Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon.
Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok! (Mk 13,33-37)
Nagyon szép ajándékot kaptam születésnapomra. Néztem a gyönyörűen csomagolt nagy dobozt, és próbáltam kitalálni, hogy mit tartalmazhat. Kíváncsisággal, izgalommal és örömtől duzzadó érzéssel kezdtem bontogatni. Legnagyobb meglepetésemre egy újabb szépen csomagolt dobozt találtam benne. Bontogattam, hámozgattam, és legalább még tíz kisebb, más-más színű, elegánsan csomagolt kisebb dobozra leltem. Nagyon izgalmasnak bizonyult a bontogatós játék, míg végül egy ékszerdobozka került elő a mélyből, mely egy gyönyörű nyakláncot tartalmazott.
Ajándékozni, adni és kapni csodaszép dolog. Bár úgy érzem, mindannyiunknak ugyanaz a nehézsége az ajándékozással kapcsolatban. Még az elején, nem tudni pontosan az idejét, de amikor átbillentünk az ártatlan gyermeki állapotból az egykoron Nyilas Misiként irigyelt felnőttek világába, amikor kezdtünk öntudatra ébredni, ok-okozati összefüggéseket keresni, elveszítettük azt a gyermeki képességünket, mely az elfogadásnak az igazi alapja: az önzetlenséget. Távol áll tőlünk és sajátos módon értelmezzük a szeretet, ártatlanság, önzetlenség ajándék öröm voltát. Gondolati korlátozottságunk, testi-lelki béklyóink, félelmeink és az éberség hiánya megakadályoznak abban, hogy tudatában legyünk létünk ajándék voltának, hogy örömmel tekintsek önmagamra, a teremtett világra és a Teremtőre tekintve elevenen éljen bennem a hála. Viszont mindezek tudatában nem kell elveszettnek éreznem magam.
Anyaszentegyházunk segít nekünk abban, hogy az egyházi év keretében üdvös időszakokat állít elénk, lehetőségként, szívünk ajtóinak bontogatására. Jelen esetben az adventet, ahol belesimulva az ünnep hangulatába, négy héten keresztül, éberen, csöndben vagy éppen a lélek mélyéről sóhajtva várhatjuk az Urat. Lelkünk eredeti szépségét, mely egyedül képes a lényeglátásra, a legkülönfélébb érzelmi hatásokra, sok-sok díszes csomagolásba öltöztettük. Nincs szükségünk arra, hogy további rétegeket, kérgeket vonjunk köré. Elkezdhetjük a bontogatást, hámozgatást. Négy héten keresztül ráhangolódva az advent jelképrendszerére, figyelve felhívását, követve szelíd bátorító hangját, a szunnyadó gyertya fényétől a fényesen ragyogó betlehemi csillagig, a fényt hozó Jézus helyreállíthatja lelki egyensúlyunkat. A mai evangélium központi gondolata az éberség. Miért is annyira fontos ez? Mert nem csak a ránk leselkedő veszélyek, hanem az Istentől jövő kegyelmi pillanatok is a legváratlanabb időben érkezhetnek. Ez a pillanat hozhat változást az életemben és adhatja vissza a gyermeki önzetlen örömöt.
Radnóthi Szakács Albert
(Megjelent a Vasárnap 2017. december 3-i számában.)
