Kisbúcsúját ünnepelte január 31-én a nagybányai Krisztus Király plébánia. A szentmise keretében Bosco Szent Jánosról emlékeztek meg, akinek fontos volt, hogy ne csak felületes megoldásokat találjon, hanem odafigyeljen másokra.
Szentségimádás előzte meg a Don Bosco-búcsút a nagybányai, veresvízi Krisztus Király templomban, amely szalézi gyökerei miatt őrzi a szent tiszteletét. Boldog Scheffler János püspök szaléziánus szerzeteseket hívott Nagybányára és az ő gondozásukra bízta a templomot. A búcsúmise főcelebránsa, Schönberger Jenő püspök a bevonulást követő megszólalásában adott hálát Bosco Szent Jánosért, a szalézi rend alapítójáért, akinek tisztelete Nagybányára is eljutott – olvasható a szatmári egyházmegye honlapján.
„Adjunk hálát a jó Istennek, hogy ilyen példaképet adott a nagybányaiaknak is. A mai napon nagyon sok helyen emlékeznek meg Bosco Szent Jánosról, az ő mennyei születésnapjáról, és mondanak köszönetet Istennek azokért a kegyelmekért, amelyekkel őt elhalmozva másokat is Istenhez segített. Imádkozzon, járjon közbe Bosco Szent János értünk is, ezért a plébániáért, a plébánia fiataljaiért, időseiért, mindenkiért” – kérte a főpásztor.
Türelemmel, kitartó szorgalommal
A szentbeszédet Czier István mezőfényi plébános mondta, a jó példaképek létezésének fontosságát emelve ki. Hangsúlyozta, a fiataloknak minden időben szükségük van példaképekre, amelyeket jó esetben a szülők adják meg nekik. De a szentek által az Egyház is példákat állít a hívek elé, így Bosco Szent János személyét.
„A mai napon vajon miben követhetjük Bosco Szent Jánost, miben lehet ő a példaképünk?” – tette fel a kérdést, majd történeteken keresztül a türelem, az állhatatosság, a kitartó, fáradtságos munka, a szorgalom erényeire mutatott rá. Úgy fogalmazott: megmutatkozik Bosco életében, mennyire fontos volt számára az a türelem, amelyet a gyermekek, a fiatalok nevelésébe fektetett. Mennyi türelemre és állhatatosságra van szükség ma is a családokban, a gyermekek nevelésében, a házasságokban, a házas felek között.
Végigkísérte a gyermekeket a helytállásig
„Fontos volt számára, hogy odafigyeljen másokra, hogy ne csak felületes megoldásokat találjon, hogy ne csak összegyűjtse a gyerekeket, aztán pedig visszaküldje őket otthonaikba – ha volt nekik –, hogy ne csak egy ebédet adjon nekik, ne csak tanítsa őket, majd elengedje, hanem kísérje őket, amíg helyt nem tudnak állni a társadalomban” – mondta a plébános.
A szentmise végén Hájtájer István plébános köszönte meg mindenkinek a búcsú megünneplésében nyújtott segítségét, majd a Don Bosco Egyesület gyermekei verset szavaltak, és egy Bosco Szent Jánosról szóló éneket emeltek Isten elé.
