A Szentegyházi Gyermekfilharmónia augusztus 19. és szeptember 1. között Közép- és Észak-Európában járt hangversenykörúton, magyar-, cseh-, lengyel- és svédországi helyszíneken lépve fel. Ritkán fordul elő az együttes történetében, hogy egy nyári szünidőben két koncertkörutat is tartsanak. Idén júliusban már egy magyarországi „kicsi turné” is szerepelt terveikben. A múlt hét végén tértek vissza az együttes történetének leghosszabb utazásáról: vízen és szárazföldön mintegy 6300 kilométert tettek meg. Haáz Sándor karnagy már beszélgetésünk elején elmondta, hogy a skandináviai út hatalmas erőpróba volt. Részint a nagy távolságok viselték meg a gyermekeket és kísérőiket, részint pedig a kemény munka, amellyel biztosítani kellett a szakmai és a logisztikai hátteret.
– Melyik volt a legemlékezetesebb fellépés?
– A nyár folyamán tizennégy alkalommal léptünk közönség elé külföldön. Ez tizennégy különböző helyszínt is jelentett. Nem mondhatom azt – épp a változó körülmények miatt –, hogy tökéletes volt bármelyik koncert is. Egyik előadás sem lehet százszázalékos, viszont minden egyes alkalommal voltak rendkívüli pillanataink. Kétségtelen, hogy Szczecinben a Czarna-madonna volt a legszebben előadott dal. Hallatára Andrzej Dzięga érsek atya könnyekig meghatódott, és személyesen kérte, hogy a ráadásban énekeljük el még egyszer. Számunkra ez egy dél-lengyelországi meghívást is eredményezett jövő nyárra. Stockholmban gyönyörűen énekeltek a gyermekek, közönségünk 400 főnél is népesebb volt. A Ballinge-i kis templom családias svéd közönsége, a koncertet követő közös kínálkozás és ebéd rangos eseménye volt északi turnénknak. A legnagyobb sikert a svéd nyelvű dalaink aratták Göteborgban és Ljungby-ben. Minden alkalommal újra és újra meghívták a Filit Svédországba. Ljungby azért áll közel sokunk szívéhez, mert ott valóban sok honfitársunk lakik, ott telepedtek meg a nyolcvanas évek második felében. Ők azóta sikeresen beilleszkedtek, s most a szállásolásban lelkesen segítették a Filit. Kiváló házigazdának bizonyult Magyarország Stockholmi Nagykövetsége, remek munkát végeztek a svédországi magyar szervezetek vezetői (Stockholmi Magyar Ház, Göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Egyesület, Ljungby-i Petőfi Magyar Ház, Tangagerde, Ballinge és Hallberga házigazdái). Anyagilag fő támogatónk ezúttal is a Magyar Kormány volt.
– Milyen most a Fili tagsága?
– Érett, fegyelmezett, pontos. Be kell vallanom, hogy nehéz volt megszervezni azt, hogy mindkét alkalommal 150 fős legyen az utazó társulat. Az utóbbi egy évben a Fili majd’ egyharmada cserélődött, 41 kicsi (8–11 évesek) lépett be időközben és vette át a nagyok helyét. Egyeztetnünk kellett a két nyári turnénkat a családi elképzelésekkel, és rájöttünk, hogy ez bizony nem egyszerű. Vakációs terveik, a mezei és az otthoni munkák, a pihenés igénye a nyári vakációban nagyon sokrétű. Több filis csak egy hangversenykörútra vállalkozott, ez esetben sikerrel verbuváltuk a póttagokat. Szerencsére voltak jelentkezők, felkészítésükre, zenekari és kóruspróbákra viszont az egész nyarunk ráment. A szülők mindebben megértők voltak, készségesen segítettek. Szembesültünk azzal, hogy kinyílt a világ. Szentegyházán is igény született a közös családi nyaralásokra, külföldi utazásokra. És a család az első! A Fili „alapokmánya” is azt hirdeti, hogy legfontosabb a család. Tanítványainkat megerősítjük abban, hogy ragaszkodjanak szüleikhez, testvéreikhez, szeressék és ápolják a vérségi kapcsolatokat, óvják a környezetüket, tanuljanak, dolgozzanak, hogy aztán értékes polgárai lehessenek felnőttként is a településünknek.
– Alig jöttek haza, és máris tánctábort tartanak ezekben a napokban…
– Ez hagyományos képzés, idén tizenhatodszorra szervezünk a Fili tagjainak és külső érdeklődőknek prímásképző és tánctábort. Mintegy 40-50 „saját gyermekre” és 20-30 érdeklődőre számítunk, akik Udvarhelyszékről, Kézdivásárhelyről, illetőleg Aradról érkeznek. Párhuzamosan zajlik a zeneoktatás (hegedű-, brácsa- és nagybőgő), valamint a néptánc-tanítás, melyet ezúttal a nyárádszeredai Bekecs együttes egyik táncospárja tanít. Időnként a zenélő és a táncoló társaság közösen próbál, hogy lássuk és halljuk az újonnan tanultakat.
– A tavasszal szó volt egy olténiai turnéról. Hogy halad ez a terv?
– Volt egy meghívásunk Zsilvásárhelyre (Târgu Jiu), emellett jó lenne fellépni Petrozsényben és talán Krajován is. Tervezgetjük, megvalósíthatónak is látszik, de írott változata a meghívásnak még nem fogant meg. Fontos lenne, mert e nélkül nem tudunk részleteket kidolgozni. Az anyagi források tekintetében is szükséges egy meghívó. Bízom benne, hogy előbb-utóbb megvalósítjuk, talán be lehetne ágyazni egy olyan turnéba is, amellyel érintjük Temesvárt, Aradot, esetleg Délvidéket, hogy legyenek magyar vonatkozások, magyar történelmi és kulturális emlékek is a tervezett körút állomásain. Mindenképp jó lenne a közeledés a román közönség felé, hiszen közülük is sokan ismerik és szeretik a Filit. Meggyőző és értékes román műsoranyaggal rendelkezünk, szívesen bebizonyítanánk romániai hazánkban is, hogy az ének és a zene egyetemes, nem ismer határo kat, segít az egymás elfogadásában.
Simó Márton/Hargita Népe
