtt. Ketten kissé távolabb álltak. Egy ideig csak tekintgettek felénk, majd odajöttek. Egyikük megkérdezte: szólhatok? Természetesen! – válaszoltam. Akkor így szólt: mi a szomszéddal huszonöt évig haragban voltunk. Úgy gondoljuk, ilyen lélekkel nem lehet hallgatni azt, amit ön mond. Mi most kibékültünk és jövő vasárnap jövünk gyónni.
Döbbenten álltam. Soha ki nem mondott kérdésemre megszégyenítő választ kaptam. Nem csak megértették amit mondtam, de tettekre is váltották. Kibékültek és jönnek gyónni. Abban az ihletett pillanatban megfogalmazódott bennem egy gondolat: ha ezután semmi sem történik, ez megérte, hogy felszenteltek.
Jelenleg milyen kihívásokkal találkozik?
A II. vatikáni zsinat óta többször hangoztatták felelős egyházi vezetők, hogy újra kell evangelizálni a híveket az egyházban, hogy tudjanak tanúságot tenni a világban, főleg azok előtt, akiket rájuk bízott az Isten (család, baráti kör, közvetlen környezet). Tanuljuk meg megérteni Isten akaratát, és tettekre váltani. A kereszténység nem ájtatosság csupán, hanem szenvedés és áldozat. „Aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét…” Úgy érzem minden paptestvérem számára óriási kihívás ez: a szentségi pasztorációról az evangelizációs pasztorációra váltani. Az egyháznak missziós küldetése van. „Elmenvén az egész világra…” de mi csak várjuk, hogy a világ jöjjön el hozzánk. A szentatya szerint, nem akarunk kimozdulni a komfortzónánkból. Márpedig ha ez így marad, az egyház nem fogja teljesíteni missziós küldetését.
A fogadalmi szentségimádás hálaadásul és engesztelésül kezdődött 326 évvel ezelőtt. Tapasztalata szerint, a mai ember hitéletében miképpen van jelen a hálaadás és az engesztelés?
Hálaadás és engesztelés a mai ember hitéletében… Nehezen megtapasztalható ez a két belső érték. Minden első vasárnap szentségimádást tartunk. Mindig hangsúlyt kap ez a két fogalom az előzetes hirdetésben: hálaadás és engesztelés. Bő négy óra alatt meglehetősen kevesen használják ki ezt a személyes lehetőséget legalább tíz perc erejéig.
Kettesben az Úrral. Intim, bensőséges társalgásban, csak Ő meg én. Engesztelés saját és enyéim nagy tévedéseiért. Hála az isteni irgalomért, a mindennap tapasztalható gondviselésért. Az engesztelési szándék egyik jele az elhunytak lelkiüdvéért megrendelt szentmise. Szomorúan tapasztalom a megrendelők távolmaradását. Persze, mindig akadnak kimentő okok és körülmények, de a szeretet áldozat. Mire vagy képes azokért, akiket szeretsz?
Pályám kezdetén még testületileg jelen volt minden család az elhunyt szeretteikért felajánlott szentmisén, sőt gyóntak, áldoztak, mondván: ha tiszta lélekkel imádkozunk értük, nagyobb esélyünk van a meghallgatásra. Ma egyszerűbb lett a képlet: fizettünk, imádkozzon a pap. Ő imádkozik is minden nap a zsolozsmában a hívekért és minden vasárnap egy szentmisét ajánl fel a népért. A pásztor a nyájért. Érintse meg mindnyájunk szívét a gondoskodó szeretet, hogy hálás szívvel viszonozzuk az imát, a nyáj a pásztorért.
