Ne essünk az oktalanság hibájába, hogy nem vagyunk képesek meghallgatni Isten szavát, mert az romlottá tesz minket. Erről prédikált Ferenc pápa kedden reggel, a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Jézus nosztalgiával sír, amiért a szeretett nép oktalan módon eltávolodik, és inkább a látszatot, a bálványokat vagy ideológiákat választja. A Szentatya az esztelen szóból indult ki elmélkedésében, amely kétszer is előfordul a mai liturgiában. Jézus mondja ezt a farizeusoknak Lukács evangéliumában (Lk 11,37-41), Szent Pál pedig a rómaiaknak írja (Róm 1,16-25), hogy oktalanok a pogányok. A Népek Apostola a keresztény galatákhoz írt levelében a keresztényeket is oktalannak nevezi, amiért hagyták magukat megtéveszteni az új eszméktől. Ez a szó nem is annyira elítélő, mint inkább egyfajta jelzés – fűzte hozzá a pápa. Megmutatja ugyanis, hogy az esztelenség a romlottsághoz visz. Ez a három csoport pedig romlott volt.
A külsőségek, a bálványok megrontanak
Jézus a törvénytudóknak azt mondta, hogy olyanok, mint a fehérre meszelt sírok: romlottá váltak, mert csak a külső dolgokat akarták széppé tenni, de nem a belsőt, ahol a romlottság fészkel. Megrontotta őket a hiúság, a feltűnés, a külcsín, a külső igazság. a pogányok pedig a bálványimádás romlottságába estek: mert felcserélték Isten dicsőségét – amit az ész által ismerhettek volna meg – a bálványokra. Aztán pedig ott vannak a mai kor bálványai, mint a fogyasztói szemlélet, vagy egy kényelmes isten keresése – jegyezte meg a pápa. Végül a keresztények hagyták, hogy megrontsák őket az ideológiák, vagyis megszűntek többé keresztények lenni, hogy a kereszténység ideológusaivá váljanak. Ez a három csoport eme oktalanság miatt romlott lesz. De miben is áll ez az esztelenség?
Miért vagyunk esztelenek?
Ferenc pápa rámutatott: az esztelenség az, amikor nem hallgatunk meg, szó szerint nem tudunk, nem hallgatunk meg. Képtelenek vagyunk meghallgatni Isten szavát. Amikor a Szó nem lép be, nem tud belépni, mert nem hallgatom meg. Az oktalan nem hallgat meg. Azt hiszi, hogy igen, közben pedig mégsem. Mindig a saját feje után megy. És ezért Isten Szava nem tud belépni a szívünkbe, és nincs hely a szeretet számára. Ha pedig belép, desztilláltan jut be, saját valóságfelfogásom által átalakítva. Az oktalanok nem tudnak meghallgatni. Ez a süketség pedig ehhez a romlottsághoz vezet. Nem lép be Isten Szava, nincs hely a szeretetnek és végül nincs hely a szabadságnak sem.
Én vajon meghallgatom Isten Szavát?
Ekkor pedig rabszolgák lesznek, mert összekeverik Isten igazságát a hazugsággal, és a teremtményeket imádják a Teremtő helyett – folytatta elmélkedését Ferenc pápa. Nem szabadok és nem ez a meg nem hallgatás, ez a süketség nem hagy helyet sem a szeretetnek, sem pedig a szabadságnak: mindig rabszolgaságba taszít minket. Meghallgatom-e én Isten Szavát? Beengedem-e? Ezt az igét, amiről az Allelujában énekeltünk, hogy Isten szava élő és átható, megítéli a gondolatot és szándékot szívünk mélyén (Zsid 4,12 – 9. tónus)? Átható, belép. Beengedem-e én ezt a szót, vagy süket vagyok rá? És átalakítom-e külsőséggé, bálványimádássá, bálványimádó szokásokká, vagy ideológiává? És akkor nem lép be. Ez a keresztények oktalansága – jelentette ki a pápa.
Oktalan keresztények és esztelen pásztorok
Nézzük meg a mai esztelenek ikonjait: vannak oktalan keresztények és oktalan pásztorok. Szent Ágoston jól elveri rajtuk a port, mert a pásztorok esztelensége árt a nyájnak. Itt a romlott pásztor oktalanságára, az önelégült, pogány pásztor oktalanságára, az ideologikus pásztor esztelenségére utal. Nézzük meg az oktalan keresztények ikonját, és e mellett az esztelenség mellett vegyük észre az Urat, aki mindig kopogtat az ajtónkon és várakozik. A Szentatya arra szólította tehát a híveket, hogy gondoljanak az Úr irántunk érzett nosztalgiájára: az irántunk való első szerelem nosztalgiájára.
Isten nosztalgiát érez irántunk, ha eltávolodunk tőle
És ha mi beleesünk ebbe az oktalanságba, eltávolodunk tőle, akkor Isten ilyen nosztalgiát érez irántunk. Jézus is ezzel a nosztalgiával sírt Jeruzsálem felett: nosztalgiát érzett a nép iránt, amelyet kiválasztott, szeretett, de amelyik eltávolodott tőle esztelenül, és a látszatot, a bálványokat vagy az ideológiákat választotta inkább – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
