1764. január 7-én, idén éppen 255 éve történt, hogy a vízkereszt utáni hajnalon több száz ártatlan székelyt mészároltak le Madéfalván Mária Terézia királynő uralkodása alatt. Ünnepség keretében emlékeztek a faluban.
Emlékezni és emlékeztetni gyűltek össze január 7-én Madéfalván a Siculicidium emlékműnél, hogy fejet hajtsanak a 255 évvel ezelőtt történt veszedelem áldozatainak emléke előtt. A megemlékezés ünnepi szentmisével kezdődött a Siculicidium-kápolnában, amelynek főcelebránsa Darvas-Kozma József esperes-plébános volt, majd a Zöld Péter Általános Iskola diákjai mutatták be alkalomhoz illő műsorukat. Az emlékműnél a beszédek és a közös ima után elhelyezték a kegyelet koszorúit.
A siculicidium vagy székelygyilkosság néven is ismert tragikus esemény előzménye hogy Mária Terézia magyar királynő és osztrák uralkodó elrendelte a Rákóczi-szabadságharc leverése után megbízhatatlannak nyilvánított és felszámolt erdélyi határőrség újbóli felállítását. A szervezet feladata a határok védelme, a rablók és csempészek üldözése volt. Eleinte sokan jelentkeztek, remélve, hogy felszabadulnak a földesúri terhek alól, de amikor kiderült, hogy továbbra is adózniuk kell, meggondolták magukat. Főként, miután világossá vált, hogy ez már nem csupán a határőrségről szól, hanem idegenben való katonai szolgálatról is német parancsszóra, ugyanakkor a, már a 18. század elején csorbult székely kiváltságjogokat – például az adómentességet – sem állítja vissza az uralkodó. Az ellenkezést látva Mária Terézia erőszakos sorozást rendelt el, ami elől több csíki és háromszéki székely család is elbujdosott. Az otthon maradtak közül több mint kétezren összegyűltek Madéfalván, hogy tiltakozó petíciót írjanak jogról és hagyományról.
Az udvari vezetés azonban meghallgatás helyett 1764-ben, a vízkereszt utáni hajnalon több mint 1300 császári katonát küldött a falu megszállására: először négy órán át tartó, erős ágyúzásba kezdtek, utána az életben maradtakat fegyverrel mészárolták le, a menekülőket lovas katonák üldözték. A nőket, az időseket és a gyermekeket sem kímélték, mintegy 200 áldozatról írnak a történeti források. A székelygyilkosságot jelentő latin siculicidium kifejezés használata nem véletlenül terjedt el: ha a szó római számoknak is megfelelő „betűit” összeadjuk, 1764-et kapunk.
A vérengzés után Székelyföldön már nem álltak a sorozás ellen, ugyanakkor tömeges kivándorlás indult meg Moldvába, illetve Bukovinába, ahol öt beszédes nevű falut alapítottak a betelepültek: Fogadjistent, Istensegítset, Hadikfalvát, – mivel Hadik András segítette őket a letelepedésben – Józseffalvát és Andrásfalvát. A hányattatott sors azonban itt még nem ért véget: a bukovinai székelyeket később az Al-Duna vidékére és Déva környékére, majd egy részüket a II. világháború idején román-magyar megegyezés alapján a Bácskába telepítették. Viszont onnan is menekülni kényszerültek, így a háború vége felé Magyarországon a kitelepített németek házaiba költözhettek be.
Fotók: Iochom Zsolt
