A báró zágoni Szentkereszty Stefánia (1842–1906) által építtetett kápolnában Farkas Alajos, a kantai Szentháromság római katolikus templom segédlelkésze celebrált megemlékező szentmisét május 24-én délelőtt az építtető születésének 176., halálának 112. évfordulóján. A kántori teendőket Fórika Balázs látta el.
A szentmisét követően Bálint Olga intézményvezető, a Szentkereszty Stephanie Egyesület elnöke szólt az egybegyűltekhez. Báró Szentkereszty Stefánia örök érvényű gondolatait, az utókorra hagyott üzeneteit Réti Zita, Gábor Erik és Gábor Kristóf, a kézdivásárhelyi, valamint a Szentkereszty Stephanie Lakásotthon gyermekei tolmácsolták. A szentmise végén a jelenlevők közösen énekelték el a Bojtorján együttes Összetartozunk című dalát, majd a bárónő 2014. május 23-án felavatott mellszobra előtt közös fényképet készítettek. Az emléknap a központ udvarán szeretetvendégséggel zárult.
Báró zágoni Szentkereszty Stefánia neve mára majdhogynem feledésbe merült, pedig olyan közhasznú intézményeket hozott létre a maga korában, amelyek egyedülállóak voltak a vidéken. Tevékenységére kiválóan illik az a kijelentés, hogy felismerte az idők jeleit: a társadalom igényeire válaszként ő volt aki a 19. század második felében Zágonban nőegyletet és korszerű óvodát alapított, Kézdivásárhelyen az Erzsébet Árvaleány Nevelő Intézetet létrehozta. Nevéhez kapcsolható az Oltáregylet, valamint a Rudolf-kórház alapítása is. Az intézményeket nem pusztán megálmodta, vagy a már megálmodottakat nemcsak létrejöttükben anyagilag és a környékbelieket buzdító módon segítette, hanem a nagy ügyek mellé helyi és néha állami vezetőségi támogatókat is keresett. Fennmaradt róla a történet, hogy amikor 1872-ben az árvaház létrejöttét sürgette, anyagi támogatásért váltott lovakkal, kocsival jutott el Erdély és Magyarország törvényhatóságaiig, hogy a jó ügy számára a saját felajánlása mellé anyagi javakat szerezhessen.
Iochom István/3szek.ro alapján
