EVANGÉLIUM:
Szenvedése előtt Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok. Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. (Jn 15,26-27;16,12-15)
Pünkösd ünnepén a Szentlélek, a harmadik isteni személy eljövetelére emlékezünk, egyben az egyházunk születésnapjára is. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a nagy ünnepek sorában mostohaként kezeljük. Karácsonyra, húsvétra rengeteget készülünk. De mit teszünk pünkösdért, a Szentlélekért? A pünkösdvasárnapi szentmise éppen olyan, mint bármelyik más vasárnapi szentmise. Pedig a pünkösd nem egyszeri, hanem ismétlődő esemény az egyház életében és a mi életünkben is. Az egyházat tekinthetjük egy háznak, amint a neve is jelzi. Ha a megtestesülés a ház alapja, és húsvét, a megváltás ajándékai jelképezik a falakat, akkor pünkösd a tető, a ház megszentelése. Egy ház a tető nélkül előbb-utóbb beázik, tönkremegy. Lényeges, hogy nagy gondot fordítsunk a pünkösd, a Szentlélek működésére. A pünkösdi szentmisét a piros liturgikus ruha jellemzi. Ez arra a tűzre emlékeztet, amit a Szentlélek akar bennünk lángra gyújtani. Pünkösdkor ezért elsősorban a belső tűzzel kell kapcsolatba kerülnünk. A tűzzel, mely rávilágít a világ minden dolgára, és fényénél meglátjuk, hogy mi igaz és mi hamis. A tűzzel, mely átmelegíti egy rideg világban a szívünket. A Szentlélek nem hagyja, hogy kihűljön bennünk az az emberi érzés, ami jóvá teszi az életet, ez az érzés pedig a szeretet. Szeretet az Isten iránt, mert ezeket tette velünk, és szeretet az emberek iránt, akikkel együtt tapasztaljuk meg Isten megmentő és megszentelő szeretetét. A tűzzel, mely tisztít, tisztává tesz bennünket, és kiégeti belőlünk a bűnök sebeit és fekélyeit. A Szentlélek nem utolsósorban erőssé tesz. A pünkösd lényege, hogy a Lélek által erő kezdett el működni.
A napokban közel ezren utaznak a Boldogasszony zarándokvonattal Csíksomlyóra. Ezek a „mindentudó” gépek képesek húsz vagont is elhúzni Gyimesbükkig. Ha viszont a csápokat leszedik, egy csapásra magatehetetlen vasdarabokká válnak. Mindez érvényes a pünkösdi történetre is: ha az emberek nem veszik le Isten energiáját, a lelket, a tüzét, akkor a szerkezet, a csodálatos építmény ott marad, de képtelen lesz teljesíteni a hivatását. Jövő heti útravalóként imádkozunk, hogy az egyházunkban, közösségeinkben
állandóan ez történjék. És gondolkodjunk el azon, hogy mennyire engedjük
működni bennünk a Szentlelket? Engedjük-e hogy tápláljon, erősítsen, és az egyház nagy családjának életképes tagjaivá tegyen? Engedd, hogy rávilágítson a Lélek az életedben arra, ami jó és ami rossz, hagyd, hogy felszítsa benned szíved szeretetét, engedd, hogy kiégesse lelked fekélyeit, hogy nemessé és tisztává tegyen a szeretetben, és hagyd, hogy benned, majd általad igazabbá, világosabbá, szentebbé, megvigasztaltabbá és boldogabbá tegye a világot ezekben a napokban és majd az örökkévalóságban.
Gál Hunor
Megjelent a Vasárnap május 20-i számában.
