Az ünnep másodnapján Tamás József segédpüspök kísértében öt személy kereste fel a csíkszeredai börtön kápolnát, hogy a feltámadásról tanúságot tegyen. Az újdonságra való várakozás fogadta a belépőt, amely a mostani alkalommal több emberséget jelentett. A nagyobb rend, az örök igazságok utáni vágyakozás és a szív sóvárgása késztette a bentieket az ismert látogatók fogadására.
Az ünneplés a megszokott forgatókönyv szerint zajlott. Amíg a szentmisére hangolva rózsafüzért imádkoztak, addig lehetőség nyílt az Istennel való személyes kiengesztelődésre a szentgyónásban. Majd a püspöki mise, amelyben az asszonyok hitét állította a főcelebráns példaképül, azt ahogy kifejezték a nők az Istenhez tartozások örömét hűségükkel (Lk. 24,11.), amíg az apostolok a zsidóktól való félelmükben zárkóztak, s a feltámadásról szóló örömteli híreket kételkedve fogadták. Nekik a Mester többszöri megjelenésére volt szükségük, hogy hinni tudjanak a feltámadásban, s erről tanúskodjanak mások számára is. Ugyanis Isten szeretetéről meg kell győződnie mindenkinek, s ehhez élő hitre van szükség, amely még a börtön falai között is csodát művel, ahogyan az önmagával való megbékélésre segíti a bezártat. Isten elfogad bűneink ellenére is, erre tanít a hitünk, s ez segít, hogy önmaguk mellett még a felebarátot is tudjuk elfogadni, akitől különbözik az élete, bűnténye, életvitele, mert csak ezzel lehet őt múltjának feldolgozásában segíteni. Ennek szép esetei azok a személyes beszélgetések, amelyekre a legtöbb alkalommal a szentmise után sor került. Örültek annak, hogy a látogatók utánuk érdeklődve elfogadják, s ezzel a megértéssel rajtuk segítenek.
Isten ugyanis munkálja minden ember életét. Ő tudja, hogy kiből mit akar kihozni, és ezért még az értetlenségünk ellenére is azt teszi, amivel rajtunk formálni tud, kihozva belőlünk a még értékesebbet. Erről hallottunk egy szép példát az emberi életet a teáscsésze készítésének folyamatához hasonlítva, ahogy az egyik törzslátogató Kolumbán Imréné Márta felolvasta. Egész biztos, hogy saját létük értelemzésében segítségükre lesz ez a történet.
A segédpüspök is megajándékozta a jelenlévőket egy saját kezű dedikációval ellátott, feltámadt Üdvözítőt ábrázoló szentképpel, ami még tovább munkálja bennük a személyükre szabott istenszeretet megbecsülését és a jóra való törekvését. A másik öt látogató az érdeklődésből fakadó türelmes meghallgatással tudott az élő hit erejéről tanúságot tenni.
Ez alkalommal az intézet igazgatója mondott nekünk köszönetet ezért, az immár 18 éve tartó, keresztény szokássá vált, jótékony célt szolgáló látogatásunkért. Több napig gondolkodtam ennek miértjén, amikor eszembe jutott, hogy mivel a segédpüspök úr megtalálta annak lehetőségét, hogy heti egy alkalommal, immár több mint egy hónapja bemenjen Ferenc Attila nyugalmazott tanárral a bentiek meghallgatására és hitre való nevelésére. Kívánom a tanár úrnak a kitartó hűséget s munkájára Istennek áldását. Örömmel tapasztaltuk a vezetőség jóindulatát, ezért illő, hogy számukra is Isten áldását kérjem, hogy az elégtételül szolgáljon a feladataik végzésében.
Koncsag László szentegyházasfalvi plébános
