Nem újdonság az, hogy számos fiatal a világ más országaiban keresi boldogulását, megélhetését. Van, aki csak néhány évre tervez külföldön maradni, és van, akinek az idegen lesz az otthona. A Vasárnap hetilap kétoldas összeállításban mutatja be a Pro Educatione Egyesület tevékenységét, amelyet a fiatalok itthon boldogulásának elősegítéséért fejtenek ki. Ugyanakkor megszólalnak fiatalok is, akik elmondják, melyek voltak az elvándorlás vagy itthon maradás mellett való döntésük mozgatórugói.
Az írások teljes terjedelmükben a Vasárnap november 5-ei lapszámában olvashatóak.
Itthon maradás?
Székely Orsolya elsőéves belgyógyász rezidens, Marosvásárhelyen tanult és a rezidensképzést is ott kezdte el. Az itthon maradás motivációiról kérdeztük.
Ez a kérdés éppen egy nagyon kritikus élethelyzetben érkeztek hozzám. Egy hete váratlanul állásajánlat érkezett a férjem számára Angliából. Nem sokkal ez előtt én is sikeresen pályáztam egy európai uniós ösztöndíjat, amellyel 2-5 hónapig rezidens orvosi gyakorlatot tölthetek le bármelyik európai egyetemi klinikai központban. Ezeknek a lehetőségeknek örvendezve, de az itthoni értékeinket, elkezdett munkáinkat, közösségeinket, családjainkat fájlalva nehéz döntés előtt állunk.
Az itthon maradás vagy pedig az elvándorlás kérdése a mi szakterületünkön, azt hiszem, fokozottan sújtja a fiatal kollégákat. (…) már negyedéves orvostanhallgató koromtól kezdve minden lehetséges ösztöndíjat és lehetőséget megpályáztam annak érdekében, hogy külföldön tanulhassak és gyakorlatozhassak. Az orvosi képzés és az egészségügyi ellátás terén egyaránt különbséget tapasztaltam. Azonban a külföldön való tartózkodás alatt az is világossá vált számomra, hogy milyen áldozatokat és lemondásokat követel az ember életéből a külföldi jobb szakmai színvonal, nagyobb jövedelem. Ezeket a szempontokat és értékeket tettük mérlegre mi is, amikor tavaly, az egyetem befejezése után a férjemmel közösen próbáltunk jó döntést hozni, és elkezdtük az itthoni közös életünket. (…)
Itthon is megvalósítani a jót
Gergely Csilla és férje, Sándor jelenleg külföldön dolgoznak, de tervezik hazatérésüket. Arról kérdeztük őket, miért döntöttetek úgy, hogy külföldön élnek néhány évet, illetve mi motiválja őket a hazatérésre?
Többnyire anyagi vonzata volt a döntésünknek. Mikor megkértem a feleségem kezét, akkor beszélgettünk arról, hogy fiatal házasként milyen lehetőségeink vannak otthonteremtésre. Idegenkedtünk a bankkölcsöntől, és úgy láttuk jónak, hogy érdemes megpróbálni külföldön szerencsét próbálni. Az otthonteremtés, a család, a kultúra, de leginkább a közösség gondolata motivál. Otthon jobban érezzük azt, hogy valahova tartozunk, egy közösség tagjai vagyunk, számíthatunk másokra és mások is számítanak ránk. Ahol jelenleg élünk, nem igazán lehet mély barátságokat kötni. Sok ismerősünk van, de a kulturális különbségek idővel előjönnek, és eljutunk egy olyan pontra, hogy nem igazán tudunk mély dolgokról beszélni. (…)
Máshol a helyünkön lenni
Elekes Szende pszichológus jelenleg Budapesten él. A magyar fővárosba való költözése indokairól kérdeztük.
A Magyarországra való átköltözésemre visszatekintve azt találom izgalmasnak, hogy én soha nem terveztem hosszabb időre elhagyni Erdélyt a külföldi „jobb boldogulás” reményében, ami sok kortársamat mozgatja. Mi több, lokálpatriótaként többször hangoztattam, hogy én soha nem költözöm ki Nyugatra. Az életem akkor vett nagy fordulatot, amikor négy évvel ezelőtt kaptam egy meghívást, hogy a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tanítsak pszichológiai tárgyakat. Mivel pályakezdőként az volt az álmom, hogy pszichológusként egyházi közegben dolgozhassak, ezt én nagybetűs Meghívásnak értelmeztem, ami felülírta számomra a „röghöz kötöttséget”. Ez a fordulat, a döntésem egyrészt alázatra nevelt, hogy máskor jobban átgondoljam, mielőtt nagy kijelentéseket teszek, másrészt rácsodálkoztam arra, hogy Isten néha kívülről „belép” az élet megszokott, jól megtervezett menetébe, és izgalmas választások elé állít. (…)
Lehetőségek és tervek
Csiszár Klára jelenleg a német Világegyház és Misszió Intézet kutatója. Arról kérdeztük, hogy a kolozsvári teológia kar végzettjeként hogyan látja: mi segít egy fiatalt abban, hogy itthon kamatoztassa megszerzett tudását?
Két aspektust említenék, amely tapasztalatom szerint fontos egy fiatal pályakezdő életében. Az egyik – s talán a legfontosabb –: érezze azt, hogy „világmegváltó” energiájára és lelkesedésére szükség van. Az a bizonyos tapasztalat, hogy szükség van rám. Alakíthatok, jobbá tehetem kicsit a világot, szűkebb környezetemet. Mondhatnánk úgy is, hogy a lelkesedés vitorlába történő befogása. Ehhez szorosan kapcsolódik a tudat, visszajelzés, hogy értékelik, megbecsülik. Azt hiszem, ez az igazán döntő. Másodsorban említeném az anyagi vonzatot. A tapasztalatom az, hogy nem vágyik sok pénzre a fiatal teológus pályakezdő. Sokkal fontosabb az előző aspektus. (…)
