EVANGÉLIUM
Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: „Mit tegyünk?”
„Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.”
Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?”
Ezt felelte nekik: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.”
Megkérdezték őt a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?”
Nekik így felelt: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse.”
És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget. (Lk 3,10-18)
Mit tegyek? Sokszor hangzik el ez a kérdés. Olyan helyzetben kérdezzük ezt magunktól vagy mástól, amikor nem tudunk dönteni valamilyen élethelyzetben; amikor nagyon nehéz döntés előtt állunk és bizonytalanok vagyunk. Ez az a helyzet, amikor már sokat foglalkoztunk a problémával, de mégsem jutottunk döntésre. Szeretnénk megerősítést kapni valakitől, vagy valamilyen jó tanácsot bizonytalanságunkban, amely előbbre vihet bennünket a helyzet eldöntésében.Akik Keresztelő Jánoshoz jöttek, hasonló helyzetben voltak. Hallottak már a Megváltóról, voltak információik Jézusról, de bizonytalanok voltak abban, hogy mit tegyenek. Ebben a bizonytalan helyzetben üdítően hangzanak Keresztelő János biztos szavai:
,,Akinek két ruhája van, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.”
„Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.”
„Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”Határozott válaszok ezek, amelyek biztos irányt mutatnak a bizonytalankodóknak.
Talán tőled is megkérdezik: Mit tegyek? Mit válaszolsz? Van-e határozott válaszod, ha megkérdez valaki?
Nézzünk meg egy rövid történetet, hogy mit tudunk javasolni azoknak, akik megkérdezik tőlünk: Szerinted mit tegyek?
Az erdőben egymás mellett dolgozott két favágó. Mindketten egyformán jól kezelték a fejszét, de a munkamódszerük nem egyezett: az első kitartó munkával vágta a fába fejszéjét, egyiket a másik után. Nem tartott még csak rövid szünetet sem, hogy minél több legyen a termelése. A másik favágó óránként hosszabb pihenőre is letette a fejszét és megpihent.
Naplementekor az első favágó csak a munka felét végezte el. Izzadtan és fáradtan tette le a szerszámot, szinte teljesen kimerült. A második, szinte hihetetlen, de befejezte a munkát. Egyszerre kezdték a favágást, és a fák is nagyjából egyformák voltak. Az első favágó nem hitt a szemének.
–Nem értem a dolgot – mondta. – Hogy lehet az, hogy annak ellenére, hogy minden órában kiadós pihenőt tartottál, mégis előrébb vagy?
–Te csak azt láttad, hogy minden órában megálltam pihenni. Amit viszont nem láttál, az az volt, hogy a szünetet arra is felhasználtam, hogy megélezzem a fejszémet – mondta a másik favágó.”
Testvérek! Minden vasárnap, amikor elmegyünk a templomba, a fejszénket élezzük. Sokkal jobban megy az élet akkor, ha valóban megtörténik a pihenés is, az Istennel való találkozás, a vasárnap megtartása is. Több embertől hallottam már a következőt: „Tudja, plébános úr, ha vasárnap dolgoznom kell, és nem tudok részt venni a szentmisén, nem is érzem, hogy vasárnap van.”
Czier István
Megjelent a Vasárnap december 16-i számában.
