Pál József Csaba, Temesvár új püspöke felszentelése után az első útjára szűkebb hazájába, Csíkországba indult. Első püspöki szentmiséjét a csíksomlyói Szent Péter- és Szent Pál -plébániatemplomban mutatta be pénteken, augusztus 10-én, a másodikat szombaton a csíksomlyói Szűzanya szentélyében augusztus 11-én (az erről szóló beszámolónkat, a főpásztori homíliát és képriportot ide kattintva érhetik el) és a harmadikat szülőfalujában, Csíkcsomortánban vasárnap, augusztus 12-én.
Ünneplőbe öltözött a falu, meghatódva indult a nép a templomba, várni a csodát: van püspökünk, a vérünk. Méltóságteljes ünneplés volt, megtisztelő, hiszen már több időt töltött távol, mint itthon, mégis újra eggyé vált szülőfaluja népével, megőrizte székely kiejtését a többnyelvű közegben is, ahol mostanáig szolgált. A vendégeket három nyelven köszöntötték, kiderült, hogy volt még két nemzetiségi képviselet ezen kívül. Történelmet írtunk az eseménnyel, felidézve a régi együtt töltött időket, eseményeket. Találkozott itt a múlt és a jövő távlata a jelenben, megélve a tiszta szeretet mélységeit a kiengesztelődés jegyében. Jó volt csak jót, elismerést, megbecsülést hallani minden köszöntőben, ami elhangzott, erőt, bátorságot meríteni a jövőhöz, megmaradáshoz, tisztességhez.
Chiara Lubich imája a legkisebb ministránslány ajkáról szívet, lelket gyönyörködtetett. Ő adta át a virágcsokrot is az ünnepeltnek. A gyermekkórus hangja magasztossá tette a szentáldozás belső csendjét. Jó volt együtt lenni a templomban, az örökkévalóság illata sejlett fel az ünneplésben, amitől csak nehezen tudott megválni a tiszta szeretet közössége.
Az ünnepi szentmisét közös ebéd követte, ahol találkozhattak a résztvevők és kötetlenül beszélgethettek egymással. Az új püspököt elkísérte a resicabányai híveinek egy busznyi csoportja, a Fokoláre-képviselet, Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke, Fodor Pál, Bíró Lajos ny. plébános, és még sokan, akik valamilyen módon kötődnek a közösséghez, a helyhez.
Ez a kis falucska saját festőművésszel is jeleskedik, aki elkészítette az új püspök szülőháza nagy méretű festményét. Nagy és megható volt a meglepetés mindenki számára, amelyet ez az ajándék váltott ki. A kisebb ministránsok egy sajátos előadást tartottak, ami emlékeztette az új püspököt saját gyerekkorára. A nagyobbak felszolgáltak az asztalnál, kicsik és nagyok székely ruhában. Mindannyian lelkigyakorlatosok Betániából, a Jóság Hajlékából. A háziasszonyok süteményekkel árasztották el az asztalokat, valóban a bőség kosarával, Csomortánhoz illően.
Az új püspök nemcsak hazajött övéihez, hanem asztaltársainak fel is szolgált az ünnepi asztalnál. Megtisztelő volt ez a gesztusa is, ami által jó pásztori és atyai szeretetét kifejezte. Az ebéd végeztével pedig minden vendégét személyesen üdvözölte, asztaltól asztalig. Volt, aki telefonon kötötte össze távol élő családtagját az ünnepelttel.
Áradt a kegyelem minden pillanatban, magához ragadott az ég az ünneplésben, a hálaadásban, elismerésben, Isten és emberszeretetben.
Hálás köszönet plébánosunknak, Göthér Gergelynek ezért a rendkívüli triduumért, amit új püspökünkért tett.
Bakó M. Hajnalka
