„A kiégés engem nem fenyeget, mert nagyon szeretem a munkámat, és másoknak is szívesen továbbadom a tudást” – mondja dr. Kiss Gabriella, a Szent Erzsébet Idősek Otthonának szakmai vezetője, mentálhigiénés szakember, aki a demens betegekkel kapcsolatos kutatását falustársainak mutatta be.
Köztudott, hogy szívvel-lélekkel az idősek mellett áll, sokan azt is tudják róla, hogy betegápolóként kezdte 1996-ban az öregotthoni tevékenységét, az évek során szerzett felsőfokú végzettséget, egyetemi- és mesterképzést végzett sikeresen, és tavaly doktorált is. Azt kevesebben tudják viszont, hogy az idősek iránti empátiáját örökölte és már kisgyerekként gyakorolta.
Édesanyja nagy figyelemmel kísérte mindig a környezetükben élő, rokonságban lévő időseket, betegeket, abban segített nekik, amiben szükségük volt rá. Elmúlt negyven éves, amikor a négy gyermek után, ötödiknek Gabriellát világra hozta. Idősödő társaival a leánykát szalasztották, ha egy beteghez ételt kellett vinni, neki kellett imádkozáskor is felolvasnia, mert neki jók a szemei. A leánykának, akinek férje és felnőtt gyermeke van, most is jók a szemei arra, hogy meglássa az idős emberek nehézségeit, segítse a hozzátartozókat. Erről szól doktori disszertációja is, amelyben a demens betegek hozzátartozóinak terhelődését vizsgálta, és amelyet hétfőn este a gyergyóalfalvi falustársainak is bemutatott.
Humánumból is vizsgázott
A falu önkormányzata és a Gyergyói Szemle Egyesület szervezte meg a disszertáció otthoni megvédését. Az egyesület elnöke, Nagy József elmondta, hagyományt szeretnének teremteni: Gyergyószék szellemi fejlődésében részt vállaló személyek kutatásait ismertetik a közösségükkel, hogy a település lakói gazdagabbnak, az értelmiségi elfogadottnak érezze magát, hogy számíthassanak egymásra.
Gáll Szabolcs polgármester a disszertáció választott témáját látta fontosnak és hasznosnak, hiszen az ember legnagyobb félelme lehet, hogy úgy kell leélnie öreg napjait, hogy emlékeiből már nem tud táplálkozni, teherré válik gyermekei vállán. Ugyanakkor a hozzátartozónak sem könnyű megélni a szeretett ember elfogyását, és meghozni a döntést, hogy a magányos ház helyett a kényelmes otthonba viszi hozzátartozóját. És ezt a döntést érdemes azelőtt meghoznia, mielőtt ő is megbetegszik, ápolói szerepkörre korlátozódik a teljes élete.
„Különleges lelkű ember, aki idősek ápolására fordítja életét. Kiss Gabriella a doktori disszertáció megvédésével egy időben a humánum legmagasabb vizsgáját is letette” – fogalmazott a község polgármestere.
Megbetegszik a magára maradt ápoló
Százhatvanan hallgatták végig Kiss Gabriella előadását, amely, bár komoly kutatásokról szólt, mégsem volt „tudományoskodó”. Arról beszélt, hogy száz családot vizsgálva, fókuszcsoporttal dolgozva, a demens betegek sorsát huszonkét éves munkája során követve elmondhatja: a szellemi leépülés egyre gyakoribb és egyre fiatalabb korban bekövetkezik. A hozzátartozó a támogató környezet és sokszor a szégyenérzet miatt is magára marad, belebetegszik egy olyan ápolásban, amelynek végén nem várható gyógyulás.
Az országban egyedüli szakember dr. Kiss Gabriella, aki a demenciának ezt a vetületét kutatta, és a számadatok mellett a hozzátartozókat idézve hozta emberközelbe a nehézségeket, a vívódást, amely abból fakad, hogy szabad-e öregotthonba vinni a hozzátartozót. Következtetésként elmondta: abban kellene segíteni a demens betegek hozzátartozóinak, hogy ne maradjanak magukra, hogy legyen egy támogató környezet, tudjanak egymásról a hasonló gondokkal küszködők, legyen számukra szaktanácsadás és megerősítés. Tehermentesítő programok és nappali központok létrehozásával esélyt kell teremteni arra, hogy az ápolásra szorulót szakszemélyzetre bízzák, hogy a hozzátartozók megpihenhessenek. Ugyanakkor a prevenció is fontos, képzéssorozatok szervezése, életvezetési tanácsadás, hiszen a kór közel van, a kutatások alapján már a 45-54 éves korosztályt is érinti.
A minden hónap utolsó szerdáján sorra kerülő Alzheimer café mellett, amely nyitott bárki számára a Gyulafehérvári Caritas által fenntartott Szent Erzsébet Idősek Otthonában, Gyergyóalfaluban is terveznek programokat a jövőben – hangzott el a Petőfi Sándor Művelődési Házban.
Másokon segít, de megvalósítja önmagát
A Kiss Gabriellát ismerő és szerető falustársak egy egyetemi tanár véleményét is hallhatták arról, milyen értékei is vannak a jövőben könyv formájában is megjelenő disszertációnak. Dr. Berszán Lídia egyetemi docens, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, Szociális Munka Tanszék oktatója, mint szakmai opponens és Kiss Gabriella tudományos munkájának követője, „mint barát és munkatárs” mondott laudációt, a kutatás értékeit hangsúlyozva.
„Érték, hiszen a tudomány nyelvén szólt a kutató egy nehéz problémáról, mely ezáltal több, mint egyének sorskérdése, törvénykezési változásokat hozhat. Ennek ellenére nem csak számokkal telezsúfolt szakszöveg, hanem emberek hangját is hallatja, akik demens hozzátartozóiként beszélnek nehézségeikről. Társadalmi értéke abban lelhető fel, hogy a téma továbbra nem tabu, lehet beszélni róla szégyen nélkül, és felhívás, hogy kell segíteni azokat a családokat, akik ezzel a nehézséggel küszködnek. Hálózat tudja csak segíteni a családot, hogy szükség esetén az öregotthonba helyezésről döntsenek. Azért, hogy ne utólag bánják elhatárolódásukat, hogy ne úgy járjanak, mint az a hozzátartozó, aki elmondta: bárcsak akkor fordultam volna öregotthonhoz, míg meg tudtam simogatni, ne vártam volna, míg azt kívántam, bárcsak vége lenne”– részletezte Berszán Lídia. Kiemelte, nagy lehetőség e térség számára, hogy van intézmény, ahol minőségi demensellátás zajlik.
„Ma az önmegvalósítás, a sikerorientált élet a divatos. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki a demenciát kutassa, olyasmire fordítson energiát, amelynek alapproblémáját nem lehet megoldani. Kiss Gabriella munkájának értéke az is, hogy ő segíteni akar, és, Victor Frankl-i gondolat szerint miközben másokon segít, megvalósítja önmagát” – fogalmazott az egyetemi docens, arra biztatva a jelenlévőket, hogy mindenki a maga helyén tegye meg, amit az ügyért tehet. Nem aranyat és ezüstöt, hanem kinek mije van, azt kell adnia, és bár a demencia nem szűnik meg sohasem, összefogással biztos, hogy változni fog az érintettek helyzete. Az érintetteké, akik köre napról napra növekszik. Az összefogásra is koccintottak Gyergyóalfaluban február 11-én este.
Balázs Katalin
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
