Az ősz beálltával minden évben elérkezik az a nap, amikor a szépkorú társainkat köszöntjük az október 1-i Idősek világnapja alkalmából. Így történt ez Marosvásárhelyen is, ahol október 1-én a Deus Providebit Ház megtelt ünnepelni vágyó idősekkel. A Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központja minden jelenlévőt megörvendeztető ünnepi műsorral várta az érdeklődőket.
Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója köszönthette először a résztvevőket. Beszédében párhuzamot vont az időskor és az ősz között, eszerint miként ősszel betakarítjuk a termést, úgy az idősek munkájának, fáradozásának termését élvezi a mai világ.
Ingrid Bergman idézetével élve az igazgató úr az öregkort a hegymászáshoz hasonlította: Minél magasabban jársz, annál fáradtabb vagy, nehezebben kapsz levegőt.
Magam is szeretem a hegymászást, s megtapasztaltam, hogy többféleképpen lehet mászni a hegyeket. Ha miközben kapaszkodom, állandóan a bakancsom orrát nézem, nézem az egész terepet, köveket, hogy vízbe ne lépjek, lihegek, nehéz a hátizsákom, szomjas vagyok, akkor mindezekre a negatívumokra öszpontosítok. De lehet úgy is hegyet mászni, hogy közben próbálok ezekről megfeledkezni, vissza-visszatekintek, gyönyörködöm a tájban, élvezem a természetet, élvezem azt a látványt, ami elém tárul, amikor a csúcsra kerülök.
A csúcson, életünk csúcsán, az időskorban kívánnám, hogy ne csak a fáradtságot érezzék, hanem tekintsenek vissza, legyen erejük számba venni mindazt, amit maguk mögött hagytak.
A megbecsülés és a tisztelet kifejezése mellett Ludescher László hangot adott annak is, hogy az idősek évekkel ezelőtt közösséget építettek, és ennek a közösségnek ma mi is tagjai lehetünk.
Csép Éva Andrea parlamenti képviselő is megjelent a rendezvényen. Felszólalásában megköszönte mindazt, amit az idősek előkészítettek nekünk: A mi életünk Önökkel kezdődött. Önöknek köszönhetjük szülővárosunkat, családunkat és az anyanyelvünket. Önök nélkül ezeket nem tanulhattuk volna meg mi, fiatalabbak.
Nagyon fontos számunkra, hogy olyan közösséget teremtsünk, ahol ténylegesen jólét van. Ahol Önök is megtalálják azt az időskorral járó békét, harmóniát, nyugalmat, ami jogosan jár Önöknek. – hangsúlyozta. A képviselőnő továbbá gratulált a Caritasnak az elmúlt évek kiadó, kemény munkájának eredményeiért: Egy olyan mintaértékű tevékenységet folytatnak, hogy Bukarestben is példaként hozható fel a Gyulafehérvári Caritas munkája.
Balla Imre, a Keresztelő Szent János plébánia segédlelkésze az előtte felszólalókhoz hasonlóan tiszteletét és háláját fejezte ki a szépkorúak felé, emellett egy történetet is megosztott Bruno Ferrerotól, Sebek címmel. A történet szerint egy ember meghalt, és megérkezett a Mennyország kapujához. Az ott álló angyal megkérte: Mutasd meg nekem a sebeidet! Az ember meglepve válaszolta: Sebeimet? Nekem nincsenek sebeim. Az angyal erre azt mondta neki: Soha semmiről nem gondoltad, hogy érdemes harcolni érte?
A lelkész gondolatai alapján a Mennyországba legdrágább kincsünkkel érkezünk majd meg, életünk sebeivel. A sebek felfedik igazi valónkat. Rákényszerítenek, hogy távolodjunk el külső gazdagságunktól, hisz legértékesebb vagyonunk a szív, mely szeretni képes. A sebek összekötnek minket, a szívünket.
Én így látom az időskort. Nemcsak fizikai fájdalmaik, terheik, sebeik vannak (abból is van számtalan), hanem az életnek, a léleknek a sebei. Ezek a sebek nagyon emberivé, nagyon őszintévé tudják tenni az időseket. Nem a külső számítás, a külső érdekek mozgatják őket, hanem más szemüvegen keresztül tekintenek egymásra és az emberekre. Ezért, kedves idősek, bármiféle sebet hordoztok is, nem kell letagadni, hanem fel kell vállalni, mert azon keresztül nagyon emberivé tud válni kapcsolatunk azokkal a személyekkel, akik körülvesznek.
Az ünnepi köszöntőket zenés összeállítás követte, először a Bolyai Farkas Elméleti Líceum két diákja, Hegyi Réka-Boróka és Fodor Orsolya adta elő zenés műsorát, majd Ördög Nóra és Ördög Levente színművész operett-slágerekből álló előadása volt megtekinthető. Ezután tombola következett, a rendezvényt pedig szeretetvendégség zárta.
