Talán nem túlzás azt mondani, a pápalátogatás híre bearanyozza nem csak évkezdésünket, de az egész évünket. Böcskei László nagyváradi megyés püspököt kérdeztük a hivatalos bejelentés kapcsán.
„Már benne volt a levegőben, mindenki várta, mindenki arra számított, egyházi és világi hívek egyaránt, hogy minél közelebbről érintett legyen. Húsz éve járt utoljára pápa Romániában, a mostani látogatás pedig abban is nagy örömet okoz, hogy nem csak a fővárosra szorítkozik, hiszen a szentatya többek közt Csíksomlyóra is ellátogat. Ez a történelmi egyházak számára nagy-nagy öröm, hiszen arra a helyre látogat a szentatya, ahonnan mi merítjük az erőt, ahol a Szűzanya gondoskodását évszázadokon keresztül érezhették nem csak a katolikus hívek, de az egész magyar nép.
Néhány gondolat felerősödött bennem akkor, amikor ez a hír hivatalosan is megérkezett. Az egyik fogalom, a helytállás. Korábban az ad limina alkalmával elmondhattam a szentatyának, hogy a hívek nagyon várják már a látogatását. Ha az elmúlt néhány évtizedre visszagondolunk, látjuk, hogy híveink szépen kitartottak az egyház és a pápa iránti hűségükben, a pápalátogatás pedig egyfajta elismerése ennek, de főként megerősít abban, hogy tovább járjuk a hit útját. A szentatyával való találkozás Rómában mindig megerősödést jelent, de amikor ő jön el hozzánk, az övéihez, azzal még inkább megerősíti a híveket a hitben, az egyház iránti hűségükben.
Emellett a kiállás fogalma is eszembe jutott. Napjainkban hangsúlyosan szükségünk van bátorításra, és azt hiszem, ezt hozza el a szentatya a számunkra: hogy ne mondjunk le az értékeinkről, továbbra is becsüljük nagyra hitünket, továbbra is építsük közösségeinket, így haladjunk előre a hit útján. Beszédeiben gyakran kitér arra, hogy nem háttérkeresztények kell, hogy legyünk, hanem a hitünket ott kell megélnünk, ahol zajlik az élet. Ő pedig most ehhez a kiálláshoz, felvállaláshoz hoz nekünk bátorítást, erőt. Ugyanakkor a pápalátogatás nem csak a katolikusoknak szóló lelkipásztori vonatkozású esemény, hiszen a szentatya kisugárzása hatással van az ökumeniára, a társadalmi élet egyensúlyteremtésére. Nagy szükségünk van hitünkben arra, hogy megkeressük és megtaláljuk annak az összefogásnak a lehetőségét, amelynek útján együtt tudjuk építeni a jövőt nemzetiségtől, felekezettől, társadalmi státusztól függetlenül. Inspiráljon bennünket ez a látogatás, illetve az előkészület arra, félretegyük az előítéleteinket: próbáljunk kicsit egymásra figyelni, egymásra találni, és így összefogva a jó ügyét szolgálni az egyházban és a társadalomban egyaránt.
A látogatás ugyanakkor komoly felkészülést előfeltételez: amit egyelőre tehetünk az, hogy vállaljuk fel ezt a szép, áldott feladatot, és imádkozzunk a látogatás sikeréért. Sokszor imádkozunk a szentatyáért, de most imádkozzunk azzal az elgondolással, hogy a felkészülés időszakában a vele együtt akarunk tenni azért, hogy abban a közegben, ahol élünk, ott több legyen a jó, a szép, a megélhető pozitívum.”
