Jó volna kérnünk Scheffler püspök úrtól, hogy járjon közben értünk, hogy mi is bölcsen tudjunk élni, észrevenni a mindennapokban Isten jelenlétét és okosan tervezni az életünket – mondta Ruppert József a Boldog Scheffler János emléknapján bemutatott szentmisén.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye első boldogjának emléknapján a székesegyházban is szentmisét mutattak be május 17-én a vértanú püspök tiszteletére. Az alkalom több szempontból is rendkívüli volt. A hívek aranymisén vehettek részt, hiszen a főcelebráns a boldoggá avatási eljárásban segítséget nyújtott Ruppert József piarista atya volt, a piarista rend romániai delegátusa, aki pappá szentelésének ötven éves jubileumát ünnepli. De jelen voltak Páduai Szent Antal ereklyéi is, amelyeket a Konventuális Ferences Minorita Rend Szent Józsefről nevezett moldvai rendtartománya hozott Szatmárnémetibe.
A szentmise elején, Schönberger Jenő püspök megköszönte a minorita atyáknak, hogy elhozták Szatmárnémetibe Szent Antal ereklyéit. Kiemelte, hogy Boldog Scheffler János emléknapján hálát adnak Istennek a vértanú püspökért és imádkoznak érte, hogy áldása továbbra is kísérje az egyházmegye életét. Szintén bevezetőjében külön köszöntötte Ruppert József piarista atyát, aki, mint mondta, sok szállal kapcsolódik az egyházmegyéhez.
Ruppert József, homíliájában visszagondolt a 2011. július 3-án, Szatmárnémeti főterén történt boldoggá avatási eseményre, majd az idei május 1-jére, amikor Brenner Jánost avatták Szombathelyen boldoggá. Angelo Amato bíborossal, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusával akkor találkozott újra és egy beszélgetésükben közösen felidézték a szatmárnémeti emlékeket: milyen sokan voltak, és milyen áhítattal vettek részt a hívek Scheffler János boldoggá avatásán.
Pünkösd közelsége okán emlékeztette a híveket a Szentlélek hét ajándékára, amelyeket az apostolok pünkösdkor kaptak meg, és amelyek mindenkiben élnek a keresztség és a bérmálás által. „Ilyenkor, mikor lélekben nap mint nap hívogatjuk a Szentlelket, hogy Pünkösd ünnepén töltsön el minket erővel, jó volna végiggondolni ezeket az ajándékokat, hogy csakugyan éljenek és hassanak bennünk! Milyen érdekes, hogy amikor valakit boldoggá avatnak, akkor pontosan azt keresik, milyen erényeket élt meg az életében, és ezek az erények pontosan párhuzamba állíthatók a Szentlélek ajándékaival. Miért avat az Egyház boldogokat és szenteket? Azért, mert a katolikus tanítás szerint az Egyháznak két nagy része van: mi, a földi egyház, akik küzdünk, csetlünk-botlunk a mindennapi gondjainkkal, és a dicsőült egyház, akik Istennel éltek a földi életükben, odaát pedig az Isten boldogító látásában részesülnek. Az Egyház szükségét látja annak, hogy ezek közül, akiket ismertünk, és akiknek a példája csodálatos, egyesekről kimondja azt, hogy csakugyan az Isten boldogító színe látásának örvendeznek. Scheffler János is ilyen! Azért is fontos számunkra, hogy legyenek boldogok és szentek, hogy legyen kire fölnéznünk. Hisz sokszor elbizonytalanodunk, hogy talán nem is tudnánk mi olyan jó keresztények lenni, mert nehéz betartani a parancsokat, nehéz szeretetben élni… De az Egyház azt mondja, hogy voltak, akiknek ez sikerült! És milyen jó végiggondolni Scheffler Jánosnak az életét, hogy igenis, meg tudta valósítani. Azért fontosak a szentek, mert példaképek. De van még egy másik szempont is. A szentek, akik Isten boldogító színe látásában éltek, nem távolodtak el tőlünk, a szeretet és az imádság szálai összekötnek bennünket. Imádkozhatunk hozzájuk, és Isten, az ő érdemeikre való tekintettel kegyelmeket adhat nekünk. Első sorban lelki kegyelmeket, és néha egy-egy ilyen kegyelem kivirágzik, amire azt mondjuk, hogy csoda.”
„A mai estén, amikor Boldog Scheffler János püspökre emlékezünk, érdemes végiggondolnunk, hogyan valósította meg az életében a Szentlélek ajándékait?” – állította a kérdést a hívek elé Ruppert József, majd igyekezett láttatni a Szentlélek ajándékainak – bölcsesség, értelem, jó tanács, tudomány, lelki erősség, jámborság, istenfélelem – megmutatkozását Scheffler János életében.
Így ajánlotta, a hívek érdeklődjenek a tudományok mellett a „szent tudományok” iránt is, olvassák a Szentírást és törekedjenek a bölcsességre. „A bölcsesség az, amikor az ember a tudását összefüggések rendszerébe állítja és életprogrammá teszi, a jövőt építi vele. Milyen jó volna kérnünk Scheffler püspök úrtól, hogy járjon közben értünk, hogy mi is bölcsen tudjunk élni – észrevenni a mindennapokban az Isten jelenlétét és okosan, bölcsen tervezni az életünket.”
Az Istenszeretet, a jámborság átjárta Scheffler püspök egész életét, mondta Ruppert atya: „A jámborságot sokszor le szokták nézni, de ez a keresztény, Istenbe vetett hit kivirágzása. Ha valaki belelapoz azokba a könyvekbe, amelyeket ő írt, amikor két évig kényszerlakhelyre volt ítélve, kiérezi belőlük az igazi, mélyen átélt jámborságot. És akkor hasonlítsuk egy kicsit a magunk életét Scheffler püspök életéhez. Vajon a mi életünket is jellemzi ez a mély istenszeretet, ez a mély jámborság?”
Ruppert József március 9-én ünnepelte pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját, ezért a szentmise végén Schönberger Jenő püspök köszöntötte őt, virágot és emlékképet adott át neki, megköszönve minden jóságát. Ruppert atya aranymisés áldását adta a szatmári közösségre. A kivonulás előtt a papság, a püspök vezetésével Boldog Scheffler János síremlékéhez vonult, ahol közösen imádkoztak közbenjárásáért illetve a mihamarabbi szentté avatásáért.
Forrás: Szatmári Egyházmegye honlapja
