Nem csak az afrikai országokban éheznek gyermekek, itt, a tőszomszédban sem mindennapi a meleg étel, és van gyerek, aki az iskolában kapott tej-kiflit említi mindössze, ha eledeléről van szó. Kiváltságosnak számítanak azok, akik segítőkre akadnak, például akik a Gyulafehérvári Caritas nappali foglalkoztatóiba járnak.
Ők hétszázan vannak. Közülük az elemisták, hála a segítőknek, napi meleg ebédet kapnak, mielőtt tanuláshoz fognának… hogy figyelmüket ne terelje el a gyomorkorgásuk – írja a Gyulafehérvári Caritas honlapján.
Több, mint egy tál étel
Bűvös kört rajzolnak ki Románia törvényei: a nappali foglalkoztatóba nem járhatnak annyian, ahányan rászorulnak, csak, akiknek ebédet tud adni a fenntartó szervezet. A kétfogásos étel ára megközelíti a tíz lejt gyerekenként, naponta, amelyhez – ha nincsen pályázati lehetőség – az állam ad egy kevéske támogatást, a helyi önkormányzat pedig pótol, amennyit lehetősége és szociális érzékenysége enged. A különbözet Isten és ember jóvoltából kerül elő, sokszor, mint a mesékben, a föld alól. Van viszont, amikor elmarad a csoda, beáll a szükség.
Azok a hátrányos helyzetű gyerekek, akik nem járhatnak a foglalkoztatóba, kimaradnak az iskolából is – ez a szomorú tapasztalat. Hogyan is harap a kígyó a saját farkába? A Gyulafehérvári Caritas által működtetett nappali foglalkoztatókban – amelyből összesen tizenkilenc van a főegyházmegye területén – 700 gyerek jár rendszeresen. Iskolások, olyan szülők gyerekei, akik szociális segélyből, létminimum alatt tengődnek. A szociális munkás és pszichológus által támogatott nevelők feladata, hogy a jelentős hátrányból induló kicsikben készségeket fejlesszenek, esélyt adva a felzárkózásra. Mert a gyermek nem tehet arról, hogy olyan családba született, ahol az édesanya, objektív okokból, nem olvasott mesét. Az analfabéta szülők sorsára jut a gyerek is, ha bekerülve az osztályközösségbe nem tudja behozni a lemaradást.
Test és lélek éhségének csillapítása
Vetési Nándor, a hét foglalkoztatóközpont vezetője elmondja, másfél év alatt azt tapasztalták, azok a gyerekek, akik elhagyták a foglalkoztatót, az iskolából is kimaradtak. A legtöbben az ötödik osztály előtt már befejezik tanulmányaikat, tehát leginkább itt van szükség arra a támogatásra, amelyik látszólag egy tál meleg ételt, gyakorlatilag pedig sorsuk alakulását szolgálja. Az ő sorsuk mellett pedig a mi jövőnket is beleértve, mert nem mindegy, hogy a mostani hátrányos helyzetű gyerek szüleik marginalizált sorsát viszi tovább vagy jó szakmájú, megbecsült munkásember válik belőle. A mi nyugdíjunk azokon is múlik, akik most a mi segítségünkre szorulnak. Esélyünk van, hogy a jövőnkbe fektessünk.
A pedagógusok tudják leginkább, hogy az a gyerek, aki nagyon mélyről jön, sokkal több ambícióval rendelkezik. Törtetnie kell, hogy a közösségben számba vegyék. Ki akar tűnni valamivel, és ha a tanulási eredményeivel nem sikerül, akkor valami mással hívja fel magára a figyelmet. Igen, nehéz elhinni, hogy a „rossz kölyök” verekedése mögött is rejtőzhet ez a szándék. Ez a gyerek lehet, hogy vad, lehet, hogy kezelhetetlen, de aki kipróbálja egyszer, hogy segítse sikerélményben részesülni, meglepődik a reakcióján.
Vetési Nándor sok ilyen történetet gyűjtött össze tanítóktól, például arról a két kislányról, akik az osztály rémei voltak. Akkor örvendett a tanító, ha a rosszcsont páros nem ment iskolába, mert a hátsó padból mindig feje tetejére állították az osztályt. Sikerélmény hozta a változást, pedagógustól jött az ösztönzés, amely az utolsóból az első padba, a hátráltatóból a legjobb tanulók közé vitte a kislányokat. Ők fogalmazták meg az igényüket, de ehhez a mi támogatásunkra volt szükségük. Minden nap mindannyiunknak van erre eszközünk. Egy jó szó, egy bátorító pillantás, Jézus arcát kereső tekintet, a test és lélek éhségének csillapítása.
A Gyulafehérvári Caritas adománygyűjtő kampánya során eddig 3235 sms érkezett a 8840-es számra. Ha társul a segítőkhöz, tudjon róla: az ön jóvoltából egy nap egy gyermek jóllakik – olvasható a Caritas felhívásában.
