Fodor úr, a boldog óriás címen jelent meg Sántha Attila tollából az első Fodor Sándor-monográfia, amelyhez tetemes méretű életmű bibliográfiát csatolt Kuszálik Péter. A kézdivásárhelyi Zelegor kiadásában napvilágot látott 444 oldalas kötetet december 7-én mutatták be Kolozsváron Fodor Sándor özvegye, F. Nagy Éva és lánya, Eszter jelenlétében.
Balázs Imre József kérdéseire válaszolva a monográfia szerzője elmondta: ő valóban úgy gondolja, ha Fodor úr egyik-másik műve nem magyarul, Erdélyben jelenik meg, legalább olyan híres író lenne, mint Kurt Vonnegut. Ezt nem a lokálpatriotizmus mondatta Sántha Attilával, hanem éppen a monográfia írása okán újraolvasott életmű alapos ismerete. Számunkra, akik személyesen is ismerhettük Fodor urat, az anekdotázó, kedves ember képe túl sokszor felülírja a nagyon jó arányérzékkel és szakmai tudással, tehetséggel író szerzőt. A monográfia bőségesen elemzi az életrajzi vonatkozásokat is, majd a novellista és regényíró Fodort, a Csipike-jelenséget és ennek kapcsán az igazán jó gyermekirodalmat. De nem felejti ki a Fodor Sándort meghatározó vallásosságot is szemügyre venni, s a Keresztény Szó szerkesztői korszakát, majd ezt követően a nyugdíjas korában vállalt irodalomszervezői szerepet. Sántha Attila azt is elmondta, úgy állította össze a monográfiát, hogy észrevehető legyen az is, ahogyan Fodor úr hatott a szerzőre és remélhetőleg minden további olvasójára; s azt is fontos szempontnak nevezte, hogy a kutató irodalomelméleti szempontjai, olvasatai mellett szólaljon meg az alany, az elemzett szerző, ezáltal remélhetőleg további, későbbi olvasókat gyűjtve a Fodor-életmű köré.
Az est másik bemutatott műve a csíkszeredai, és a csíksomlyói ferences hagyomány által megjelölt, annak mintegy a bűkörében élő Borsodi L. László Szétszórt némaság című, az Erdélyi Híradó Kiadó és a Fiatal Írók Szövetsége kiadásában megjelent kötete. A különleges könyv prózaverseket tartalmaz, de egészen másféléket, mint Borsodi korábbi, trilógiába összeállt három korábbi kötete szövegei. Egy valós, részben mégis kitalált, mert hangulatokat, sosem látott jeleneteket megteremtő emlékező kötet ez: a családfára emlékeztet, a család immár túlvilágra távozott tagjait eleveníti fel, kelti életre. A saját születési család Borsodinál tágan értelmezett, beleférnek eltávozott barátok, és a meghatározó ferences szerzetesek, mesterek is. A szerzőt Zsidó Ferenc kérdezte írói módszeréről, a kötethez vezető ihletről és kutatómunkáról, és a jó kérdések egyre jobban kinyitották azt az erdélyi katolikus költőt, aki nem sok felekezeti típusú szót használva teremt egy igazi, a láthatón túlra mutató, modern, érdekes, embert megérintő vallásos költészetet.
Bodó Márta
