A Szatmári Római Katolikus Püspökség kórházpasztorációs irodája idén is a szentmisében közös ünneplésre, erőgyűjtésre hívta az időseket, nemrég volt világnapjuk alkalmából. A székesegyházban, október 6-án, tizenegy órától Schönberger Jenő megyéspüspök mutatta be a legszentebb áldozatot, a bevonulást követő megszólalásában megköszönve a testvérekkel közösen azt a kegyelmet, amit Isten az időseknek egy életen keresztül adott, illetve, a kegyelmet, hogy ők megélhették a szép kort. „Természetesen az idős kor nem csak a bölcsességet, a szép életkort jelenti, hanem megvan a maga keresztje is, de Isten jobban tudja, mi az, ami lelkünk javára válik. El kell fogadni Istentől nem csak a szépet, hanem a kevésbé szépet is, nem csak az örömet, hanem a keresztet is. Nagyon helyénvaló az, ha nem csak az egyház, de a társadalom is megbecsüli azokat, akik egy életen keresztül dolgoztak azért, hogy a következő nemzedék boldogabban élhessen.”
A szentbeszédet Lieb József nyugalmazott, tiszteletbeli kanonok mondta, buzdítva az időseket a reménnyel való élésre. „Mi, akik itt vagyunk, hívő emberként valljuk, hogy az élet a halállal nem ér véget. A szeretet halhatatlan, a halál pedig csak egy horizont, ami után következik a minden földi boldogságot messze túlszárnyaló vég nélküli boldogság, amelyet az apostol így tár elénk: szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készít, akik szeretik Őt. Mi szeretjük Jézust és e szentmiseáldozat kegyelméből részesedve most felmelegszik az egyre mérsékeltebben dobbanó szívünk.”
Szentbeszédében előbb kérdéseket emelt a hívek elé – amelyeket később meg is válaszolt – mint: mit ér az ember, ha tehetetlen, illetve lehet-e szép az élet ősszel, majd példaképül állította eléjük agg Simeont, aki a templomban találkozott Jézussal. Kiemelte, fontos a Jézussal való találkozás, hogy ráeszméljünk arra, a szenvedésnek is van értéke.
„Az ember földi élete a születéstől a halálig tart. Az elindulás és a megérkezés is kedves az Isten előtt. Az idős ember a családi szeretetközösségben, ha gyermekien tehetetlen is, kedves ajándék a családi közösség részére. (…) Fiatal korunkban a lázas munka lefoglalt minket. A lelkünkkel talán keveset foglalkoztunk. Ajándékul kaptuk az idős kort, hogy most tudatosan készüljünk az Úrral való találkozásra. Simeon a Lélek indítására a templomba ment, ott szoríthatta magához Jézust. (…) Gyermekkoromban láttam, hogy az idős emberek néha visszavonultak egy csendes szobába. Ott imakönyvet vagy rózsafüzért tartottak kezükben. Istennel beszélgettek és csendben készültek a nagy találkozásra. Ministránsként azt is láttam, hogy a hétköznapi szentmiséken is sok idős ott sorakozott az áldoztató rácsnál. Kövessük mi is elődeink példáját. Jézus lakjék a szívünkben, ugyanazt a lelkületet ápoljuk magunkban, ami Krisztus Jézusban volt. Szeressünk és legyünk békességes emberek, hogy már most és majdan Jézussal legyünk. Ha ezeket megvalósítjuk, ajándékká lesz hátralevő életünk. Nem leszünk zsörtölődő öreg emberek, hanem olyanok leszünk, akiket könnyű szeretni. Így nem csak a templomban valljuk meg hitünket a Hiszekegy szavaival, hanem ha aszerint is élünk, életünk azt fogja tükrözni. Nagy tettekre már nem igen vagyunk képesek, de apró, pici, szeretettel átitatott tettekre képesek vagyunk nap mint nap. Ha krisztusi szeretettel élünk, a kívülállók életvitelünkről leolvassák az igazi, hamisítatlan jézusi arcot. Könnyű meghallgatni Jézus tanítását a szenvedésről, de nehéz azt tettekre váltani, pedig Jézus ezt kéri tőlünk. Lelki vagy testi szenvedésben már részesültünk, de lehet, hogy életünk alkonyán olyan ponthoz fogunk érkezni, amikor az emberektől teljesen el leszünk szigetelve. Jézus is megízlelte a magányt a szenvedése idején. Testvérem, amikor ez a világ teljesen idegen lesz számodra, lelked mélyén érezd meg azt, hogy Jézus találkozni akar veled. Ő nem hagy el téged, vele át kell menned azon a keskeny pallón, ahol rajta kívül mindenki más elhagy téged.”
Hagyomány szerint idén is, a felajánlási adományokat a különböző szeretetszolgálati intézmények és közösségek – Egyházmegyei Caritas Szervezet, Máltai Szeretetszolgálat, Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda – jelenlevő képviselői adták át. A szentmise végén Schönberger Jenő püspök megköszönte Lieb Józsefnek a homíliát és megkérte, a betegek világnapja alkalmából bemutatásra kerülő szentmisén is ő legyen a szónok. Végül a püspök meghívott mindenkit a záróáldást és kivonulást követő szeretetvendégségre, a templom udvarára.
Józsa János
