Az evangéliumok megőrizték az eredeti arámi szót, amivel Jézus az Istenhez fordult: Abba! Az apostoli tanúságtétel szerint Jézus kérésére, a Lélek erejében mi is a keresztény imádság radikális újdonságával fordulunk a Teremtő Isten felé, nem is egyszerűen Atyának szólítva őt, hanem Jézussal együtt „apának” becézve. Mindehhez egy kisgyermek szíve és feltételen bizalma is szükséges – hangsúlyozta Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás során tartott katekézisében.
Ferenc pápa január 16-án szerdán a VI. Pál aulában tartott kihallgatáson folytatta az Úr imádságáról, a Miatyánkról megkezdett katekézis sorozatát. Mostani ötödik alkalommal csak az „Abba, Atya” kezdő szót elemezte. Az Újszövetségben ez az imádság a lényegre akar tapintani és egyetlen szóra összpontosít: Abba, Atya! – kezdte beszédét a pápa. A kihallgatás elején a Rómaiakhoz írt levélből felolvasott szentpáli tanítást idézte: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!” (Róm 8,15), mely a Galtákhoz írt levéllel együtt épp az Abba szó lényegét emeli ki: „Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya!” (Gal 4,6).
Az Újszövetség megőrizte Jézus sajátos nyelvezetét
Kétszer is visszatér ugyanaz a megszólítás, mely magába sűríti az Újszövetség teljes újdonságát. A keresztény ember, miután megismerte Jézust és meghallgatta tanítását, Istent többé már nem tekinti olyan kényúrnak, akitől félnie kell, hanem a szívében kivirágzik a bizalom iránta. Istennel ezentúl úgy beszélgethet, hogy Atyának hívja őt. Maga a kifejezés olyannyira fontos volt az első keresztények számára, hogy megőrizték azt eredeti formájában: Abba! Ritka eset az Újszövetségben, amikor az eredeti arámi kifejezést nem fordították le görög nyelvre. Azt kell elképzelnünk, hogy ezzel az arámi szóval mintegy regisztrálták, lejegyezték magának Jézusnak a szavát és ezzel is tiszteletben tartották sajátos nyelvhasználatát. A Miatyánk első szavában rögtön megtaláljuk a keresztény imádság gyökeres újdonságát – emelte ki a pápa.
Úgy imádkozzunk, mint egy gyermek az apja, a papája, az apukája karjában
Nem csak egy jelkép használatáról van szó, mint ebben az esetben az Atya alakjáról, melyet az Isten misztériumához kell kapcsolni, hanem úgymond Jézus egész világáról, mely a szívében rejlik. Ha megtesszük ezt az összekapcsolást, akkor teljes igazsággal imádkozhatjuk a „Miatyánkot”. Abbát mondani sokkal többet jelent, mintha az eredeti arámi kifejezést egyszerűen csak Atyával fordítanánk le. Ferenc pápa utalt egy fordítási javaslatra, mely szerint a legjobb lenne az „apa” szóval visszaadni az eredetit, vagy a Miatyánk helyett azt mondanánk, hogy „Miapánk”. Továbbra is mondjuk csak Miatyánk megszólítást – tette hozzá szabadon a pápa –, de a szívünkkel „apánknak” nevezhetjük. Éppen úgy, ahogy egy kisgyermek nem „atyának” szólítja az apját, hanem „apának”. Ezek a kifejezések egyféle érzést és annak melegét idézik fel, ami visszavisz bennünket a gyermekkorunkba, amikor az apa karja teljesen átkarolta a gyermekét, végtelen gyengédséggel iránta. Éppen ezért kell nekünk egy gyermek szíve. Nem egy öntelt szív, mert azzal nem lehet jól imádkozni. Hanem úgy, mint egy gyermek az apja karjában.
Isten egyedül csak a szeretetet ismeri
De bizonyára az evangéliumok jobban bevezetnek minket a szó értelmébe – folytatta a pápa a katekézisét. A „Miatyánk” érthetőbb és színesebb lesz, ha például elolvassuk a tékozló fiú történetét a Lukács evangélium 15. fejezetében. Elképzelhetjük a tékozló fiú imádságát, miután megtapasztalta atyja ölelő karjainak a szeretetét! Mert az atyja nem emlékezik a fia sértő szavaira, hanem csak azt az egyet érteti meg vele, hogy nagyon hiányzott neki. Ekkor értjük meg a Miatyánk imádság szavait és megkérdezzük: Hogyan lehetséges az, Istenem, hogy te csak a szeretetet ismered? Te nem ismered a gyűlöletet? – kérdezzük, mire ő azt válaszolja: Én csak egyedül a szeretetet ismerem.
Isten nem csak egy atya, hanem egy anya
A példabeszédbeli atya lelkülete nagyon emlékeztet bennünket egy anya lelkületére. Hiszen az anyák azok, akik megbocsátanak a fiaiknak, akik betakarják őket. Empátiájukkal nem szakítják félbe őket, továbbra is szeretettel vannak irántuk. Elegendő felidézni ezt a szót, Abba, Atya , hogy kifejlődjön a keresztény imádság. Szent Pál követi ezt az utat az Abba név említésével, mert ez a Jézus által követett út. Ebben a megszólításban olyan erő van, mely magával ragadja az ima többi részét. Isten keres téged, ha te nem is keresed őt. Szeret akkor is, ha te elfejtetted őt. Isten nem csak egy atya, hanem egy anya is, aki meg nem szűnően szereti teremtényeit. Másfelől pedig folyamatban van egyfajta „várandóság ”, mely mindörökké tart, tovább mint kilenc hónap.
A Miatyánkot imádkozni azt jelenti, hogy egy gyermek bizalmával mondjuk az Apa szót
Katekézise záró részében Ferenc pápa összefoglalta a tanítását: a Miatyánkot imádkozni azt jelenti, hogy egy gyermek bizalmával mondjuk az Apa szót. Ez a szó különösen akkor segít, amikor tékozló fiúként távol járunk az atyai háztól és a bűntudat megterhel bennünket. Ezekben a pillanatokban erőt tudunk meríteni ebből a szóból: Abba, Atyánk!
P. Vértesaljai László SJ / Vatikáni Rádió
