Urunk mennybemenetelének főünnepén mutatta be aranymiséjét Tamás József segédpüspök, az egykori Alma Materben és segédpüspöki kinevezése előtti szolgálati helyén, a gyulafehérvári szeminárium kápolnájában.
András István rektor a szentmise előtt köszöntötte a jubiláló főpásztort. Kiemelte az ünnep kettős lényegét, hiszen Jézus mennybemenetelét és a püspök aranymiséjét együtt ünnepelhetik, és kettős a kulcsszava a hála lehetne: „hála azért, hogy Isten kiválasztott, hogy örömhírét hirdessük, ugyanakkor hála egymásért, hogy Isten egymás mellé rendelt és életünk folyamán vezet.”
Bevezetőjében a segédpüspök elmondta, hogy öröm számára, hogy abban a kápolnában is bemutathatja aranymiséjét, ahol nevelkedett és ahol 18 évig szolgált a kispapok lelki vezetőjeként, és amely kápolna a szívéhez nőtt. A szentmisét a kispapokért ajánlotta, hogy Isten megerősítse őket hivatásukban és, hogy ők is mindannyian megérjék papként ezt a szép évfordulót.
Prédikációjában a főpásztor a papságról és saját hivatásáról elmélkedett. Mint mondta, Szent II. János Pál pápa szavaival ajándéknak és titoknak érzi a papságát, hivatását. Emlékeztetett arra, hogy a latin sacerdos szó szent ajándékot jelent és a papságban ajándékká kell lenni Isten és az ő népe számára. Hivatástörténetéről elmondta, hogy nem tudja kötni konkrét alkalomhoz az ő meghívását, véletlenül talált rá a kincsre, akár a Jézus példabeszédéből ismert földműves ember. Kiemelte, hogy eszközök kell legyenek a papok Isten kezében, aki őket meghívja és megáldja. Isten megáldja azokat, akiket kiválaszt, szeretné, ha áldássá válnánk az ő népének és nem átkává. Végezetül azt kívánta a kispapoknak, hogy átérezzék a megajándékozottságot és abban áldássá legyenek.
A szentmise után az Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola (EMEI) tartott ünnepi kerekasztal-beszélgetést. A kispapok nevében Fülöp Szabolcs EMEI-elnök köszöntötte az ünnepeltet. Elmondta, hogy az ötvenedik év a szentírásban a nyugalom és a pihenés ideje, így az aranymise is megállásra, hálaadásra késztet, a meghívó, elfogadó és megtartó szeretetnek az ünnepére.
A kerekasztal-beszélgetés során a kispapok kérdéseket intézték püspökükhöz, aki megszokott humorával és közvetlenségével, néha elcsukló hangon osztotta meg emlékeit, gyermekkorától a segédpüspökké való kinevezéséig.
A bensőséges hangulatú beszélgetés, ünnepség után a szeminaristák egy kép kollázst adtak át főpásztoruknak, aki viszonzásul az évforduló alkalmából a prédikációiból szerkesztett kötettel viszonozta az ajándékot.
Zárszóként elmondta, hogy mióta spirituális lett, azóta úgy megszokta, hogy mindennap imádkozik kispapjaiért, hogy segédpüspökként sem feledkezik meg arról. Mindig imádkozik kispapjaiért, hogy növekedjenek és erősödjenek hivatásukban.
Fotó: Mester Arnold
