Már nyolcadik alkalommal hívtuk meg főegyházmegyénk ministránsait nyári nagy táborunkba, a csíksomlyói Szent István-házba. Öröm volt látni az egyházmegye különböző plébániáiról, szám szerint harmincegyről érkezett ötven lány- és száz fiúministráns lelkesedését, akik nagy odaadással vetették bele magukat a kalandos ismerkedésbe, játékokba, élményszerű tanításokba.
A tábor szervezői Tamás Huba, a Gyulafehérvári Főegyházmegye ministránslelkésze, Fidelis mallersdorfi ferences és Erika segítőnővér, valamint Simó Gáspár, a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium spirituálisa, illetve a gimnázium Kájoni Jánosról elnevezett cserkészcsapatának lelkes fiataljai voltak.
Idei táborunk témája a szentmise volt. Az egész tábor élményre, lelkiségre és tanulásra épült. Egy kerettörténet segített a témára hangolódni, majd forgószínpadszerűen liturgikus oktatásban részesültek a résztvevők. Tanítást hallhattak a templomról, annak elrendezéséről, építési stílusairól, a liturgikus tér tárgyairól, a liturgikus ruhákról, színekről, könyvekről, a szentmise kellékeiről, a templomi magatartásformákról, a szentmisében használt gesztusokról, kifejezésekről stb. A szellemi, lelki töltekezést sok játék, énektanulás, karaoke, just dans, méta, foci színesítette, s ezáltal a résztvevők verseny- és együttműködő-készsége is fejlődött, sok barátság született.
Az élményszínház stációi az Isten melletti döntést, elköteleződést erősítették a ministránsokban, amelynek csúcsa az utolsó vacsora megidézése volt lábmosással és lakomával.
A tábor legkiemelkedőbb élménye az esti szentségimádás volt, amelyben személyes imádságban vittük az Úr elé hálánkat, örömeinket, kéréseinket.
A megtapasztalt élményekről hadd szólaltassunk meg néhányat a résztvevők közül:
„Élményként viszem magammal a második napi, délutáni foglalkozás örömeit, az élményszínházat, amely által megtanultam, hogyan kell legyőzni a sátánt. Ő ugyanis olykor annyira elcsábít, dolgok, tárgyak, ragaszkodások által, hogy nagyon nehéz ellenállni neki. Megtanultam, hogy határozottan ki kell mondani, hogy: »Távozz innen, én Jézushoz akarok tartozni!«” Veres Mária, Fitód
„Számomra a táborban a szentmisével kapcsolatos feladatok, a kiscsoportos tevékenységek tetszettek. Az elején nagyon furcsa volt nekem, hogy két pap és két szerzetesnővér vezeti a tábort, de aztán a végén már nagyon tetszett, mert viccesek, vidámak voltak, és nagyon hasznos dolgokat tanítottak nekünk. Magammal viszem a feladatok megoldásának örömét, az életre szóló barátságokat. Az élményszínházban mélyen megérintett, amikor bekötött szemmel bevezettek egy terembe, és megmosták a lábamat. Nagyon meghatódtam. Megrázó élmény volt ellenben, amikor az ördög körüljárt és megláncolt. Nagyon küzdöttem vele. Csúcsélményként gondolok vissza a csíksomlyói nyeregben szervezett métázásra is, mert az én csapatom lett a győztes.” Timár Emőke, Gyimesfelsőlok
A fiútábor résztvevői is hasonló élményekben részesültek. Számukra azonban elmaradhatatlan a tábor utolsó előtti délutánján megszervezett focibajnokság, amelyben a kiscsoportok összemérhetik tudásukat, erejüket. Öröm volt látni, hogyan győzedelmeskedik a versengés felett a bajtársiasság, a csapatszellem és a közös diadal.
A tábor utolsó napján a fiúkkal minden évben felzarándokolunk a gyulafehérvári papszentelésre. A korai ébresztés fáradtságát, a hajnali álmosságot elnyomta az izgalom, hogy ott lehetünk az öt újmisés pap felszentelésén, akikért a táborban is imádkoztunk. A felemelően szép szentelési mise után az érsekkel közös fényképet készítettünk, majd meglátogattuk a kispapok otthonát, a teológiát. A szeminárium kápolnájában imádkoztunk mindazokért, akiket a ministránsok közül Isten a papság szép szolgálatára hív.
Hálásan megköszönjük a szülők és a plébánosok bizalmát, akik elküldték ügyes ministránsaikat táborunkba. Köszönjük a Szent István-ház dolgozóinak együttműködését valamint a Hargita Megyei Tanács anyagi támogatását.
Jövőre ugyanitt!
Ilyés Erika segítőnővér
