Mikor jó pár éve Ruhr-vidéki idős pap barátom eldöntötte, hogy feladja lakását és idősek otthonába költözik, háztartása felszámolásakor egy régi, szép levélmérleget örököltem tőle. Sokan megmosolyogtak kezemben az ómódi szerkentyű láttán, főleg amikor megtudták, hogy már van modern, digitális mérlegem is. Minek háztartásomba az újabb kacat?
Racionális választ aligha találtam a kérdésre, de azóta is emlékeztet az íróasztalomon álló eszköz tetteim, szavaim súlyára, vagy súlytalanságára, hiszen a mérleg a keresztény teológia szimbólumvilágában is megtalálható. Számtalan középkori templomban láthatunk olyan ábrázolásokat, amelyen Szent Mihály arkangyal kezében mérleget tartva méri az elhunyt lelkek „súlyát”. Nagyon sok román kori templom bejáratán fedezhetünk fel ilyen „lelki mérleget”, emlékeztetve az oda betérőket, hogy egyszer az ő tetteik és szavaik súlyát is végérvényesen „megmérik”. A középkorban állandó emlékeztetőnek, sőt figyelmeztetésnek szánták az építők a lelki mérleget, ma viszont már csak művészettörténeti értékét szemlélik a beavatottak. A lelkek megméretésének képe láthatatlan, de fontos gondolatot illusztrál: tetteink nem múlnak el nyomtalanul, súlyuk van, s az igazságosság mércéjével lesznek majd értékelve.
Legyen hiteles a mérleged, hiteles a súlyod, hiteles a mértéked, hiteles a vékád!
Egyébként a régi egyiptomi kultúrában is ismerős a hieroglifákon ez a kép. Már a fáraók idejéből is vannak olyan ábrázolások, ahol az emberi élet végén tetteik súlyát mérik. A Bibliában is szerepel a mérleg képe, de egyáltalán nem olyan jámbor módon, ahogy remélnénk. A Leviták könyve csak egyszerűen megemlíti a mérleget egy adag parancs felsorolása során. Nem mint vallási szimbólumot, hanem csak mint használati eszközt. A parancs így hangzik: „Legyen hiteles a mérleged, hiteles a súlyod, hiteles a mértéked, hiteles a vékád! Én vagyok az Úr a te Istened” (Lev 19:36). A Szentírás anélkül, hogy túl sok szót vesztegetne ezen a helyen, jó emberismerettel arra figyelmezteti a kereskedőt, hogy ne hamisítsa meg a súlyokat. Ne üzérkedjen, ne manipulálja a súlyokat és ne csapja be a gyanútlan vásárlót.
Első hallásra banálisnak tűnik az ószövetségi parancs: legyen hiteles a mérleged, a súlyod, a mértéked, de Isten igazságosságának fényében a hétköznapok apró cselekedetei igazi hangsúlyt kapnak. Istennél az a különös, hogy nála a szavak és a cselekedetek egymással harmóniában állnak. Éppen ez az, amihez mérnünk kell magunkat. Az igazságosság tehát nem azt jelenti, hogy szemem sarkából minden tettemnél félve lesem az utolsó ítélet megmérettetését, hanem, hogy felszabadultan, hitelesen cselekszem mindenben. Vigyázom arra, hogy a mércém igaz legyen. Azt a mércét, amit magamra alkalmazok, azt kell alkalmaznom másra is.
Érdekes, de nem véletlen, hogy a Leviták könyve ezt a parancsot a felebaráti szeretet parancsa mellett említi. A bibliai felebaráti szeretet értelmezése pedig: igazságosnak lenni, nem tenni különbséget aközött, amit magamnak megszabok, s amit másokra alkalmazok. Hiszen ha önmagamba nézek, milyen gyakran meg kell állapítanom, hogy másokat szigorúbban ítélek meg, mint önmagam. Quod licet Iovi, non licet bovi, azazAmit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek – hangoztatták a középkortól a fejedelmek és nagy urak a társadalmi különbségek kapcsán. Ezzel szemben Konfucius már Krisztus előtt is a viselkedés gyakorlati zsinórmértékéül ajánlotta: „Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd mással!” A zsidók az emberi együttélést meghatározó alapszabályaként fogadták el ezt, ezt a fajta felfogást a következő történet is jól kifejezi.
Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd mással!
Egy pogány ember egyszer ellátogatott a szigorú és mértékletes Shammaj rabbihoz, és ezt mondta neki: „Kész vagyok arra, hogy zsidóvá legyek, egy feltétellel: ha megtanítod nekem az egész törvényt, amíg fél lábon bírok állni.” Shammaj egy bottal elzavarta, de ő továbbment Hillél rabbihoz, aki azonnal zsidóvá fogadta és ezt mondta neki: „Ami gyűlöletes saját magad számára, ne tedd azt másnak se! Ez az egész törvény, a többi csak magyarázat. Menj és tanuld!”. Jézus mindezt az evangéliumban pozitívan fogalmazza meg: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük( Mt 7:12)”.
Jézus mindezt az evangéliumban pozitívan fogalmazza meg: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük(Mt 7:12)”. Mennyivel másabb Jézus felhívása. Ő a szabad akaratból való jó cselekvésre hív. Pozitív életszemléletet ad. Hiszen csak arra kell figyelnünk, hogy mi az a jó, amit mi szeretnénk, és ugyanazt a jót kell adnunk másoknak is. Ez pedig nem más, mint a Szeretetre hangolt élet.
Ezt megélni a hétköznapokban nem is olyan egyszerű. Az igazságos mérlegek és igazságos súlyok a nemzetközi gazdasági rendszerekben sem igazán működnek. Akinek hatalma és pénze van, az akar és tud befolyásolni sok mindent a gazdaságban, a politikában, sőt máshol is. Gyanútlan tömegek isszák a levét. De mindez nem ment fel engem a felelősség alól, hogy a magam helyén végzett feladataim, tetteim és kimondott szavaim súlya vagy súlytalansága egyszer Istennél nyer végső értelmezést.
Lukács József kölni plébános
