Első alkalommal hívták meg a plébániák munkatársait és a családokat egy közös ünnepségre Máriaradnára október 6-án, a papok és szerzetesek zarándoklatára. Az ünnepség szentmisével kezdődött, melyet Pál József Csaba temesvári megyés püspök celebrált, Fabian Măriuțal bukaresti főegyházmegyei családreferensével, a szászsebesi ferences testvérekkel, valamint a temesvári egyházmegye papjaival és szerzeteseivel együtt.
A szentmisén Fabian Măriuț az igazi keresztény életről beszélt. Ennek végén a főpásztor megköszönte a plébániák munkatársainak az eddigi szolgálatot és háláját kifejezve bronz és ezüst érmével jutalmazta azokat akik tizenöt, valamint huszonöt éve szolgálnak az egyházban. „Az arany érmét pedig majd a mennyben nyerjük el!” – mondta Johann Dirsch temesvári általános helynök az érmekiosztás előtt, ösztönözve és bátorítva másokat is, hogy merjenek az egyházban szolgálni, vegyenek bátran részt plébániájuk életében.
A szentmise után Fabian Măriuț előadást tartott A család evangéliuma: öröm a világnak címmel. Az előadásban hangsúlyozta: fontos a házasság szentsége, a család intézete. Mondandóját az Amoris Laetitia apostoli buzdításra alapozta: „Isten a saját népével egy különleges szeretetkapcsolatban áll, és Ferenc szentatyánk ezt próbálta az apostoli buzdításban kiemelni, hogy egy hasonló szeretet szükséges a családban is a két fél között.” Fontosnak tartja a bukaresti pasztorálreferens, hogy a családban legyen kölcsönös szeretet. Előadásában sokszor felelevenítette az Amoris Laetitia apostoli buzdítás szavait, mert fontosnak tartja, hogy a családok jelen legyenek a plébániákon és megtapasztalják az igazi szeretetet, amiből meríteniük kell. „Nagyon örvendek annak, hogy van remény, s önök az új remény, az, hogy itt jelen vannak ma, azt jelenti, hogy vannak családok akikért érdemes és kell tenni.”– mondta Fabian Măriuț. Hozzátette, hogy ezt tovább kell adni és buzdítani kell azokat akik házasságra készülnek, hogy ők is megtapasztalják ezt a szeretetet, mert minden házaspár egy tabernákulum.
Az előadás után a jelenlévők csoportokra oszlottak, hogy megbeszéljék mindazt, amit hallottak, és ezzel kapcsolatban kérdéseket is kaptak az előadótól, hogy konkrétabb legyen a beszélgetés. A közös ebéd után műhelymunkákkal folytatták a jelenlévők a napot. A jelenlevők különböző műhelyek közül választhattak, mint például: család, ifjúság és hivatások, szociális testvérek, szerzetesi élet, lelkiségi mozgalmak, oltárszolgálat vagy imacsoport. Megismerhették az egyházmegyét, a különböző aktivitásokat, vagy éppen valami újat tanultak, élményeket tudtak megosztani egymással.
A műhelymunkák után a főpásztor a jelenlévő papokkal és hívekkel adott hálát az együtt eltöltött napért, mindazért amivel gazdagodhattunk egy rövid szentségimádás keretében, majd szentségi áldással bocsátotta el őket. A nap végén mindenki feltöltődve, új lendületet kapva távozott el a Mária kegyhelyről.
„Nagyon sok szép élményben részesültünk, valamint jó buzdításokat kaptunk. El kellene gondolkozzunk és dolgozzunk ezeken: éljük meg az evangéliumi buzdítást – szegénységet, tisztaságot, egymásra figyelést – a családban és a világban, fedezzük fel egymásban az élő Jézust, éljük meg a szeretet ingyenességét, adjuk át gyermekeinknek a hitet és a szavakat az építésre, ne a rombolásra használjuk. Továbbá, az imacsoport műhelyen, amit mi moderáltunk, szerencsénk volt olyan emberekkel találkozni akik szomjaztak az ima után. Bizalmunkkal és hálánkkal vagyunk mindenki iránt, akik azt mondták, hogy ez a nap annyira tele volt kegyelemmel, és remélik, hogy a lehető leggyakrabban szervezünk ilyen találkozókat . A Boldogságos Szűz Mária, a dolgozó anya vezessen minket a szentség útjára!” – mondta Ciobotaru Iulian és Clara-Tereza.
„A családok – férjek, feleségek, gyermekek, mint a társadalom sejtei, részt vettek ezen a zarándoklaton, ahol öröm volt számukra megtapasztalni egymás örömét. Az evangélium, melyet napjainkban olvasunk, az a mi életünk, ennek a századnak minden keresztény családjáé. A családdal foglalkozó műhelynek voltunk a moderátorai Szilvágyi Zsolt, család- és felnőttpasztorációért felelős és Temesvár-józsefvárosi plébánossal együtt próbáltuk bemutatni a családok a különböző programjait az egyházmegyében. A műhely témája: közösséghez vagy egy család-csoporthoz való tartozás, ahol lehetőség nyílt arra, hogy a családok elmondják, milyen tapasztalataik vannak ilyen csoportokkal, mit jelent számukra a mai világban. Közösen kerestünk választ arra, hogy mire van szüksége egy ilyen család-csoportnak ahhoz, hogy éljen. A hangsúlyozott értékek a következők voltak: kitartás és áldozat, Isten jelenléte a csoportban és a jó cél elérése. A szövetek sejtjeihez hasonlóan a családok – a férjek, a feleségek és a gyermekek, Isten és a Szent Szűz közbenjárásával segítsenek, hogy türelemben, kommunikációban, engedelmességben, imádságban, szeretetben és megértésben növekedni tudjunk.” – mondta Dotterer-Kiszely Szilárd és Anikó.
Váncsa Csaba
