Isten, ember létünk teljes valóságát, a megváltott és megdicsőített emberi természetet magával vitte a mennyországba – mondta Luczás Lóránd a székesegyház búcsúján.
Urunk mennybemenetelének ünnepén, május 10-én este héttől a szatmárnémeti Székesegyház búcsújára gyűltek össze a hívek. Ezen a napon, vagyis a húsvét utáni negyvenedik napon a katolikus egyház arra emlékezik, hogy Jézus, feltámadását követően visszatért Atyjához, látható módon felemelkedve az apostolok közül, az égbe. A szentmisét Schönberger Jenő püspök celebrálta, a bevonulást követően Szent Ágoston, Urunk mennybemenetelének titkáról szóló elmélkedését ajánlva a hívek figyelmébe: „Krisztus, akit mi szeretünk, az égbe ment. De akit szeretünk, azt elkíséri a szívünk. Emeljük tehát a szívünket oda, ahol Krisztus van. Ő úgy ment az égbe, hogy itt maradt. Minden szentmise a mennybement Krisztus jelenléte. De a mi szívünknek az égbe emelése is, akkor, ha befogadjuk Őt, aki ma az égbe emelkedett, és akkor, ha nap mint nap rábízzuk a szívünket, hogy emelje föl oda, magához.”
A szentbeszédet Luczás Lóránd szaniszlói plébános intézte a hívekhez, az örömmel való élésre buzdítva: „Van az Úr Jézusnak egy mondata… Mielőtt fölment a mennybe, azt mondta apostolainak – és ezt mondja nekünk is -, ha szeretnétek, örülnétek, hogy elmegyek, mert az Atyához megyek, az Atyát pedig szeretem és az Atya szeret engem, és mindennapi eledelem az Atya akaratának a teljesítése. Nem győzöm aláhúzni: <<ha szeretnétek, örülnétek>>. Az öröm Krisztus rendelkezése. Ne legyünk szomorú keresztények, hiszen a Megváltó szeretete és az öröm összekapcsolódnak.”
Az ünnepi szónok a mennybemenetel tényében az ember felemelkedését is láttatta: „Krisztus hozzánk jött le, elhagyta az atyai házat – ez történt karácsonykor és a mai ünnepünk karácsony kiegészítő ünnepe: bevégezvén munkáját, Krisztus vissza megy az atyjához. Belépve, ebbe a világba felvette emberi természetünket, majd műve befejeztével visszatért a Szentháromságba. De Isten nem csak meglátogatta népét, nem csak részesült időnkből kenyerünkből, fájdalmunkból, örömünkből, nyomorúságunkból, hanem ember létünk teljes valóságát, a megváltott és megdicsőített emberi természetet is magával vitte a mennyországba. Teste, amelyet értünk vett fel nem jelmez és nem látszat. Emberré lett, nem csak harminchárom évre, és az marad az örökkévalóságon át: teljesen Isten és teljesen ember, egyszerre. Azt üzeni, hogy az örökkévalóság emberarcú lett. Nem volt mindig az, de Krisztus miattunk, nekünk tette azt emberarcúvá. Ez az örömhír, az örökkévalóság emberarcú is!”
A búcsúmise végén Hársfalvi Ottó általános helynök emelte ki az öröm gondolatát Luczás Lóránd prédikációjából, a bemutatott szentmise áldozatot is az örömteli alkalmak között említve, majd köszönetet mondott az előkészítésben nyújtott minden segítségért. A Székesegyház búcsúmiséjén, Urunk mennybemenetelének ünnepén teljes búcsút nyerhettek a hívek – ami az ideig tartó büntetések elengedését jelenti a szokott feltételek mellett: gyónás, a szentmisén való részvétel vagyis kegyelmi állapot, szentáldozás, az előírt imák elvégzése imádsággal a szentatya szándékára.
Forrás: Szatmári egyházmegye
