Hamvazószerdán elcsendesül a keresztény ember, rátekint életére, annak minőségére és véges jellegére. Az elmúlásra emlékezteti a pap is, amikor a szentmisében hamuval keresztet rajzol homlokára, és kimondja: por vagy és porrá leszel.
Schönberger Jenő püspök a székesegyházban reggel kilenc órai kezdettel mutatott be szentmisét, homíliájában hamvazószerdát kapunak nevezve, amely a nagyböjtön keresztül a húsvétba vezet, és amelyen a keresztény ember be kell, hogy lépjen.
„Ezen a kapun három szó szerepel: ima, böjt, alamizsna. Erről hallottunk a mai evangéliumban. Amikor mi, keresztények, hamvazószerdával belépünk a nagyböjti kegyelmi időszakba, akkor különösképpen észre kell vennünk a kegyelmeket. Egyházmegyénk tematikus időszakának mottója juthat eszünkbe: minden kegyelem. Az is, hogy megérhettük az idei nagyböjtöt, hogy Isten számunkra még időt adott, hogy itt, a Földön ezt a zarándokutat bejárhassuk. És amikor fejünket odatartjuk a pap elé, és engedjük, hogy hamut hintsen rá, keresztet rajzoljon a homlokunkra, mintegy mi is Krisztus nyomába lépünk, és vállaljuk azt, amit Isten számunkra kijelölt. Testvérek, nagyböjtben is Jézus a mi egyedüli, igazi példaképünk. Őt követték a szentek, s mi a szentek nyomába lépve Jézussal kell, hogy haladjunk. Isten Fia felvette keresztjét, azért, mert az Atya ezt kívánta tőle. Krisztus semmi mást nem akart, csak amit az Atya. Amikor a nagyböjtbe lépünk, homlokunkon a hamuval rajzolt kereszttel, gondolatban talán ezt mondjuk: szeretlek Istenem, bár tudom, hogy semmi vagyok, csupán por… Az én álmaim, megvalósításaim olyanok, mint a mező virágai. Talán most még virágoznak, még megvannak, de egyszer csak eltűnnek, megszűnnek, semmivé lesznek. Én magam is por vagyok, de olyan, amit ha kezedbe veszel, a Szentlélek erejével elindulhatok feléd, és egyszer elfoglalhatom azt a helyet, amit te készítettél számomra„.
A főpásztor kiemelte, az ima, a böjt és az alamizsna mindig jelen kell, hogy legyen a keresztény ember életében, és a szeretet kell, hogy összekösse ezeket. „Hiszen nem magam miatt kell imádkoznom, böjtölnöm és gyakorolnom a szeretet jó cselekedeteit, hanem Isten iránti szeretetből. A cselekedetek csupán vetületei annak a szeretetnek, amelyet a nagyböjt folyamán újra és újra föl kell szítanunk a lelkünkben. Kezdjük el, ne nagy elhatározásokat hozzunk, hanem kicsiket, amelyeket nap mint nap számon kérhetünk magunktól. Újra és újra, minden nap induljunk igazi szeretettel és nézzük, érezzük a Szentlélek Isten mozdulatait, indításait életünkben.”
A hívek a szentbeszédet követően járultak a püspök, illetve jelenlevő paptestvérei elé hamvazkodni, majd a szentmise a megszokott rendben folytatódott.
Kép és szöveg: Józsa János
