Sepsiszentgyörgyön huszadik alkalommal zarándokoltak egymás templomába és imádkoztak közösen a Krisztus-hívők egységéért a történelmi magyar egyházak lelkipásztorai és tagjai az ökumenikus imahét keretében. Az öntömjénezés káros következményeiről, a mellébeszélés helyetti isteni út követéséről is szóltak a közös alkalmak.
A megyeszékhelyen hagyományosan január közepe táján kezdődő és az évek során imatizeddé kerekedett együttlét alatt Isten szolgái és a hívek betekintést nyernek egymás gyülekezeteinek hitéletébe. A Székely Hírmondó összefoglalója alapján szemezgettünk.
„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…” hangzott fel január 18-27. között estéről estére az ökumenikus imahét mottója, amelyet ebben az esztendőben az indonéz keresztény egyházak választottak Mózes ötödik könyvéből. Az imatized alatt megteltek a templomok Sepsiszentgyörgyön, a hívek nagylelkűen adakoztak, a lelkipásztorok pedig ebből az alkalomból jótékony célra, egy-egy bajba jutott embertársunk anyagi megsegítésére gyűjtenek. Az idén egy baleset miatt lebénult fiatal édesanya került ily módon közelebb a mozgásképessége visszaszerzéséhez.
„Ne magyarázzuk a törvényt, hanem éljünk annak szellemében!”
Az ökumenikus imatized péntek este kezdődött az állomási Szent Benedek katolikus templomban, ahol Végh Nimród, evangélikus lelkészjelölt mellett Ioan Cucu, ortodox pap is szólt a keresztény egység nevében összegyűltekhez. Román és magyar nyelven elmondott beszédében a kölcsönös tisztelet, a felebaráti szeretet és az igazság gyakorlásának szükségességére fektette a hangsúlyt. Másnap a Gyöngyvirág utcai református templomban Márkus András római katolikus plébános tett hitet az örök emberi értékek, így az Istenbe vetett hit, az egymás irányába gyakorolt megértés, türelem és segítő szándék mellett.
„Ne csak ünnepi alkalmakból nézzünk magunkba és próbáljuk rendezni Istenhez és embertársainkhoz fűződő viszonyunkat, illetve javítani azon, hanem a hétköznapokon is. Ugyanakkor ne magyarázzuk a törvényt, hanem éljünk annak szellemében és tartsuk szem előtt az igazságot” – szólított fel az evangélikus templomban vasárnap este Hegyi István református lelkipásztor.
Csak Jézus segítségével tisztulhatunk meg
„Mi, emberek, mindig a saját magunk igazságát akarjuk érvényre juttatni, ami nem helyes, hiszen ugyanarról a dologról különbözőképpen gondolkodunk. Az én igazságom tehát nem biztos, hogy a te igazságod is, éppen ezért ne próbáljuk azt másra ráerőltetni” – figyelmeztetett a Krisztus Király katolikus templomban igét hirdető Marosi Árpád református lelkipásztor. A felújítás miatt jelenleg bezárt református vártemplom helyett az új gyülekezeti teremben tartott istentiszteleten szóra emelkedő Kovács Károly katolikus segédlelkész szerint megfertőződött és pusztulásnak indult az emberiség nagy családfája, a benne élősködő kórokozóktól pedig csak Jézus segítségével tudjuk azt megtisztítani.
A Szent József katolikus templomban egybegyűltek Péterfy Ágnes unitárius lelkészt hallgathatták, aki egyre sűrűsödő hibáink és izmosodó rossz tulajdonságaink felsorolásával döbbentett rá gyarló emberi mivoltunkra. A változás lehetőségét Istenhez való visszatalálásunkban jelölte meg. A Szemerjai református templomban Takács Dezső plébános ostorozta szenvedélyes hangnemben az emberiséget modern rabszolgaságba taszító és fogyasztói lénnyé alacsonyító pénzhajhászást.
Az öntömjénezés elhagyásától a megbocsájtásig
A Szent Gellért katolikus templomban Müller Loránd református lelkipásztor hirdette az igét, amelynek központjában a modern bálványimádás vagyis pénzközpontúság, öntömjénezés, élvezethajhászás és szerencsevadászat elítélése állt. Az unitárius templomban Dénes Előd református lelkipásztor osztotta meg Istenhez kapcsolódó gondolatait, kiemelvén a Teremtőnek is tetsző kitartás, önfeláldozás, másokért tenni akarás fontosságát és jelentőségét.
A tíz napon át tartó zarándoklat a belvárosi református templomban ért véget, ahol Elekes Szabolcs katolikus lelkész elemezte az igazsághoz fűződő viszonyunkat és annak értelmezéséből fakadó magatartásunkat, egyúttal rámutatott az egymás iránti kiengesztelődés és megbocsájtás fontosságára is.
Bedő Zoltán
