Ferenc pápa tavaly november 25-én, Krisztus Király ünnepén keltezte üzenetét az idei betegek világnapjára, amelynek központi ünnepélyes szertartásait idén Kalkuttában mutatják be. A pápa valódi, őszinte önkéntességre, segítségnyújtásra buzdít.
Szent II. János Pál 1992-ben rendelte el, hogy február 11-e, a Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapja legyen egyben a betegek világnapja. Szűz Mária ugyanis ezen a napon jelent meg először Bernadettnek a lourdes-i sziklabarlangban, majd néhány nappal később a jelenés helyén csodatevő, gyógyító vízforrás fakadt.
Üzenetében Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy az életet Istentől kaptuk ajándékba, nem tekinthetjük magántulajdonunknak. Mivel szent, az élet fája nem lehet manipuláció tárgya, ellen kell állni az orvostudomány és a biotechnológia fejlődéséből fakadó kísértéseknek. Minden ember szegény és szüksége van a többiekre, ezért társadalmi alapérték a szolidaritás, az adományozás erénye. A pápa rámutat az önkéntesek szolgálatának jelentőségére, amely kövesse az irgalmas szamaritánus példáját és merítsen Kalkuttai Szent Teréz anya lelki örökségéből – írja a Vatican News.
Az élet Isten adománya, nem magántulajdon
„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8). Ezekkel a szavakkal küldte el az apostolokat Jézus, hogy hirdessék az evangéliumot, hogy országa ingyenes szeretetgesztusok révén terjedjen el” – fogalmaz a pápa.
A 27. betegek világnapját a szentatya idén az indiai városban, Kalkuttában ünnepli. A pápa üzenetében elmondta, ez a nap arra emlékeztet, hogy az ingyenes adományozás gesztusai, mint amilyenek az irgalmas szamaritánusé, az evangelizálás leghitelesebb útját jelentik. A betegek ápolása igényli a szaktudást és a gyöngédséget, igényel ingyenes, közvetlen és egyszerű gesztusokat, mint egy simogatás, amelyek éreztetik a másikkal, hogy ő egy „kedves” személy. Az élet Isten adománya és, ahogy Szent Pál figyelmeztet: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7). Mivel adomány, a létet nem lehet pusztán birtoklásnak vagy magántulajdonnak tekinteni, különösen az orvostudomány és a biotechnológia vívmányai tükrében, amelyek az embert arra indíttathatnák, hogy engedjen az „élet fája” manipulálásának.
Mindenki szükséget szenvedő
A szentatya megfogalmazása szerint az adományozás nem azonos az ajándékozás cselekedetével, mert csak akkor lehet annak nevezni, ha azt jelenti, hogy önmagunkat adjuk, nem korlátozódhat pusztán egy tulajdon vagy bármilyen tárgy átruházására. Különbözik az ajándékozástól éppen azért, mert magába foglalja az önátadást és feltételezi a kapcsolatteremtés vágyát. Az adomány tehát mindenekelőtt kölcsönös elismerés, amely a társadalmi kötelék nélkülözhetetlen jellemzője. Visszatükröződik benne Isten szeretete, amely a Fiú, Jézus megtestesülésében és a Szentlélek kiáradásában éri el tetőpontját.
Minden ember szegény, szükséget szenvedő és nélkülöző. Amikor megszületünk, ahhoz, hogy életben maradjunk, szükségünk van szüleink gondoskodására, és ehhez hasonlóan életünk minden egyes szakaszában és állomásán egyikünk sem tudja soha teljes mértékben függetleníteni magát a szükségletektől és mások segítségétől. Ennek elismerése arra szólít bennünket, hogy maradjunk alázatosak és bátran gyakoroljuk a szolidaritást, mint a létezés nélkülözhetetlen erényét.
Ne féljünk attól, hogy magunkat szükséget szenvedőnek ismerjük el, és képtelennek arra, hogy mindent megadjunk magunknak, amire szükségünk van, mert egyedül és csak saját erőnkből nem tudunk legyőzni minden korlátot – fogalmaz a pápa.
Az önkéntes önzetlen barát
Az indiai ünnepélyes szertartás alkalmából a szentatya emlékezteti híveit Kalkuttai Szent Teréz anya alakjára, a szeretet példaképére, aki láthatóvá tette Isten szeretetét a szegények és a betegek iránt. A pápa bátorít minden önkéntességi társulatot, amelyek a betegek szállításával és segélynyújtással foglalkoznak, amelyek a vér, a szövetek és szervek adományozását biztosítják.
„Arra buzdítalak benneteket, hogy továbbra is legyetek az egyház jelenlétének a jele a szekularizált világban. Az önkéntes egy önzetlen barát, akire rá lehet bízni gondolatokat és érzelmeket” – olvasható a pápa üzenetében. Arra is kitért, hogy az ingyenesség lelkülete hassa át mindenekelőtt a katolikus egészségügyi intézeteket, hiszen a katolikus struktúrák arra kaptak meghívást, hogy kifejezzék az adományozás, az ingyenesség és a szolidaritás értelmét, válaszként a mindenáron való nyereség, az azért adok, hogy kapjak logikájára, a személyeket semmibe vevő kihasználás logikájára.
„Arra buzdítalak mindnyájatokat különböző szinteken, hogy mozdítsátok elő az ingyenesség és az adomány kultúráját, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy leküzdjük a nyereség és a selejtezés kultúráját. A katolikus egészségügyi intézményeknek nem volna szabad beleesniük az üzemgazdasági logika csapdájába, inkább a személy gondozását tartsák szem előtt, mint a nyereséget”.
Vertse Márta
