Nagyboldogasszonyt ünnepelte az oroszhegyi egyházközség augusztus 15-én. Opra István helyi plébános meghívására, a búcsús szentmise szónoka az idén ezüstmisés Kovács Gergely, pápai káplán, Isten szolgája, Márton Áron püspök boldoggá avatási ügyének posztulátora, a Kultúra Pápai Tanácsának irodavezetője volt.
Homíliájában az oroszhegyi híveket „kiváltságosoknak nevezte, mert templomuk védőszentje által az év minden napján egészen közel érezhetik Nagyboldogasszony óvó, anyai tekintetét, szeretetét, közbenjárását, áldását”, hozzátette mások ne keseredjenek el „hiszen a Boldogságos Szűz Mária mindannyiunkat elkísér az egyházi év alatt, ünnepei által”. Szentbeszédében röviden ismertette a liturgikus év nyolc Boldogasszony ünnepét. Ezt követően az ünneplő közösségnek Szűz Mária Mennybefelvételéről elmélkedett, kiemelve, hogy a dicsőséges rózsafüzér két titokban is emlékezik rá: aki Téged, Szent Szűz a mennybe felvett és aki Téged, Szent Szűz a mennybe megkoronázott. Elmondta, hogy az egyháznak ez a legősibb Mária ünnepe.
A Szűzanya halálát az első századokban úgy fogalmazták meg, mint Mária elszenderedése. Keleten mind a mai napig megmaradt ez az elnevezés. Nyugaton a 8. századtól kezdve a Boldogságos Szűz mennybevételére került a hangsúly. Mi ezt ünnepeljük, nekünk „sokkal fontosabb az, hogy az elszenderedést követte a mennybevétel és a megkoronázás”. A Szűzanya testét nem érte romlás, hanem „a mennyei dicsőségbe testestől-lelkestől felvétetett, a mindenható Isten a mindenség királynéjává tette” – fogalmazott a szónok. Ezt a meggyőződésünket dogmaként vallja az egyház.
„Nekünk magyaroknak különösen kedves Nagyboldogasszony ünnepe, hiszen Jézus anyja kétszeresen is édesanyánk. Jézus a kereszten mindenkit Mária oltalmába ajánlott, emellett Szent István királyunk halála előtt a Szűzanyának ajánlotta fel országát. Ezért szólítjuk mi magyarok a Szűzanyát, Nagyasszonynak. (…) Az Üdvözlégy Mária imádságban is ezt kifejezzük. „Csak mi magyarok imádkozzuk úgy, hogy »Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja«. Minden más nyelven »Szűz Mária, Istennek szent Anyja«.” Biztatta a jelenlevőket „ne engedjék, hogy a Szűzanyához való őszinte ragaszkodás lanyhuljon.”
A szentbeszéde befejezéseképpen Márton Áron püspökünk 1948-ban, fogalmazott Szűzanyához szóló szép imádságát idézte: „Végül pedig mindnyájunkra anyai áldásodat kérjük. Mikor imádkozni térdelünk, hogy hódoljunk szent Fiad előtt: áldj meg minket, Anyánk! Mikor munkára indulunk, hogy megszerezzük mindennapi kenyerünket: áldj meg minket, Anyánk! Mikor megpróbáltatás ér, betegség, gyász borítja szívünket: áldj meg minket, Anyánk! Mikor a földet ígérik mennyországul, hogy elszakítsanak Istentől: áldj meg minket, Anyánk! Mikor gyónásunkat végezzük, hogy elnyerjük bűneink bocsánatát: áldj meg minket, Anyánk! Mikor a szentáldozásban az angyalok kenyerét, Jézus testét-vérét vesszük magunkhoz: áldj meg minket, Anyánk! Mikor lefekszünk este, hogy új erővel folytassuk másnap földi zarándoklásunkat: áldj meg minket, Anyánk! Áldásod legyen rajtunk éjjel-nappal, örömben és szenvedésben, munkában és pihenésben, egészségben s betegségben, életben és halálban, az egész boldog örökkévalóságban. Ámen.”
