A bűn és a kegyelem kettőséről elmélkedtek a Szent Család-templomban tartott nagyböjti imaórán, vasárnap este.
„Engedjük, hogy a kegyelem indítson bennünket jóra, majd vezérelje útjainkat, életünket” – ezzel a gondolattal kezdte március 11-én este hét órától a Szent Család-templomban tartott, sorban pedig a negyedik nagyböjti imaórát Papellás István plébános.
A helyi ifjúság által rendezett imaalkalmon gyerekek, fiatalok és idősek együtt énekeltek, hallgatták az elmélkedéseket és mondtak közösen imát.
A bűn és a kegyelem viszonylatában, egyik fiatal a gondokat elengedő, megnyugtató ráhagyatkozást ajánlotta társai figyelmébe: „Több úton járhat az ember, de nem biztos, hogy mindegyiken Istenhez ér el. Sőt, a világ útja afelé vezet, hogy keményebben próbálkozzunk, és okosabban dolgozzunk annak érdekében, hogy gondoskodjunk magunkról, sőt sikeressé tegyük magunkat. A kereszt útja azonban arra a helyre vezet, ahol abbahagyjuk a küszködést, abbahagyjuk a törtetést, abbahagyunk minden magunk kitalálta erőfeszítést – hogy Isten határtalan, felszabadító, felüdítő kegyelmébe zuhanjunk! Képzeld csak el, hogy saját erőd helyet a szeretet hajt, s hogy életedet átadod Jézusnak ahelyett, hogy meg akarnád menteni magadat. El tudod képzelni, hogy félelmeid elcseréld a mindent meghaladó békességre, s nyugodt és szabad vagy ahelyett, hogy idegeskednél és aggódnál? Ha el tudod képzelni, hogy élvezd Isten közelségét ahelyett, hogy igyekeznél megadni neki a tartozásodat, akkor azt is el tudod képzelni, hogy mi a kegyelem.”
Végül Papellás István azt kérte a résztvevőktől, soha ne feledjék, hogy az Úr mindig velük van. „Ennek tudatában végezzük feladatainkat minden nap. Engedjük, hogy az ima áhítata ott zsongjon a lelkünkben és az Úr küldetésében járjunk mindennapjainkban.”
A következő imaórát 18-án, szintén este hét órától, a Szent Antal templomban tartják, majd 25-én, este nyolc órától közös keresztúti ájtatosságot tartanak a Kálvária-templom udvarán.
Kép és szöveg: Józsa János
