Kisboldogasszony ünnepe alkalmából, szombaton, szeptember 8-án tartották a székelyudvarhely-szombatfalvi Ugron-kápolna búcsúját. A gyalogosan zarándokló hívek a keresztút megtételét követően, a kápolna előtt tartott ünnepi szentmisén imádkoztak Székelyudvarhelyért. A Mária-tisztelő imacsoportok élő rózsafüzér zarándoklatot tartottak a hitünk megerősödéséért, Székelyudvarhely város és a környék lakóiért, a családok megmaradásáért.
A búcsús szentmise főcelebránsa és szónoka Kovács József újmisés, a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia segédlelkésze volt. Homíliájában rámutatott, Mária a csend ikonja volt, ő hallgatott, ám csendje beszédes volt. „Hogyan tudjuk őt illően köszönteni? – tette fel a szónok a kérdést. – Ma, amikor születésnapján köszöntjük a Boldogságos Szűzanyát, bízom benne, hogy nemcsak az élő rózsafüzér zarándoklatba kapcsolódtunk be azzal, hogy végigjártuk a város utcáit, hanem a szívünket is előkészítettük, díszbe öltöztettük, sőt méltó ajándékot is hoztunk magunkkal a Kisboldogasszonynak!
S ezen a világon pedig csak egyetlen dolog örök, ami soha el nem múlik: a szeretet. A szeretettel ajándékozzuk meg Máriát, ami nem pusztán az imák mennyiségében mutatkozik meg, hanem inkább tettekben, hogy tegyük végre szebbé, jobbá a szeretet és az irgalmasság cselekedetei által ezt a szomorú, megfáradt és bűnös világot. Ígérjük meg édes Szüzanyánknak, hogy: nemcsak ma akarjuk őt követni, hanem megtanuljuk tőle azt, hogy áldozatvállalás nélkül nincs keresztény élet! Törekszünk arra Isten segítségével, hogy a mások boldogságán dolgozzunk!” – zárta beszédét Kovács József.
