A gyulafehérvári székesegyház búcsúját, amely egyben a Papnevelő Intézet Veni Sancte-szentmiséje is, a hagyománynak megfelelően szeptember 29-én ünnepelték ebben az évben is. Számos zarándok érkezett a főegyházmegye több helységéből a 11 órától tartott szentmisére, amelyet Jakubinyi György érsek közösen mutatott be Tamás József segédpüspökkel és a főegyházmegye papjaival.
Bevezetőjében a főpásztor Szent Mihály főangyal nevét elemezte, melynek jelentése Ki olyan, mint az Isten? Emlékeztett arra, hogy Szent Mihály főangyal nemcsak a székesegyház, hanem a főegyházmegye védőszentje is. Az érsek megemlékezett Isten Szolgája Márton Áron püspökről is, aki 38 évvel ezelőtt ezen a napon költözött az örökkévalóságba.
Az ünnepi szónok, Ambrus Vilmos marosludasi főesperes-plébános prédikációja elején felkérte az ünneplő közösséget, hogy együtt imádkozzák el a Szent Mihály közbenjárásáért végzett közismert imát. Egy anekdotát mondott el néhai Lajos Balázs csíkmindszenti plébánossal kapcsolatban, aki mély hitet tanúsított Szent Mihály közbenjárásáról. A főesperes-plébános az angyalokról elmélkedve megfogalmazta, hogy mindegyiknek története, egyéni sorsa és üdvtörténeti szerepe van. Történetük a teremtéssel kezdődött, ők Isten legkiválóbb teremtményei, közülük az első, a fejedelmük Szent Mihály. Emlékeztett arra, hogy akár az embereknek, az angyaloknak is szabad akaratuk van. Ezt a szabad akaratot tette próbára Isten, amely próbatétel során sok angyal elbukott. Nemcsak az angyalokat érte az a kísértés, hogy elutasítsák Isten kegyelmét, függetlenedjenek a Teremtőtől és a maguk istene legyenek, hanem a mindenkori ember is bele esik ebbe a hibába, és mint az angyalok, elbukik – hangsúlyozta a főesperes. Szent Mihály elszánt és diadalmas harcosa Istennek, aki szent harcot vív a végső, döntő harcig, de egyben az irgalmasság hírnöke is.
Főegyházmegyénk védőszentje elkísért bennünket ezeréves történetünk Istenért vívott harcaiban is, a török és tatár elleni küzdelemben, a vallási villongás és kommunista diktatúra idején, ugyanakkor a ’89-es fordulat utáni kihívásokban, nehéz helyzetekben is, és napjainkig kísér. A szónok emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy ma is gonosz szellemek, fejedelemségek és hatalmasságok ellen kell küzdeni. Példaként állította az ünneplők elé Márton Áron püspököt, akinek vigyázó szeme éberen őrködik egyházmegyéje fölött. Szent Mihály üzenetet hordoz számunkra: Ne féljetek!
A papokhoz intézett szavai után szólt az új tanév előtt álló kispapokhoz. Bár a püspök mindenkit küzdelemre szentel, ne féljenek, mert aki Szent Mihály közbenjárásában bízik, az győzelemre van ítélve. Az ima és tanulás mellett felkérte a szeminaristákat, hogy járjanak az emberek között, hallgassák meg őket. Várunk titeket! – szólította meg a papságra készülőket, hiszen szükség van bátor és fiatal papokra, hiszen a papok közül sokan elfáradtak a küzdelemben. Felszólította őket, hogy ne engedjék, hogy a szorongás és a félelem hatalmába kerítse őket, mert az Úr ügye nem vall kudarcot. Végezetül emlékeztett arra, hogy ne feledjük a kísértő legfőbb ellenfelét, Szent Mihályt segítségül hívni, és ne feledjük, hogy „örökkön-örökké az Isten lesz az Úr”.
A szentmise keretében – a prédikáció után – letették a hitvallást a kis- és nagyszeminárium új elöljárói, Obermájer Ervin-István nagyszemináriumi prefektus, Tódor Attila kisszemináriumi spirituális és Farkas Ervin kisszemináriumi prefektus. A latin hitvallás elmondása által kinyilvánították azt is, hogy a tanítói-nevelői feladatuk végzésében az egyházi tanítóhivatalt követik.
