Ahogyan korábban hírül adtuk, Kolozsváron egy egészen különleges műalkotás segít majd az adventi lelki készületben. Krisztus király ünnepére került fel a Piarista templom boltozatára Luke Jerram Holdmúzeumnak nevezett alkotása, ez a 7 méter átmérőjű, 120 dpi felbontású, a NASA holdfelszíni felvételeinek felhasználásával készült munka.
November 25-én a délutáni órákban a még szinte üres templomban a világító Hold alatt állva beszélgettünk a szervezőkkel, köztük Luke Jerram angol művésszel, akit aztán a romkat.ro honlap számára interjúra is kértünk.
Miért a Hold?
Mint művészt tudományosan és kulturálisan is érdekel a Hold. Sok mitológiát, vallást inspirált, és az irodalmat, a zenét, a költészetet a világ minden kultúrájában. Elkészítettem a Hold hasonmását, hogy az embereknek lehetővé tegyem, hogy közel kerüljenek hozzá, hogy láthassák a Hold sötét oldalát, de azért is, hogy a különböző kultúrákat össze tudják hasonlítani, összegyűjthessék a Holdhoz fűződő történeteket, mitológiát szerte a világból.
Mennyi időbe telt a terv kivitelezése a gondolattól a ma látható alkotásig?
A műnek magának a létrehozása hat hónapot vett igénybe, az ötletet 15 éve dédelgetem. Akkoriban még nem voltak hozzáférhetőek az adatok, a nyomtatási technológia sem volt még olyan szinten, hogy megengedte volna akkoriban a kivitelezést. A műalkotás NASA-információk alapján készült, a NASA egy szatellit segítségével a Holdat minden oldalról „látta”, ezrével készítettek fotókat róla.
Hogy sikerült az adatokat megszerezni?
A szép dolog a NASA részéről az, hogy minden adatot nyilvánosan hozzáférhetővé tesznek.
Említett néhány helyszínt, ahol már kiállította a Holdat…
A Hold körbejárta Indiát a brit konzulátus jóvoltából és segítségével, az idén bemutatták a Commonwealth Games nevű rendezvényen Ausztráliában, kiállítottuk tudományos központokban, jelenleg van egy kiállítás Doncasterben, egy nyugat-angliai városban, az ottani régi nagy katedrálisban. Járt a Hold Liverpoolban is a katedrálisban, és sok templomban. Érdekes azt megfigyelni, milyen hatással van az emberekre. Egyik helyen egy kislány jött oda hozzám, és azt kérdezte: ugye, utána visszateszed a helyére a Holdat? Ő azt gondolta, elloptam a valódi Holdat az égről.
Azt is említette, hogy más típusú kiállítóhelyeken és terekben is bemutatták már a Holdat. Mi a különbség az emberek reakciói között?
Az installáció zenével együtt jár körbe, a helyszín sokféle, vannak olyanok, ahol fesztivál keretében mutattuk be, van, ahol más események is zajlanak, például Doncasterben késő estig nézheti a közönség és filmvetítés is zajlik, például az ET című filmet vetítették. Másutt, másféle terekben táncolnak vagy úsznak a kiállított Hold alatt. Olyan is volt, hogy az iszlám közösség ott tartotta meg az imáját, nyilvánosan. Ha templomban látható, bevonz olyan embereket a templomba, akik sose lépték át ennek vagy semmilyen templomnak a küszöbét. Angliában érdekes, hogy ott állnak ezek a gyönyörű, ősi katedrálisok, templomok, de az oda hetente járók száma csökken. Sok turista megnézi az épületeket, főleg műépítészeti szempontból csodálják, de a rendszeresen templomba járók száma nem számottevő. Nagy igény és szükség mutatkozik ma arra – Angliában –, hogy elgondolkodjanak ezeknek a templomoknak, katedrálisoknak a használatán.
Az egyház maga gondolkodik ezen?
Igen, az egyház maga. Szeretnék jobban megnyitni a templomokat. Az a tét, hogy fenntarthatóak is legyenek mint épületek, és mint templomterek a közösség központjává, szívévé váljanak.
Számokat is említett…
A liverpooli katedrálisban egy hét leforgása alatt 60000 ember nézte meg a Holdat. Az utolsó nap 15000 ember állt sorba, hogy még utolsó percben láthassa. Egy 700 éves kolostortemplomban 50000-en látogatták meg egy hét alatt, és bizony ez volt a legtöbb ember, aki ebben a térben a 700 éves történelem során valaha megfordult ott. Hasonló létszámban kíváncsiak a Holdra, bárhol állítottuk ki. III. Richárd király, egyik híres királyunk Leicester katedrálisában nyugszik, és az ő sírjánál is kiállítottuk a Holdat, ott is rekordszámú látogató járt. Ezért is vélem úgy, hogy érdekes lesz, itt hogyan fogadják majd. Arra biztatnám a templomközelieket, az egyházhoz tartozókat, hogy legyenek türelmesek és nyitottak, és fogadjanak szívesen minden ide betérőt. Ne legyenek túlságosan körülményesek és szigorúak azokkal szemben, akik bejönnek a Holdat megcsodálni. A templom a közösségért van, valójában azt is megkockáztatnám, hogy a templom közösségi tulajdon. Azért van, hogy a közösség újra felfedezze és újra használatba vegye – természetesen nagy tisztelettel, csakis tisztelettudóan.
Luke Jerram az este negyed 9-kor megtartott „hivatalos” megnyitó keretében elmondta: „Megtisztelve érzem magam, hogy egy ilyen szép templomban mutathatom be a munkámat, valóban lebilincselő, nagyon köszönöm a lehetőséget. A hagyományostól meglehetősen eltérő dolgot hoztam a templom terébe.” Ehhez tette hozzá Andi Daiszler szervező: „Jól tudjuk, hogy Romániában egy templomban ezt kiállítani legalábbis szokatlan, és éppen ezért is köszönjük a katolikus egyház helyi képviselőinek a nyitottságát.” Kémenes Lóránt főesperes-plébános azzal egészítette ki mindezt, hogy elsőre igent mondtak a megkeresésre – és máig nem bánták meg ezt az igent. A hivatalos megszólalásokat követően velünk is megosztotta azt, amit a művésszel a megnyitó előtt: a sokféle kultúra között a magyar számára a Holdnak különleges jelentősége van. A Szent István által Máriának felajánlott ország, a magyarság a trónoló, a félholdra lépő Szűz Máriát összefüggésbe hozta a kereszténység ellenségével, és ígéretet látott benne a maga számára, a megmaradásra vonatkozóan. A keresztény kultúrába mélységesen belegyökerezett a Jelenések könyvéből eredő kép, ahol a napba öltözött asszony egy félholdon tapos a bűn, az eretnekség legyőzőjeként.
Luke Jerram a műalkotás valósághoz való hűségéről, a méretarányosságról szólva elmondta: félmilliószor kisebb, mint az eredeti, Kolozsvár a kiállított tárgyon körülbelül két centiméternyinek felel meg, tehát ha a szemlélők felfedeznek egy két centiméter átmérőjű krátert a kiállított Holdon, körülbelül akkora a város.
Jelenleg a belépőt a Hold láthatatlan, sötét oldala fogadja, amelyet a Földről nem lehet sosem látni, a tudósok is csak 1957-ben tudták szemügyre venni. A megnyitókor látottakhoz képest a Holdat kicsit lennebb fogják engedni és a Földről látható oldalát fordítják a bejárat felé. Éppen ezért mindenkit várnak vissza, mert a Hold – forog! Kémenes Lóránt azt is elmondta: ő hisz abban, hogy a templomba lépő embert, még ha „csak” egy műalkotást, jelen esetben a Holdat nézni jött is, megérintheti a szakrális, olyan hatás érheti, ami megnyit benne egy addig elzárt csatornát, amelyen – ki tudja –, talán a kegyelem utat talál, beköltözhet a szívébe.
