Lelki élmények, Mária-kegyhelyek

A Vasárnap hetilap ez évi első számában Mária nyomába szegődtünk, hisz a katolikus naptár szerint az év első napján Szűz Máriát, Isten anyját ünnepeljük, aki egyben a béke királynője. Mária-kegyhelyekre „zarándokoltunk”, e lelki élményekkel indulva igyekezzünk lépteinket az új évben a béke útjára igazítani.

Fatima

Portugália és az egész katolikus világ híres zarándokhelyére, Fatimába eljutni kimondatlanul is utazásunk fő célját jelentette. A korábban jelentéktelen kis tanyát világhírű szentéllyé az ott történt, ún. fatimai jelenések tették. 1917. május 13-án egy Cova da Iria nevű helyen, a fatimai egyházközség területén három pásztorgyermek őrizte nyáját: a tízéves Lúcia és unokatestvérei, a kilencéves Ferenc és a hétéves Jácinta. Délben szokás szerint elimádkozták a rózsafüzért, majd játszani kezdtek ott, ahol ma a fatimai bazilika áll. Hirtelen nagy fényességet láttak, amit villámnak gondoltak, és úgy döntöttek, még a vihar előtt hazasietnek. Ám rögtön ezután újra fényt láttak, és egy kis tölgyfa fölött megpillantottak „egy asszonyt, aki ragyogóbb volt, mint a nap”. Az asszony imádságra buzdította a kis pásztorokat, és kérte őket, hogy öt hónapon át minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába. A jelenések alkalmával a Szűzanya mindig arra kérte a gyermekeket, imádkozzanak, hozzanak áldozatot a bűnösök megtéréséért, és engeszteljék szeplőtelen szívét az ellene elkövetett vétkekért. A júliusi jelenés alkalmával a gyermekek látomásban a poklot látták. A Szűzanya ekkor kérte először, hogy ajánlják fel Oroszországot szeplőtelen szívének. A jelenéseknek gyorsan híre kelt, az utolsó alkalommal, október 13-án mintegy 70 000 ember volt jelen Cova da Iriában. A Szűzanya kijelentette, hogy ő a rózsafüzér királynője, és azt kérte, építsenek kápolnát a tiszteletére. A jelenés után történt a híres napcsoda.

A kegytemplom előtti hatalmas tér alapos szemügyre vétele, a térden járó vezeklők megható képén való elmerengésünk, a sokak szerint kiábrándító modern Szentháromság-templom meglátogatása, a Jelenési kápolnában (Capela das Aparições) levő kegyszobornál való csendes elidőzés és imádkozás után bejelentetlen feltűnésünk ellenére soron kívüli szentmise bemutatására kaptunk engedélyt. A jelenések harmadik tanúja, Lúcia emlékházához mentünk, majd beléptünk az azzal szinte átellenben lakó Maria Dos Anjos Santos e Silvához, Lúcia nővér keresztlányához, aki mind a mai napig megszakítás nélkül rózsafüzérét morzsolgatja, szemmel láthatóan nagy megtiszteltetésként élte meg látogatásunkat. Ezt követte a magyar keresztút végigrohanása, a Szent István király tiszteletére emelt kápolnában való röpimák elsuttogása, az épület tetejéről a jellegzetes táj szépségében és Fatima látképében való gyönyörködés. (Bakó Csongor István)

Częstochowa

Életem első, szervezett külföldi utazása volt. A rendszerváltozás előtt csak Novgorodba juthattam volna ki jó magaviseletű pionírként, Novgorod azonban messze volt, a Szovjetunió túl nagy és ijesztő, én pedig tettem azért, hogy magaviseletem is megromoljon. II. János Pál pápa lengyelországi és magyarországi látogatása kapcsán azonban senki nem kért erkölcsi bizonyítványt, gyakorló hittanosként így tagja lehettem annak az ifjúsági karavánnak, amely zsúfolásig telt ONT-s buszokkal nekivágott a częstochowai Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak. A szovjet birodalom a szétesés szélén állt, azonban a záhonyi határátkelőnél még utoljára kimutatta foga fehérjét az államszocialista bürokrácia: 23 kilométeres sort kellett kiállnunk, hogy Munkács és Lemberg érintésével végül átléphessük a szovjet–lengyel gránicot. Egyik ámulatból a másikba estünk: eladdig ugyanis még sosem láttunk „modern” katolikus templomot. A katolicizmus copfos barokkot, esetleg romanikát és gótikát jelentett számunkra, sohasem betont. Sziléziában lépten-nyomon magasodtak a viruló egyház furcsa létesítményei, amelyek sehogy sem akartak a mi templomainkra hasonlítani.

Częstochowában fölhabzott a lelkiségi mozgalom, mint a frissen bontott pezsgő. Tiritarka társaságok lepték el a város utcáit, különféle nyelveken dicsérték az Istent. Igazi pünkösdi zűrzavar uralkodott, amelyben mi, szürkeségből érkezett fiatalok nagyokat pislogtunk, zavarba jöttünk, holott örülni kellett volna. Zarándoklatunk csúcspontja természetesen a szentatyával közösen töltött virrasztás volt a Jasna Górán, vagyis a Fényes Hegyen, ahol a karcsú tornyú kegytemplom állt. Az épületegyüttes mintha ezen a tornyon függött volna. Együtt hullámzott, lélegzett a tömeg, ahogy minket is magába oldott. Az élmény számomra Csíksomlyóval volt rokonítható, s talán megéreztem valamit abból, ahogyan a lengyelek a Fekete Madonnájukhoz viszonyulnak. A pálosok révén szegről-végről nekünk, magyaroknak is közünk volt a misztikus erejű kegyképhez, a Czarna Madonna pedig sebhelyes arcú, mint a Babba Mária… Igen, a sebhely! Hát innen ismerős! Ő volt azon a szentképen is, amit Márkus atyától kaptam évekkel azelőtt az egyik hittanórán! Jelenésnek tudnak úgy örülni látnonok, ahogy én örültem akkor a felismerésnek. A lelkiségi mozgalmak dalai nem gyökereztek mélyre bennem, a zarándok tömeget is kerülöm, ha tehetem: a zsúfolódás nem visz közelebb a misztériumhoz. Częstochowából – és a későbbi, budapesti pápalátogatásból sem az együvé tartozás erejére emlékszem, hanem egy képet látok magam előtt, amelynek sebhelyes arcában a mi somlyói Máriánkat véltem fölfedezni. (Laczkó Vass Róbert)

Lourdes

Szervezett zarándoklaton, egy csoporttal vettem részt a lourdes-i zarándoklaton és elmondhatom: nagyon tetszett a kegyhely, a templom, a keresztút, amelyen életnagyságú szobrok álltak, és egy hegyre vezetett fel az út, megjárni nem volt egyszerű, fizikailag nagyon megdolgoztatott, ugyanakkor nagyon mély élményt nyújtott. Nagyon megkapott az esti körmenet, a gyertyás-fáklyás felvonulás, az egyszerű, szép dallamok, amelyeket ott énekeltek-énekeltünk. Az az igazság, hogy az ilyen lelki élményeket legjobban magamban, a magam csendjében tudom megélni, ezért talán akkor élveztem volna leginkább, ha egyedül zarándokolok. Nem is tudom szavakban elmondani, mi az, ami rám ott leginkább hatott. Azt hamarabb meg tudom fogalmazni, mi zavart: a vásár, zsibvásár, ami ilyen helyeken van, az árusok, akik mindenfélét kínálnak, ízléseset és giccset. Zavar a hangoskodás, az élmény nagyon magamutogató megélése, az extázis mutogatása… Az én lelkiségem nem ilyen, nem szeretem ezt a nagyon látványos, kifelé megélt zarándokélményt. Régi vágyam teljesült, hogy Lourdes-ba elzarándokolhattam. Nem mentem semmiféle különleges elvárással, velem volt a beteg lányom, de nem azért zarándokoltam, oda, nem is gondoltam arra, hogy a jó Isten értem tesz valami rendkívüli csodát. Megérintett Lourdes, a hangulat, a kisugárzása, a lelkem mélyén, nem a felszínen. (Angi Marianne)

Međugorje

2014 tavaszán édesanyám jóvoltából vehettem részt egy međugorjei zarándoklaton. Tudta, hogy régóta a szívem vágya, és megajándékozott a zarándoklat árával. Nagyon sok (több mint negyven) személy imakérését vittem magammal, akik nem tudtak jönni, csak vágyakoztak oda. Ami élményem megmaradt – bár a kanyargós út miatt erős hányingerem volt, rosszul éreztem magam –, furcsán hangozhat: mintha elénkbe jött volna, üdvözölt volna a Napba öltözött asszony. Ahogyan haladtunk a városka felé, hol a mikrobusz egyik, hol a másik felén jelent meg az erős napsütés, úgy tűnt, mintha forgott volna a nap. Visszafelé szintúgy, mintha búcsúzott volna. A másik maradandó élmény mielőtt, a Križevac hegyére indultunk a változó időben: édesanyám féltő hangját hallottam, hogy öltözzek jól fel, tegyek sapkát – úgy csengett le, hogy nem jó a túlzott aggodalmaskodás, bízni kell a gondviselésben, Istenben, ő vigyáz ránk. Rácsodálkoztam a más kultúrára. Mintha ott a béke, a szeretet világa lenne, a föld összeér a mennyel. Égi édesanyánk lelki üzenetét elhoztam magammal, ma is ott a polcomon: „Ha tudnátok, mennyire szeretlek titeket, örömötökben sírnátok”. A Szűzanya üzeneteibe foglalt kéréseit – béke, hit, megtérés, imádság és böjt – próbálom több-kevesebb sikerrel naponta valamilyen formában megélni, kérve segítségét és védőpalástját. (Józsa Zsuzsanna)

Montserrat

Montserratról mint a 20. századi liturgikus megújulás egyik helyszínéről hallottam először, bencés kolostoráról, amely a katolikus liturgia csodálatos szépségét és gazdagságát őrizte. Jókora kapaszkodó után érkeztünk, a pár kilométerrel lennebb található bencés női kolostortól gyalog. A kegytemplomba lépve első dolog, ami fogadott, a montserrati híres kórusiskola esti énekelt zsolozsmája. Szó szerint égig emelt! Fekete csuhás szerzetesek és fehér ruhás fiúk énekelték péntek este az egyház hivatalos imáját a szentélyben, fejük fölött a távolabbról inkább csak sejthető Fekete Madonna, kinn a montserrati sziklák, amelyek, mint Isten ujja mutatnak az ég felé: az ember onnan nem kívánkozik le a völgybe, a városba, a rohanásba.

Katalónia emblematikus helye Montserrat, 50 kilométerre Barcelonától, az átlagosan 1000 méter magas hegységben, legmagasabb csúcsa a Sant Jeroni a maga 1236 méterével. A zarándokhely története 880-ban kezdődik: pásztorgyermekek kis csoportja erős fényt látott Montserrat hegyeire leereszkedni, angyalok énekét hallották. A zene kitörő örömmel töltötte el a lelküket. Szívrepesve szaladtak haza, mesélték el szüleiknek, mit tapasztaltak. Azok kételkedtek ugyan, mégis bízva gyerekeik őszinteségében, maguk is kimentek arra a helyre, és átélték ők is, amiről a gyermekek beszámoltak. Csak egyetlen következetés maradt: ez isteni jel. Eljött hát a helyi vikárius, ő is ugyanezt élte át. Mindez a Montserrat hegy egy barlangjában történt. Amikor a helyet jobban megvizsgálták, egy kis Mária-szobor került elő, ölében a kis Jézus. Attól a pillanattól vált zarándokhellyé Montserrat.

A Fekete Madonna, avagy a montserrati Miasszonyunk történetét legendák övezik. Feltételezhetően egy korai trónoló Szűz-ikon után készült, 12–13. századi festett fa másolat. Az első kegyszobrot a legenda szerint maga Szent Lukács evangélista faragta Szent József ácsszerszámaival, Péter apostol hozta Jeruzsálemből Barcelonába. Más források szerint a mórok elől menekítették a 8. századi muszlim ostromból, 718-ban a hegyekben rejtették el, s 890-ben találták meg az említett látomások nyomán. Sok csoda kísérte, Loyolai Szent Ignác is itt döntötte el, merre alakítja életét. Nikodémosz apokrif evangéliuma nyomán hitték, hogy Arimathiai József felfogta a Szent Grálba Jézus vérét, s ez Montserratba került – Heinrich Himmler, a náci SS vezetője kereste is itteni látogatásakor 1940 októberében.

A kegyszobor valójában elég apró: 66 centiméter magas, ezüstlemezkékből készült, nyakláncot és koronát visel; sötét, egészen fekete az arc, a kéz, de európai vonásokat mutat. Talán a készítés során használt anyagtól lett sötét, lehet, hogy a gyertyakoromtóI. A Fekete Madonna képes volt visszaadni halottak életét, ami azt jelenti: uralkodik, hatással van élet és halál titkára. Egyik híres eset 1489-ben történt, egy hároméves fiúcska a patakba fulladt, anyja a szobor elé tette a halott gyermeket, s az feltámadt. Egy másik eset a földművelő hatéves fiáé, aki leesett a szekérről, kerekei halálra zúzták. A Fekete Madonna előtt, akihez családja hosszan imádkozott, a fiú feléledt, egészségesen tért haza. (Bodó Márta)

Szentföld

Isten kegyelméből az utóbbi két évben kétszer sikerült a Szentföldre zarándokolni. Az elsőt inkább papként próbáltam szemlélni, hogy minél több információt gyűjtsek, amely a későbbiekben segítségemre lesz. Második zarándoklatom az elmélyülésről szólt, meg-megálltam lélekben és hagytam, hogy a hely szentsége magával vigyen. Három Mária-kegyhelyről írok, amely a szentföldi látogatásom során különösen megérintett

Názáret. Zarándoklatunk során Galileába érkeztünk, amely Izrael „legzöldebb” régiója, termékeny földdel, igazi Kánaán. Jézus itt töltötte életének és szolgálatának nagy részét. Központja Názáret, mára várossá fejlődött, szállodák, üzletek, éttermek sora várja a világ minden részéből érkező zarándokokat. Názáret város neve arabul Názirah. Héberül a Názáret szó bimbót, rügyet, virágot, fiatal sarjat, zöld ágat jelent. Názáret az Újszövetségben különböző neveken szerepel. Írják Názáretnek, de néha Nazarának. Valójában az arám Nasrat helységnév görög átírásáról van szó. Az arab „en Naszira” városnév „Őrködő asszonyt” jelent. A legfontosabb helyeken ma templomok állnak, ezek közül az Angyali üdvözlet máig befejezetlen bazilikája vált a város jelképévé, amely Szűz Mária házát őrzi, pár méterre a Szent József-templomtól. Názáret valamikori egyetlen kútja fölött most ortodox templom áll. Ennél a kútnál jelent meg Gábriel arkangyal a fiatal lánynak, hogy közölje vele az örömhírt. Az Angyali üdvözlet templomának liliomformájú kupolája messziről láthatóan uralja a tájat. Ez a modern, ferencesek építette, többszintes templom ősi romokra épült, amelyek akár Jézus gyermekkori otthonából is fennmaradhattak. A nagy, tágas felső templomban rendszeres az istentisztelet, elegendő helyet biztosít a világ minden tájáról érkező zarándokoknak. A templomtól északra található múzeumban számos I. századi lelet látható: olajprések és házak alapjai, amelyek a Jézus által ismert Názáret részét képezhették valamikor. Az Úrangyala könyörgése azt állítja, hogy mi az angyali üdvözlet által megismertük a megtestesülés szent titkát. A megtestesülés titka óriási tudást ad számunkra. Minket, keresztényeket úgy nevez, úgy minősít, hogy mi azok vagyunk, akik ismerjük a megtestesülés misztériumát. 

Betlehem. A város 777 méter magasan fekszik a tenger színe fölött, ezért nagyon kellemes az éghajlata. Két halmon épült, amelyek szőlővel, olajfákkal ültetett teraszokban szállnak alá a völgyekbe. A nyugati halom a magasabb, ezen épült a bibliai Betlehem. A keleti halom alacsonyabb, de szélesebb, ezen található a Születés Bazilikája. Betlehem nevének jelentése: Lahamu háza. Később héber szóként használva “kenyér házá”-nak fordították. Ősi város, már a pátriárkák történetében találkozunk vele. Később főképpen Dávid király története kapcsolódik a városhoz, aki itt legeltette nyáját, itt írta szép zsoltárait. Itt kente fel királlyá Sámuel próféta, innen hívta el az Úr, hogy népének pásztora, legnagyobb királya legyen. A próféták – főképpen Mikeás – jövendölése szerint Betlehemből származik majd a Messiás. Lukács evangéliuma szerint a Dávid családjából származó Mária és József Betlehembe jönnek Názáretből, amikor Augustus császár népszámlálást rendel el birodalmában. Így született Jézus Betlehemben, a városon kívüli barlangistállóban. Betlehemi csodálatos szülés: az az Isten lépett be a történelembe, aki képes teremteni, képes halottakat föltámasztani. Nem biológiai szűzi fogantatásról kell itt beszélni, hanem arra kell gondolni, hogy a Szűz méhében zárt ajtók mellett jelent meg. Ahogyan Isten Lelke ott lebegett az ősvizek felett, ugyanúgy ott lebegett Mária méhében, és ugyanúgy hordozta a második isteni személyt, aki az Atya örökkévaló Fia. Karácsony introitusában énekeltük: „Én fiam vagy te, én ma szültelek téged”. Ez az örökkévalóságból hangzik. Az örökkévaló Szentháromság életében is szűzi születés van, mert az Atyától születik, csak az Atyától, öröktől fogva.

Ein Karem. Látogatás Erzsébetnél. A Látogatás templomát 1935-ben építették az előző templom maradványaira. A táj festői szépséggel tárul elénk. A tmplomban gyönyörű freskók mutatják Szűz Mária látogatását. A templom előtt található 41 különböző dísztábla, mindegyik más nyelven hirdeti Mária Erzsébethez szóló szavait. Az evangélium „Magnificat”-ként örökítette meg. Mária ezzel válaszol rokona, Erzsébet köszöntésére, magasztalja Istent megváltó művéért (Lk 1,47–55). Már az őskeresztényeknél az egyház hálaadó éneke, azóta is imádkozzuk az esti zsolozsmában, közösségi és magánimádságokban. Mária az egyház mintája, jelképe, igazi előénekese ebben a hálaadásban. A Magnificat, ez az Istent magasztaló bibliai ének két évezrede csendül fel keresztények millióinak ajkán. Az Isten iránti hála, az ő nagyságának, irgalmának kijáró tiszteletet hűen tolmácsolják e szavak. Talán túlságosan megszoktuk a karácsonyi történetnek, előzményeinek az évről évre elismételt szövegeit… Nemigen hatnak ránk az újdonság erejével. Az angyali üdvözlet nyomán Isten Fiát megfoganó Mária esete olyan természetesnek és egyszerűnek tűnik sokadik hallásra. Pedig nem olyan evidens, hogy miért pont az elemi erővel megnyilvánuló hálaadás szavai törnek fel belőle.

Máriává kell lennünk, hogy személyesen bennünk is megszülessen Krisztus! Ezért lehet a Magnificat a mi sajáthálaénekünkké. Mária nemcsak önmagának, hanem valamennyiünknek énekelte ezt azért, hogy mi is vele zengjük. Ha valaki azt hiszi, hogy Isten képes nagy dolgokat cselekedni, attól még nem fog tetteitől megrettenni, sem azokban vigaszt találni. Hinnie kell, hogy Isten így akar, így szeret cselekedni. Ez a hit mindenre képes. Egyedül ez áll meg, ez tapasztalja meg Isten tetteit és szeretetét, ez képes Isten dicséretére és magasztalására úgy, hogy közben az ember hatalmasnak tartja Istent. (Veres Stelian)

Összeállította: Bodó Márta