Az atyhaiak a sorozatos természeti csapások miatt 1928-ban elhatározták, hogy fogadalmi ünnepet választanak és kápolnát építenek. A választás augusztus 6-ára, Urunk színeváltozásának ünnepére esett, azóta ezen a napon minden évben búcsút tartanak.
A szabadtéri szentmise főcelebránsa, Márton István gyergyótölgyesi plébános szentbeszédében a fehér ruhák és a népviselet felemelő tisztaságáról beszélt, arról a lelki békéről, amelyet ilyen alkalmakkor együtt megtalálhatunk. Prédikációja közben elővett egy százas bankjegyet, s azt felmutatva mondta, hogy a pénz manapság minden körülmények között, zsebben, pénztárcában, szépen kisimítva vagy összegyűrve, az út porában is ugyanannyit ért. Felvesszük, használjuk, továbbadjuk. Azt viszont magunk sem tudjuk, hogy mit érünk, mekkora az a névérték, amelyet a Jóisten ránk ruházott. Ezt az értéket, önmagunkat, a bennünk rejlő üzenetet kell keresnünk a hétköznapokban, ahová alászállunk. „Mert jó itt fent, de a mi életünk odalent zajlik, munkával, hittel és törődéssel, ahonnan ismét felemelkedhetünk.”
Simó Márton