„Fiatalok, ti vagytok Isten jelene!” – mondta Ferenc pápa homíliájában az ifjúsági világtalálkozó záró szentmiséjén. A szombati késő esti virrasztást követően a pápalátogatás utolsó napján a pápa vasárnap, helyi idő szerint reggel nyolc órakor mutatott be szentmisét a panamavárosi Metro Park Szent II. János Pál mezején, ahol 600 ezer fiatal hallgatta a szavait.
A szentatya homíliájában a Jézus názáreti zsinagógai nyilvános fellépéséről szóló evangéliumot (Lk 1,1-4; 4,14-21) értelmezte és alkalmazta a világ katolikus ifjúságát képviselő hatalmas tömeg előtt. „Könnyen fennáll ugyanaz a veszély számunkra is, mint Názáretben, hogy bizonyos jól-ismertség jegyében elutasítsuk Jézust, illetve az Isten Fiával való konkrét találkozást egy bizonytalan jövőbe utaljuk” – írja a Vatican News.
Jézusban életté válik a megígért jövő
„A zsinagógában minden szem rá szegeződött. S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” (Lk 4,16) Így kezdődik Lukács evangéliumában Jézus nyilvános fellépése. A zsinagógai gyülekezet kiskorától fogva ismeri Jézust, aki annak az ölén nőtt fel. Izajás jövendölését azonban nem jövőbeli ígéretként értik, hanem jelenvalóságként: Ma beteljesedett!
Jézus kinyilatkoztatja az elénk jövő Isten jelenét, hogy részt vegyünk az ő mostani valóságában, aki a jelenben hirdeti az örömhírt, most gyógyítja a vakot, most hirdet szabadulást a foglyoknak, szabadságot az elnyomottaknak. Jézus ebben az ígéretben ölt testet, lesz ő maga az Isten ideje, mely alkalmassá tesz minden helyet és időt a jövendölés megvalósítására. Jézusban megkezdődik és életté válik a megígért jövő. Azonban kortársai közül nem mindenki értette meg őt ebben.
Ez velünk is megtörténhet hasonlóképpen – fordította a bibliai kép valóságát Ferenc pápa a panamai ifjak szentmiséjére. Nem mindig hisszük el, hogy az Isten ennyire közeli és ennyire valóságos lehet, hogy olyan munkára hív minket, mellyel bepiszkoljuk a kezünket. Kockázatos elfogadni azt, hogy „az isteni szeretet konkréttá válik és mintegy tapasztalhatóvá a történelemben, annak összes fájdalmas és dicsőséges vonásaival” idézett Ferenc pápa XVI. Benedek 2005-ös egyik szeptemberi katekéziséből.
A szeretet a keresztényi élet legfőbb sajátossága
Sokszor vagyunk úgy, mint a názáretiek – folytatta a pápa –, hogy a jónak, szépnek és nagylelkűnek tartott Istent távol tartjuk magunktól, mert kényelmetlennek tűnik, mert közelséget, mindennapiságot és legfőként testvériséget vár el tőlünk. Ő nem angyali és látványos módon akart megjelenni, hanem a testvér konkrét, baráti és családi arcvonásaiban. Isten valóságos, mert a szeretet valóságos, Isten konkrét, mert a szeretet is konkrét és éppen a szeretetnek ez a konkrét mivolta adja a keresztény élet legfőbb sajátosságát – hangsúlyozta a pápa. De mindig fennáll annak a veszélye, hogy a názáretiekhez hasonlóan, az ismeretségre hivatkozva, végül is elutasítsuk őt.
Veletek is megtörténhet, kedves fiatalok, valami hasonló dolog – fordult a pápa a szentmise ifjúságához –, hogy küldetésetek, hivatásotok és életetek csupán egy ígéret, ami a jövőt illeti, és annak nincs semmi köze a jelenhez. Mintha a fiatalság egy várótermet jelentene, ahol a váltás ideje még nem jött volna el. Ebben az időközben jövünk rá, hogy az ilyen jól becsomagolt, egészségileg garantált jövő következmény nélküli. Csupán csak színlelése az örömnek. Csak megnyugtat, csak elaltat, zajt sem csap, és így az álmok elenyésznek – idézett a pápa múlt virágvasárnapi homíliájából.
Az Úr és küldetése az életünk
Ezzel a torz várakozással szemben a közelmúltban tartott, a fiatalokról szóló szinódus főként a meghallgatás jelentőségét hangsúlyozta. A nemzedékek egymás közötti meghallgatása azt tudatosítja, hogy szükségünk van egymásra. Együtt kell álmodni és együtt kell építkezni, de soha sem elszigetelten. Kedves fiatalok, ti nem a jövő vagytok, hanem az Isten jelene. Ő arra hív benneteket, saját konkrét világotokban, hogy induljatok a nagyszülők, az idősek keresésére és velük együtt vegyétek a szót és valósítsátok meg azt az álmot, amit az Úr megálmodott számotokra. Ne holnap, hanem ma kezdjétek el, mert ahol a kincsetek, ott a szívetek is. Keljetek fel reggel, győzzétek le a fáradtságot, hiszen „küldetésetek van, amibe szeressetek bele és minden ettől függ” – idézte Ferenc pápa Pedro Arrupe jezsuita generális egykori mondását.
Jézus számára nincs „időközben”, hanem az irgalmasság szeretete van, amely át akarja hatni a szívet, hogy megszerezze azt magának. Rejtett kincseddé akar válni az szeretet, készen arra, hogy tovább ajándékozd. Ez konkrét, közeli és valós szeretet, ünnepi örömmel teli, a remény és a szeretet csodálatos halfogásában való részvételből ered. Az Úr és az ő küldetése nem egy „időközben” a mi életünkben, hanem a mi életünk! – nyomatékosított a Szentatya.
Ezekben a napokban mint egy zenei háttér kísért bennünket Mária Igenje. Ő nem csak hitt az Istenben és ígéretei lehetőségeiben, hanem volt bátorsága Igent mondani az Ő jelenében való részvételre is. Megérezte, hogy küldetése van, beleszeretett abba és ez mindent eldöntött. És ahogy egykor Názáretben történt, úgy az Úr most köztünk is feláll, kezébe veszi az Írást és mondja a szót: Ma beteljesedett mindaz, amit az előbb hallottatok! Akarjátok élni szeretete konkrét mivoltát? – tette fel a végső kérdést Ferenc pápa, majd a rázúgó igen nyomán hozzátette: Igenetek továbbra is legyen a belépő kapu, hogy a Szentlélek adjon új Pünkösdöt a világnak és az egyháznak! – zárta homíliáját Ferenc pápa a panamavárosi Ifjúsági Világtalálkozó vasárnapi szentmiséjén.
P. Vértesaljai László
