A szentatya a vatikáni VI. Pál teremben fogadta az újév első általános kihallgatására egybegyűlt zarándokokat. Katekézisében folytatta a Mi Atyánkról elkezdett sorozatát és az „Evangélium forradalmáról” beszélt. A Hegyi-beszédről szólva a pápa emlékeztetett, hogy a keresztény önmagát Isten gyermekének tartja.
Máté evangéliumának egy idézetéből indult ki Ferenc pápa katekézisében a szerdai általános kihallgatáson: „Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” (Mt 6,5-6)
Szívből imádkozzunk
Szívből imádkozzunk, álszentség nélkül, Isten gyermekeként éljünk tanúságot téve, mások gyűlölete nélkül vagy anélkül, hogy rosszat mondanánk róluk. Ferenc pápa katekézisében javaslatot tett arra az útra, amelyet követve kereszténynek mondhatjuk magunkat. Ugyanolyan bűnösök vagyunk, mint mindenki, de képesek arra, hogy felismerjük: Isten gyermekei vagyunk. A pápa felvázolta az „Evangélium forradalmát”, amely kezdettől fogva ösztönöz és nem hagy nyugodni minket. Abból indult ki, amikor Máté evangéliumában Jézus a Miatyánk imádságot tanítványaira bízza a Galileai-tó közelében levő hegyen.
Hordozzuk szívünkben Isten misztériumát
A Hegyi-beszédben a boldog mondások a szegényekről, a szelídekről, az alázatos szívűekről szóltak, akiket a mához hasonlóan, akkor sem vettek igazán figyelembe. Ez az Evangélium forradalma. Az Evangélium nem hagy nyugton, arra ösztönöz, hogy forradalmárok legyünk. Minden ember, aki képes a szeretetre és a béke építői, akik addig a történelem peremére szorultak, Isten országának építőivé válnak. Jézus arra buzdította őket, hogy haladjanak előre, akik szívükben hordozzák Isten misztériumát, aki kinyilatkoztatta mindenhatóságát a szeretetben és a megbocsátásban.
Az Evangélium felforgatja a történelmet
Az Evangélium újdonsága ebből ered, amely felforgatja a történelem értékeit. A Törvényt nem törli el, hanem új értelmezést ad neki, visszavezeti eredeti értelméhez. A jószívű és szeretni képes ember megérti, hogy Isten minden szavát mindenki életében meg kell testesíteni annak utolsó következményéig. A szeretetnek nincsenek határai. Szerethetjük házastársunkat, barátunkat, még ellenségünket is egy teljesen új megközelítésből: „Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.” (Mt 5,45-46)
A titok az, hogy felismerjük: Isten gyermekei vagyunk
Ez az a nagy titok, ami az alapja a Hegyi-beszédnek: az Atya gyermekei vagytok, aki a Mennyben van. Máté evangéliumának ezeket a fejezeteit azonban ne morális, hanem teológiai beszédnek tekintsük – figyelmeztetett a pápa. A keresztény nem olyan ember, aki elkötelezi magát, hogy jobb legyen másoknál. Tudja, hogy bűnös, mint mindenki. A keresztény egyszerűen olyan ember, aki az új égő csipkebokor, Isten kinyilatkoztatása előtt áll, aki nem egy kimondhatatlan név rejtélyét hordozza, hanem aki azt kéri gyermekeitől, hogy az „Atya” névvel illessék; hagyják, hogy ereje megújítsa őket és hogy tükrözzék vissza jóságának egy sugarát, amellyel e jóságra és örömhírekre szomjazó világ felé fordul.
Tartsunk távolságot az álszentektől és a pogányoktól
Ferenc pápa ezután emlékeztett, hogy Jézus úgy vezeti be a Miatyánk tanítását, hogy távolságot tart a képmutatóktól, akik úgy imádkoznak, hogy mindenki csodálja őket. Ők az egyház „botránya”. Hányszor látjuk ezeknek a személyeknek a botrányos viselkedését, hogy templomba mennek, egész nap ott vannak vagy minden nap odamennek, aztán úgy élnek, hogy gyűlölnek másokat vagy rosszakat mondanak az emberekről! Ez botrány! – jegyezte meg a pápa. Jobb, ha akkor nem megy az ember templomba. Éljen úgy, mint egy ateista. Ha azonban templomba jár, éljen úgy mint Isten gyermeke, testvér és tegyen valódi tanúságot, ne ellenkező tanúságot.
A keresztény ima
A keresztény imának nincs más hihető tanúja, mint a lelkiismeret, ahol intenzív és folyamatos párbeszéd folyik az Atyával. Távolságot kell tartani a pogányoktól is, akik azt hiszik, hogy Isten a szavak és a dicsőítés által meghallgatja őket. Itt a pápa utalt azokra a keresztényekre, akik azt hiszik, hogy imádkozni annyit jelent, hogy mint egy papagáj beszélünk Istenhez. Nem! Imádkozni szívből kell, belülről – fogalmazott Ferenc pápa. Jézus azt kérte: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!” (Mt 6,7) Ehelyett amikor imádkozunk, úgy forduljunk Istenhez, mint a gyermek az atyához, mert Jézus ezt mondta: „Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek.” (Mt 6,8)
Istennek nincs szüksége áldozatokra
Ferenc pápa emlékeztetett, hogy a Miatyánk lehetne egy néma ima is. Alapvetően elegendő Isten tekintete elé járulni, emlékezni atyai szeretetére és ez elég, hogy meghallgasson. Jó arra gondolni, hogy a mi Istenünknek nincs szüksége áldozatokra, hogy megnyerjük kegyét! Nincs szüksége semmire. Az imában csak azt kéri, hogy tartsunk nyitva egy kommunikációs csatornát Vele, hogy mindig felfedezzük: szertetett gyermekei vagyunk. Isten nagyon szeret minket! – zárta katekézisét a pápa a szerdai általános kihallgatáson.
Somogyi Viktória/ Vatikáni Rádió
