Két esemény – két ünnep?

Az elmúlt napokban sokakban felmerült, miért is nem vonták össze a ferencesek a pünkösdi búcsút a pápalátogatással. A két esemény között ugyanis egy hét van. E kérdéssel Orbán Szabolcs ferences tartományfőnököt kerestük meg.

Az előzetes információszivárgás után bizonyára nemcsak mi, ferencesek vártuk lélegzetvisszafojtva Ferenc pápa romániai látogatásának hivatalos bejelentését. Amikor ez megtörtént, s nyilvánvalóvá vált, hogy a pápa úr Csíksomlyóra is ellátogat, és hogy ennek a látogatásnak a valószínű időpontja éppen a csíksomlyói pünkösdszombati fogadalmi búcsú előtt egy héttel lesz, akkor – az öröm mellett – rögtön előkerült az a nagyon súlyos kérdés, hogy mi is legyen ezzel a két ünneppel egy hét távolságra egymástól.

A rendtartomány vezetősége egy rendkívüli definitóriumi gyűlés keretében – többek között – ezt a kérdést is megpróbálta alaposan körbejárni, és a rendelkezésünkre álló nézőpontok alapján döntést hozni.

Tudatában vagyunk annak, hogy nagyon sok gyakorlati, sőt lelkipásztori vagy éppen érzelmi szempont a két esemény összevonása melletti érvként hozható fel. A másik oldalon – az ott is felsorolható gyakorlati szempontok mellett – ott van a történelmi örökség iránti felelősségünk, amelyet elődeink hagyományoztak ránk, akik a történelem viszontagságai közepette – még a legsötétebb időkben, a kegytemplom falai közé szorítva – is megtartották őseink fogadalmát.

Mindezek fényében úgy látjuk, hogy Ferenc pápa Csíksomlyóra tervezett látogatása minden bizonnyal történelmi esemény, reményeink szerint mindannyiunk lelki-hitbeli növekedését fogja szolgálni. Úgy gondoljuk, hogy ez az erdélyi katolikusság számára egy olyan lehetőség, amikor valóban együtt, közösen ünnepelhetjük a húsz éves ígéretnek, és ki tudja hány évszázados vágyakozásnak a megvalósulását. Ezért mindent megteszünk – amivel  eddigi tapasztalataink, erőink alapján képesek vagyunk, s amennyire igényt tartanak a szolgálatunkra –, hogy ez az esemény valóban egyediségének, egyszeriségének megfelelően  ünnepélyesen zajlódjon le, s minden Csíksomlyóra látogató, a pápa úrral találkozni akaró zarándok számára a lelkiekben való gazdagodásnak, a hitben való megerősödésnek és a világegyházhoz való tartozástudat növekedésének az alkalma lehessen. Őszintén szeretnénk, s ami rajtunk múlik, mindent meg szeretnénk tenni annak érdekében, hogy ezt az eseményt egyediségének, rangjának, jelentőségének megfelelő fényben rendezhessük meg, hogy így az nemcsak az idelátogatók számára, hanem az eseményt távolról követők számára is a létezésünkről való „beszédes” tanúságtétel lehessen.

Miközben látjuk ezen esemény kiemelkedő jelentőségét, úgy gondoljuk, hogy nincs jogunk a fogadalmi búcsú időpontját áthelyezni, azt a pápalátogatásnak teljesen alárendelni. A korábban említett történelmi hűség, annak tapasztalata – úgy érezzük – arra kötelez, hogy mindenféle többletmunka, kétszeres erőfeszítés ellenére is őseink fogadalmát, a lehetőségekhez képest megüljük. Ez a döntéshozatalnál is látszott, a bejelentést követő visszajelzésekből is érezzük (itt egyben köszönünk minden építő jellegű, jó szándékú visszajelzést, amit tapasztalhattunk az elmúlt napokban, amelyek arról tanúskodnak, hogy nagyon sokan szívükön viselik mind a pápa úr látogatásának, mind a fogadalmi búcsúnak az ügyét!), hogy ez nem mindenki számára elfogadható/helyesnek tűnő döntés, s mi magunk is élünk ennek a terhével. De az elmondottak fényében úgy látjuk, hogy a pápa úr látogatásának az „árnyékában” egy akár kisebb létszámú, de a fogadalmak betartását fontosnak tartó búcsú megtartásával a zarándokok számára az együtt ünneplés lehetőségét biztosítanunk kell.