EVANGÉLIUM:
Abban az időben összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan, kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: »Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok.« Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert. (Mk 7,1-8.14-15.21-23)
Az Ószövetségben a lelki élet legbiztosabb útja a parancsok megtartása volt. Olyan szenteket adtak, különösen a tízparancsolat, akikre ma is nagy tisztelettel tekintünk. Gondoljunk Mózesre vagy a többi prófétára. Jézus korában a törvények legjobb szakértői a farizeusok voltak. Akadt köztük olyan, aki gyakori hallgatója volt, később követője lett Jézusnak. Az volt a baj velük, hogy számukra nem a törvény lényegét adó szeretet, odaadás volt a fontos, hanem a külsőség, a látszat. Így estek a kétszínűség hibájába, amelyből nem hiányzott a gőg, az önteltség, mások lenézése, esetleg megalázása.
Amikor Jézust arra figyelmeztették, hogy tanítványai nem tartják meg a hagyományokat, csúfosan melléfogtak. Kemény leckét kaptak: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám szíve távol van tőlem… Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” Ezeket a szavakat nekünk is minden változtatás nélkül a nyakunkba lehet zúdítani. Képmutatók lennénk? Van bennünk is belőle. Az biztos, ami a kereszténységet illeti, hogy a hívek jó része csak a külsőséget éli. A díszlet, igen, az fontos, de hogy Istennek, Jézusnak mi a véleménye a dolgokról, az nem sokat számít.
Az emberi törvényekkel kapcsolatban mondta Mátyás király idejében Temesvári Pelbárt ferences szerzetes: „A törvény pókháló, melyen a kisebb legyek fennakadnak, a nagyobbak keresztül repülnek.” Ez azóta sem változott. Az emberi törvények árát mindig a kisember fizeti meg. Az Isten törvényein is többen próbálnak átrepülni. Bertrand Russel angol gondolkodó mondta: „A tízparancsolatot úgy kell tekinteni, mint egy feladatlapot. Hat vizsgakérdésnél többel nem érdemes próbálkozni.” Természetesen nincs igaza. A „ha nem látják, nem bánják” elv az isteni parancsokra nem alkalmazható. Minden egyes isteni parancsban az Atya gyermekét féltő szeretete nyilvánul meg. Nem kényszeresen, hanem sokkal inkább szeretettel kellene a szívünkben hordanunk. Tanuljuk meg így is a parancsokat: Imádkozok, mert szeretem Isten! Nem káromkodok, mert szeretem Istent! Nem lopok, nem hazudok, mert szeretem Istent! Így megélve a parancsokat, kizárhatnánk minden kétszínűséget.
Kispapkoromban, a teológián, a katekizmust tanultuk román nyelvből. Év végén volt a vizsga, ezért elnapoltam a tanulást. Az anyag nem tűnt különösebben nehéznek. Mikor eljött az ideje, én is jelentkeztem. A tanár úr egyből arra kért, hogy mondjam el a tízparancsolatot. Magyarból kezdtem románra fordítani, aminek az lett a következménye, hogy a tanár úr el kezdett kacagni és leintett. „A parancsokat pontosan úgy kell tudni, ahogy a szövegben van. Vesszőhiba nélkül. És csak akkor fogja tudni, ha nem csak a fejében, de a szívében is hordja.” – mondta. A Jézus által felsorolt bűnlista: gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság úton, útfélen tetten érhető, s ez azért van, mert sem a fejünkben, sem a szívünkben nem hordozzuk. Bizonyos hagyományokhoz vagy hagyománynak vélt dolgokhoz annál jobban ragaszkodunk.
„A szívben hatalmi harc dúl. Ki legyen az úr? A Teremtő vagy a teremtménye?” – mondja egy keleti mester. Ha nem tisztítjuk meg, ha nem emeljük alázattal Istenhez ezt a szívet, sok rossz ki tud jönni belőle. „Gyalázat és szentség van az emberben.” – mondja F. Mauriac. Isten törvényei nélkül a gyalázat uralkodik el rajtunk. És azt is meg kell értenünk, hogy a törvény a minimum. Eszköz, amely által el kell jutnunk a szeretet szabadságára. Arra a szeretetre, amelyet Szent Pál olyan szépen leír a Szeretethimnuszában.
Minden vakációban szezonmunkás voltam a székelyudvarhelyi építővállalatnál. A vállalat raktárait kezeltük, és akadt időnk arra is, hogy jókat beszélgessünk. Állandó munkatársam volt egy idős unitárius ember, akit szíve jóságáért igen megkedveltem. Néha vallásos dolgokról is szó esett.
- Zolti bácsi, tudja a tízparancsolatot? – kérdeztem tőle.
- Hogyne tudnám! – válaszolta.
- Elmondaná a kedvemért?
- El én. Miért ne. Röviden összefoglalva így hangzik: Szeress, és tégy amit akarsz! – és huncutul kacsintott hozzá.
De jó lenne legalább így ismerni és élni a parancsokat, hogy mentesítsük életünket a megalázó képmutatástól.
László Áron
Megjelent a Vasárnap szeptember 2-i számában.
