A parancsok feladata abban áll, hogy jelezzék az élet határát
Válaszában a Szentatya arra utalt, hogy a parancsok feladata abban áll, hogy jelezzék az élet határát, amin túllépve az ember szétrombolja önmagát és felebarátját, megrontva az Istennel fennálló kapcsolatát is. Ha tovább mész, tönkre teszed magad, az Istennel és a többi emberrel fennálló kapcsolatodat – tette hozzá szabadon a pápa. Az utolsó szó felfedi azt, hogy minden törvényszegés közös gyökérből, a gonosz vágyakból fakad.
A szív torz vágyaiból ered a törvényszegés
Ott, ahol megmozdul a szív, és ha valaki ráhangolódik arra, törvényszegéssel végzi, mely megsebzi önmagát és a többieket is. A pápa az Úr Jézus tanítását idézte: „Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert” (Mk 7,21-23). A Tízparancsolat világosan és alaposan rámutat erre a szempontra, a szívre, ahonnan ezek a csúnya dolgok támadnak. A végső pont, az utazás utolsó parancsa a szív. Ha a szív nem szabad, a többi nem sokat használ. Ez tehát a kihívás: megszabadítani a szívet ezektől a gonosz és ronda dolgoktól. Isten parancsait hiába is redukáljuk az élet szép látszatára, az mindenesetre rabszolga-lét marad.
A parancsolatok feladata, hogy leleplezzék bennünk a rossz vágyakat
Engednünk kell – kérte a pápa –, hogy a parancsolatok leleplezzék bennünk ezt a vágyat, mert feltárják szegénységünket és elvezetnek bennünket egy szent alázatra. Azt ajánlotta továbbá a pápa, hogy kérdezzük meg magunktól: honnan erednek bennünk az irigység, a kapzsiság, a fecsegés gonosz vágyai. Egyfajta áldott megalázkodás segít az emberen, hogy megszabaduljon ezektől, mert saját magától nem tudja azt elérni, ahogy Pál apostol tanítja a rómaiakhoz írt levelében (Róm 7,7-24).
Isten egyedül képes megújítani az ember szívét, feltéve, ha megnyílunk előtte
Hiábavaló azt gondolni, hogy ez a megszabadulás sikerülhet a Szentlélek adománya nélkül. Ezen egy titáni harc sem segít, ellenben meg kell nyílni az Istennel való kapcsolatnak, igazságban és szabadságban. A bibliai törvény feladata nem ámít azzal, hogy betű szerinti engedelmességgel elérhető az üdvösség. Ezzel szemben a törvény feladata, hogy az embert igazságra, szegénységre és hiteles megnyílásra vezesse Isten irgalmassága előtt. Isten egyedül képes megújítani az ember szívét, feltéve, ha megnyílunk előtte. Ez az egyetlen feltétel, a többit ő maga csinálja, nekünk csak meg kell nyitnunk a szívünket – sürgette a pápa.
Csakis Isten irgalmassága gyógyítja meg szívünket a gonosz vágyaktól
A Tízparancsolat utolsó szavai arra nevelnek bennünket, hogy koldusként ismerjük el magunkat, mert így rendbe teszik a szívünket, véget vetnek az önzésünknek és lélekben szegénnyé tesznek minket. A Szentlélek a mesterünk, aki vezet minket, hagyjuk, hogy segítsen nekünk. A Lélekben igazán boldogok azok lesznek, akik nem ámítják magukat, hogy megszabadulhatnak saját gyengeségeiktől, Isten irgalmassága nélkül. Csakis Isten irgalmassága gyógyítja meg szívünket. Boldogok, akik felismerik saját gonosz vágyaikat, mint bűnös emberek. Szép dolog Péter apostollal együtt elmondani: Menj el, Uram tőlem, mert én bűnös ember vagyok! Az ilyenek együtt tudnak érezni másokkal, irgalmasok velük, mert előbb saját magukban tapasztalták meg az irgalmat – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
Vértesaljai László SJ / Vatikáni Rádió
