Amennyit teszünk másokért, annyi időt vesz fel az önkéntes munka, de megéri – állítja a baróti Pető Ágnes, aki a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákjaként a Máltai Szeretetszolgálat megyeközponti fiókjánál tevékenykedik. Hozzá hasonlóan gondolkodnak azok, akik ezen a héten az erdővidéki Setétpatakon táboroznak a szervezet egyik országos programja részeként, amelynek célja, hogy az önkéntesek megismerjék egymást és megosszák tapasztalataikat arról, mit és hogyan tesznek a segítségre szorulókért.
A Setétpatakon táborozóknak nem túlságosan kedvezett az időjárás, de ez nem riasztotta vissza őket attól, hogy megtartsák a beütemezett programokat. Csütörtöki látogatásunkkor éppen díjazták a krumplitokányfőző verseny legjobbjait, majd több mint kétszáz palacsintát szolgáltak fel a szolgálatosok, az ima után pedig mindenki segédkezett a mosogatásnál és a rendrakásnál.
A sport, kirándulás, csapatjátékok mellett jutott idő a tematikus műhelymunkára is, amelyek egyikén az elsősegélynyújtás alapvető fogásait ismételték, de néhány túlélési technikát is felelevenítettek azok számára, akik még nem beavatottak, csak most kacérkodnak az önkéntes munkával.
Ilyen például a nyolcadik osztályt idén végzett sepsiszentgyörgyi Ferencz Vanessza, aki már egy ideje a Krisztus Király templomnál segít a gyermekprogramokban, a máltás táborról a Facebookon értesült, és azért jelentkezett, mert szeretne ennek a csoportnak tagja lenni.
A tizennégy éves Somi Hunor Koppány Szatmárnémetiből érkezett, ő már kipróbálta otthon, mit jelent hátrányos helyzetű gyermekeknek segíteni, most hasonló érdeklődésű barátokat keresett és talált a táborban. Szintén Szatmárnémetiből érkezett Nagy Richárd István, aki nagyobb testvérét követi a Máltai Szeretetszolgálatban, és úgy tartja, segíteni jó. Solymosi Edina Szonja a sepsiszentgyörgyi csoport tagja, több éve jár a szeretetszolgálat tevékenységeire, jól érzi magát a közösségben. Kondrát Andrea szintén a sepsiszentgyörgyi Máltai-csoport tagja, tudatosan kereste azoknak a közösségét, akik segítenek másokon, de szerinte a segítő ember önmaga is fejlődik jótettei által. Különös élményéről számolt be lapunknak a marosvásárhelyi Baranka Katalin: egy alkalommal csomagot vittek egy gyermekotthonba, és a gyermek, akinek átadta az ajándékot, nem a csomagot fogta meg elsőként, hanem a kezét.
A baróti Pető Ágnes szerint mindegy, hogy mennyi időbe kerül, ha segíteni tud, akkor mindenképpen megéri.
A Romániai Máltai Szeretetszolgálat egyhetes setétpataki országos önkéntes tábora vasárnap ér véget. Székely Róbert táborvezető szerint nem az a cél, hogy a száznegyven résztvevőt információkkal halmozzák el, hanem az együttlét, a szórakozás és legfőképpen a katolikus misszió elmélyítése, amelynek lényege a rászoruló ember megsegítése.
