Összeállításunkban az idén a gyulafehérvári, illetve a szatmári egyházmegye számára felszenteltek első ünnepélyes szentmiséjéről adunk hírt, illetve a homíliákból idézünk egy-egy gondolatot.
Popesc Mihăiță Cristian újmisés június 30-án, szombaton délelőtt 11 órakor a petrozsényi Szent Borbála-plébániatemplomban mutatta be első ünnepélyes szentmiséjét. Homíliát magyar nyelven Farkas Zsombor gelencei segédlelkész mondott. Az újmiséshez szólva, hivatásának kezdetét felidézve jutott el a jelenig, amelyről hangsúlyozta: „Az egyházközségnek mindig kitüntetés, ha újmisés papot köszönthet, mivel ez is arról tanúskodik, élő közösségről van szó.” „»Mindenkinek mindene lettem«, ez a te papi jelmondatod. (…) Krisztus közvetítőjeként kell legyél mindenkinek mindene. Nem emberileg kell helytállj, mert akkor gyakran nehéz lesz. Krisztusból erőt merítve végezd mindig a dolgodat. (…) Kívánom neked kedves barátom, hogy a jelmondatodat minden nap tudd életbe önteni, és a papként mindinkább lásd be, nem a te érdemed, hogy pap lettél, hanem elsősorban Jézusé. Ha pedig nehézségekkel szembesülsz, emlékezzél vissza arra a napra, amikor igent mondtál Krisztusnak, illetve a pappá szentelésed napjára, amikor elindultál azon az úton, amelyet ő szánt neked.”
Kovács József a borzonti Szent István-templom udvarán, a szabadtéri oltárnál mutatta be első ünnepélyes szentmiséjét július 7-én. Az ünnepi homíliát György-Mihály Levente csíkszentmiklósi plébános mondta, hangsúlyozva többek között azt, hogy az újmisést azért választotta ki az Isten, hogy az ő szeretetét adja tovább embertársainak. „De ehhez teljes szívvel őt kell szeretned. A szeretet sajátosságához tartozik az isteni akarattal való azonosulás is. És Istennek a legfőbb akarata az embereknek az üdvözítése. Ennek munkálásában munkatársai Istennek az elhívott emberek, akiknek Jézussal együtt kell vállalniuk az áldozatot, a mindennapi kereszthordozást. Ez nem mást jelent, mint hasonlattal kifejezve, ahogy az áldott állapotban lévő édesanya szíve alatt hordja az új életet, úgy kell a papnak is önmagában hordoznia a reá bízottakat, azok sorsát és jövőjét. (…) Támogassuk most őt is úgy papi élete története során, hogy tovább tudja adni az isteni szeretetet.” Végezetül így szólt az ünnepelthez: „Kedves Jóska paptestvérem! Amikor megkeresztelkedtél, melletted voltak szüleid és keresztszüleid, amikor bérmálkoztál, melletted álltam, mint bérmaszülőd. papszentelésedkor melletted álltak társaid, tieid, szeretteid. És ma is melletted állunk, íme, mily’ sokan. Ne félj az élettől, mert melletted állunk továbbra is, mint ahogy a Szűzanya imája, tekintete, aggódása elkísérte fiát körútjára, úgy akarunk mi is téged elkísérni, hogy a papi életed áldott legyen, amit vállaltál, azt megtehesd. Isten áldjon meg és segítsen még ebben a hitben.”
Turtureanu Róbert első ünnepélyes szentmiséjét Nagybányán, a Szentháromság-templomban mutatta be július 8-án. A szentbeszédet Oláh Zsolt felsővisói plébános mondta, kérve az újmisést, mindig hallgassa meg a híveket, a rá vontakozó véleményeket és tanuljon belőlük, ugyanakkor soha ne térjen le a neki kijelölt útról, ne engedjen a kísértéseknek. Azt tanácsolta, vállalja Isten neki szánt „igáját” és maradjon hű meghívó Istenéhez: „Mindenkinek vannak terhei, mindenkinek vannak igái, senkinek sincsen tökéletes élete. De egészen addig, amíg azt teszed és azért élsz, amiért a Jóisten teremtett, addig boldog leszel és akármilyen nehéznek tűnik az az iga, igazából édes lesz. Persze, a teher azután is teher marad, de higgy abban, aki téged meghívott és vigyázz, hogy ne más igáját vedd magadra. Segíts másokon, de azt az igát hordozd, amit az Úr külön neked készített. Nem fogja nyomni a válladat, nem fog húzni, nem fogja törni a nyakad, csak akkor, ha nem akarod követni az irányt, amerre vezérelnek téged. Ha jobbrra vagy balra akarsz húzni, ha meg-megállsz, kellemetlen lesz. Higgy benne akkor is, amikor az erőd már kicsit elhagy és esetleg a betegségek is gyakrabban meglátogatnak. Higgy benne, mert az igát Istentől kaptad, attól, aki meghívott téged. Higgy benne, mert a názáreti ácsnak a fia tényleg ért az igák készítéséhez.”
Pasca Szilárd első ünnepélyes szentmiséjét szülővárosában, a kézdivásárhely-kantai Szentháromság-plébániatemplomban mutatta be július 8-án. A szentbeszédet Albert István Csaba szászrégeni káplán mondta, többek között kiemelve: „Olyan megrázó a mai evangéliumban ez a Bartimeus. Semmije nincs, mert nem lát, nem tud dolgozni, nem látja a napot reggel felkelni, és este, ahogyan eltűnik a messzeségben. Nincs megélhetése, koldulnia kell, pedig csak a látása hiányzik. Ez azonban teljesen megbénítja és kiszorítottá teszi őt. De ott van a remény, az utolsó kapaszkodó, az egyetlen, aki megmentheti, épp ott sétál el. Így kiáltozni kezd, nem törődik semmivel, és senkivel, neki Jézus kell. Neki szüksége van rá. Ezt érezted te is, szerintem. (…) Ő pedig hívott téged. Bátorság, téged hív, mondta melletted a tömeg. Láttad a szemekben a bátorítást, ne félj, téged hív. Szüleidtől, papoktól, hívektől, tőlünk, társaidtól kaptad a bIztatást, igen ez Ő, és most téged hív… Te pedig elindultál felé, és elmondtad mit akarsz, szolgálni egy életen keresztÜl. És ez most elkezdődött. Amint az evangéliumban a gyógyulás után Bartimeus követte Jézust, így te is mától, nap mint nap Vele kell legyél. Ő a te életed része. Sőt, ő az egyetlen, akire számíthatsz.” „A mai nap kívánok neked sok-sok ilyen örömet. Kérem a jó Istent, ha elfáradna a szíved, teremtsen neked újat, újítsa meg az erős lelket benned. Egy tanácsot így a végén, ha elfogadsz tőlem, tapasztalatlan káplántól, paptestvéredtől, barátodtól: ha igazán jó pap akarsz lenni, adj az idődből sokat annak, aki meghívott, mert ha nem leszel Istennel, szinte minden egyéb munkád, törekvésed csak haszontalan időtöltés lesz.”
Fülöp Zsombor első ünnepélyes szentmiséjét szülőfalujában, Galócáson mutatta be július 14-én, szombaton délben. Az ünnepi szentmise szónoka László Áron maroshévízi plébános volt. Az ünneplő családhoz szólva, így fogalmazott: „Elérkezett az a pillanat, amikor szívetek mély vágya, hogy Zsombi pap legyen, beteljesüljön. Megköszönjük nektek azt, hogy ráneveltétek és lemondottatok róla Krisztus számára, mert ekkora áldozatra ma igen kevés szülő képes, igen kevesen merik ezt a lépést megtenni. Kedves ünneplő testvéreim, ti imádkozzatok azért, hogy a Zsombornak a papi jelszava: „amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket”, élete utolsó leheletéig valóság legyen, valósággá váljon.
Kedves Zsombor, rászedett az Úr. Nem mondom azt, hogy kitolt veled, mert amit adott, az te is választottad, és egy olyan életutat választottál, ami mindig furcsa volt az emberek szemében. Életút, ami tele van kalandokkal is, amelynek minden kanyarulatánál már ott van a kereszt. Kereszt fémjelzi, de nem kell félni, nem kell megijedni, hanem ahogy Szent Pál apostol is mondja, ha nehéz pillanatokban befordulsz szíved mélyén az Úrhoz, ezt fogod hallani, »elég neked az én kegyelmem«.”
Antal Zoltán első ünnepélyes szentmiséjét szülőfalujában, Csíkszépvízen, a Szent László-templomban mutatta be július 15-én. Homíliában Kovács István-László csíkszentgyörgyi segédlelkész szólt az egybegyűltekhez. „Szokták mondani az emberek, hogy a pap is ember – hangzott el. – Így igaz, a papság szentségében legfontosabb az, hogy légy ember. S ez azt jelenti, hogy próbálj továbbra is becsületes, szorgalmas, munkabíró, normális ember lenni ott, ahová az isteni gondviselés helyez papi életedben, és próbálj köztük és velük élni. A légy ember, azt is jelenti, hogy merj tanácsot kérni, merd bevallani hibáidat is, hiszen mindannyian gyengeségeket is hordozunk. A légy ember azt is jelenti, hogy emberi kapcsolatokra is szükséged lesz a papi életben, de leginkább a papi barátokat keresd, mert ők értenek meg leginkább. (…) És légy ember a papok között is. (…) A légy ember nem azt jelenti, hogy az embereknek, hanem egyedül a jó Istennek kell megfelelj. (…) S légy ember, mert van, amikor a hívek, akiket rád bíz az Isten, furcsának fognak nézni azért, mert Krisztust szólaltatod meg, és nem a földi kincsekről beszélsz nekik, és akkor próbálnak téged lehúzni vagy akár felbosszantani. De légy hálás értük, mert az Isten a megpróbáltatások által erősít meg bennünket a papi hivatásunkban. (…) De ne csak ember légy. Légy Krisztusnak jó munkatársa. Próbáld mindennap Isten szeretetét felfogni, megtapasztalni és továbbadni az embertársaidnak. A középkori mondás szerint az újmisés nem te magad vagy, mert Isten van veled. Nem magadé vagy, hisz mindennek szolgálja vagy. Nem magadnak vagy, mert az egyház jegyese vagy. Nem magadért vagy, mert Isten közvetítője vagy. Nem magadból vagy, hanem a semmiből. Mi vagy hát? Semmi és minden, ó, pap!”
