Október 31-én, a hónap utolsó napján Ferenc pápa a Szent Péter téren tartotta meg az általános kihallgatást mintegy tizenötezer zarándok jelenlétében. A legnagyobb csoportot ezúttal a Ferences Világi Rend olasz tagjainak mintegy két és félezer képviselője jelentette. A szentatya katekézisében a hatodik parancsolatot az ember érzelmi fogékonyságának szépsége felől közelítette meg. Az érzelmi dimenzió ugyanis hivatás a szeretetre, mely a hűségben, a befogadásban és az irgalomban nyilvánul meg és nyomatékképpen a pápa megismételte ezt a kijelentését.
A szentpáli tanítás a legforradalmibb dolog, amit a házasságról mondtak
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a parancsolat kifejezetten a házastársi hűségre vonatkozik és ezért meg kell fontolni annak hitvesi jelentését. Pál apostol levelének ez a szakasza forradalmian új! – utalt a pápa a kihallgatás elején több nyelven felolvasott bibliai igére, melyben a Népek Apostola a házasság misztériumának mély titka fölött így elmélkedik: „Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje” (Ef 5, 25). Ferenc pápa összevetésképpen az apostoli kor antropológiájára gondolt, melyben egészen forradalmi jellegű az apostol felhívása, amennyiben Krisztus feltétel nélküli szeretetét teszi meg kötelező modellnek a férfiak számára. Ez volt a legforradalmibb dolog, amit a házasságról mondtak! – ismételte meg a pápa.
A házastársi hűség parancsa mindenkire vonatkozik
Ki ennek a hűségparancsnak a címzettje? – kérdezte Ferenc pápa. Csak a házasok? Valójában ez a parancs mindenkire vonatkozik, mert ez Isten atyai szava minden férfi és minden nő számára. Az emberi érlelődés folyamata ugyanis magának a szeretetnek a folyamata, mely a gondoskodás, törődés befogadásától annak továbbadásáig terjed, az élet befogadásától az élet továbbadásáig. Felnőtt férfivá és nővé lenni azt jelenti, hogy az ember eljut arra a hitvesi és szülői hozzáállásra, mely az élet különféle helyzeteiben nyilvánul meg, mint annak a képességnek az elfogadása, hogy magára vállalja valaki más valóságának súlyát és hogy kétértelműség nélkül szereti őt. Ez tehát a személy átfogó magatartása, melyet a valóság iránt magára ölt és így mély kapcsolatba tud lépni másokkal.
Amikor kilépünk énünk központjából, akkor minden aktus házastársi cselekedet
Ki tehát akkor a házasságtörő, a parázna, a hűtlen? – tette fel a kérdést a pápa. Oly olyan éretlen személy, aki az életét magának tartja fenn, azt saját érdekei és kielégültsége alapján magyarázza. Tehát a házassághoz nem elég házasságot kötni! Meg kell tenni az én útját a mi-ig. Az egyedül gondolkodásból a kettesben gondolkodásig, az egyedüli életből a kettesben való életig kell eljutni. Ez pedig egy nagyon szép út! – summázta pápa. Amikor kilépünk énünk központjából, akkor minden aktus házastársi cselekedet: dolgozunk, beszélünk, döntést hozunk, találkozunk másokkal, befogadó és felajánló gesztussal.
Az egyházban nincs szükség azokra, akik papi szerepre vágyakoznak
Ebben a érzelemben, kitágítva a horizontot – fogalmazott a pápa – minden keresztény hivatás hitvesi hivatás. A papság azért hitvesi hivatás, mert a hivatás Krisztusban és az egyházban a közösség szolgálatára szól teljes szeretettel, konkrét szolgálattal és tudással, amit az Úr ad. Az egyházban nincs szükség azokra, akik papi szerepre vágyakoznak. Ők inkább maradjanak otthon! – fűzte hozzá szabadon a pápa. Az egyházban azokra van szükség, akiknek a szívét megérinti a Szentlélek, fenntartás nélküli szeretettel Krisztus jegyese iránt. A papságban az ember Isten népét szereti teljes atyai mivolttal, gyengédséggel, egy jegyes és egy atya erejével. Így a Krisztusnak szentelt szüzességet hűséggel és örömmel élik, mint hitvesi és apaságra, anyaságra termékeny kapcsolatot.
Ferenc pápa megismételte: minden keresztény hivatás hitvesi, mert a szeretetkapcsolat gyümölcse, melyben mindnyájan újjászülettünk, a Krisztussal való szeretetkapcsolat, ahogy azt Szent Pál apostol levelében hallottuk. Az ő hűségéből, gyengédségéből, nagylelkűségéből kiindulva tekintünk hittel a házasságra és minden hivatásra, beleértve a szexualitás teljes értelmét is.
A hatodik parancsolat az eredeti hivatásunk felé irányít minket
Az emberi teremtmény, a maga elszakíthatatlan lelki és testi egységében és férfi-női polaritásában, egy jó valóság, mely arra rendeltetett, hogy szeressen és hogy szeressék. Az emberi test nem a tetszés eszköze, hanem a szeretetre meghívottságunk helye, és a hiteles szeretetben nincs helye paráznaságnak és felületességnek. Férfiak és nők többet érdemelnek ennél! Tehát, a „Ne törj házasságot!” törvény, jóllehet negatív formában, az eredeti hivatásunk felé irányít minket, vagyis a teljes és hűséges hitvesi szeretetre, amit Jézus kinyilatkoztatott és nekünk adott – zárta katekézisét Ferenc pápa.
Vértesaljai László SJ / Vatikáni Rádió
