A Panamában és az Emirátusokban tett apostoli utak után Ferenc pápa a héten ismét folytatja a Szent Márta-ház kápolnájában tartott reggeli szentmisék homíliáit, rendszerint hétfőn és kedden, valamint csütörtökön és pénteken. Hétfő reggeli homíliájában a Teremtés könyvéből Káin és Ábel történetéhez (Ter 4,1-15.25) fűzte gondolatait. Isten kérdése Káin felé – „Hol van a testvéred?” – ma is éppolyan kényelmetlen, amire nagyon sokszor csak megalkuvó válaszokat adunk, mint Káin: „Talán őrzője vagyok testvéremnek?”
Az Úr nekünk is felteszi a kérdést, amit egykor Káinhoz intézett: „Hol van a te testvéred?” A kérdés zavarba ejtő, Káin védekezik is: „Mi közöm nekem ehhez, a testvérem életéhez? Talán őrzője vagyok neki? Én mosom kezeimet”. Ezzel Káin menekülni próbál Isten tekintete elől – jegyezte meg a pápa. Jézus gyakorta tett fel kényelmetlen kérdéseket. Például Péternek, amikor háromszor fordult hozzá: Szeretsz-e engem? Péter végül nem tudott mit válaszolni ezekre a kérdésekre. Aztán Jézus megkérdezte a tanítványaitól, hogy az emberek kinek tartják őt. Prófétának, a Keresztelőnek – felelték ők. De ti mit mondatok? – sürgette Jézus. Ezek kényelmetlen kérdések tehát – összegezte a pápa. Isten Káin felé is egy ilyen kérdést tett fel.
Minthogy kényelmetlen a kérdés, jobb, ha nem is tesszük fel? – töprengett a pápa. A válaszokat pedig ismerjük: ez az ő élete, azt én tiszteletben tartom, mosom a kezeimet, én nem avatkozom mások életébe, mindenki szabadon dönt saját élete felől. Ezek a válaszok a mindennapok során születnek, az Úr kényelmetlen kérdéseire adott feleletként, és többnyire csak az általánosság síkján maradnak – írja a Vatican News.
Megalkuvó válaszok
A szórakozott ember talán azt válaszolja, hogy „otthon van a feleségével”. A pápa azonban az éhező, a beteg, a bebörtönzött, az igazság miatt üldözött testvérre gondolt. Hol van a testvéred, aki éhes? „Biztos, a plébániai karitász konyháján, ott biztosan kap enni!” – lehetne válaszolni és ezzel a felelettel az ember valójában saját bőrét menti. És a másik, a beteg testvér? – „Ja, az kórházban van, gyógyszerrel kezelik. De az az ő dolga, én nem avatkozom mások életébe. Vannak rokonai, kap ellátást”. És hol van a fogvatartott testvéred? „Büntetését tölti, amit megérdemelt, aki csinálta, fizesse meg”. És hol van a feketemunkán tartott testvéred, akit csak kilenc hónapra vesznek fel dolgozni, majd három hónap szünet után ismét fizetik feketén, de biztosítás nélkül?„De ma itt nincs munka, tegye azt, amit tud!” Íme egy másik megalkuvó válasz – értelmezte a képzeletbeli beszélgetés sorát a pápa.
A kérdésekre adott helyes megoldásként Ferenc pápa a Máté evangélium 25. fejezetére utalt, amelyben Jézus a végítéletkor magára veszi a bárki felebarátnak nyújtott konkrét, testi segítséget.
A beteg, az éhező, a szomjazó, a ruhátlan, az iskolába járni nem tudó, a kábítószeres, a bebörtönzött hol van? Hol van ez a testvérem az én szívemben? Van hely ott számukra?
„Vannak olyanok, akik számára az egyház szociális tevékenysége mintha egy kommunista pártot csinálna belőle és ez rossz” – mondta a pápa. Hol van a te testvéred? Nem egy párt, hanem az Úr kérdezte ezt. Hozzá vagyunk szokva – folytatta a pápa –, hogy kompromittáló, megalkuvó válaszokat adjunk, amelyekkel elmenekülünk a problémák elől, hogy ne is lássuk, ne is foglalkozzunk velük. Ha pedig nem fogadjuk el ezeket a kihívásokat, akkor a bűn odatelepszik az ajtónk elé, mint Káin esetében és csak arra vár, hogy belépve elpusztítson minket.
„Ádám végül elbújt szégyenében, félelemből. Bárcsak mi is tudnánk szégyenkezni! Hol van a te testvéred? Hol vagy? Hogyan élsz, hogy nem veszed észre ezeket a dolgokat, ezeket a szenvedéseket, fájdalmakat? Ne rejtőzz el a valóság elől! Feleljünk nyíltan, becsületesen, sőt örömmel az Úrnak erre a két kérdésére” – fejezte be homíliáját Ferenc pápa a hétfő reggeli szentmisén.
